Jó étvágyat!

A törökök és az étel!

Ez lehetne akár egy mese címe is.
Egy olyan mese címe, mint mondjuk a hangya és a lába…
Ez persze így egy elég rövid mese lenne. Hiszen a szorgos hangya csak a lábával együtt képzelhető el.
Így a mesében nincs nagyon mit tárgyalni. A hangyának kell a lába, de nagyon. Nem tud teleportálni, sem Jedi mester módjára az Erővel tárgyakat mozgatni. De még X-man-es szuperordítos szuperképessége sincs Vagyis ha dolgozni akar (és a hangya már csak egy ilyen állat), akkor kell neki a lába. Pont, mese vége.

Ha viszont a lábával valami történik… nos.. akkor meg azért ér véget a mese.

A párhuzam persze több helyen sántít (aj, már megint ezek a lábak), de az mindenképpen biztos, hogy a törökök nem képzelhetőek el a híres étkezési kultúrájuk nélkül.
Ha egy török van, lélegzik, a pulzus is kitapintható, akkor majdnem biztosan eszik.
De ha éppen nem, akkor valahova tart, ahol lehet enni.
Vagy valahonnan jön, ahol lehetett enni.
Vagy azért dolgozik, hogy legyen mit enni.

Ráadásul a török nemcsak úgy simán eszik, hanem meg is adja a módját. Olyankor leül, és kényelembe helyezi magát. És olyankor semmi más nem számít.

Amikor 2016. nyarán egyik este puccskísérlet volt, másnap a törökök első dolga az volt, hogy lementek, és rendesen megreggeliztek. Majd utána kezdetek el tanakodni, hogy mégis mi történt az éjjel…

Az olyan dolgok, mint a gyorséttermek, nagyon sokáig ismeretlenek voltak Törökországban. Nem is nagyon ismerték azt a módszert, hogy pl. séta közben is lehet enni. Amikor Kadir Nurman (1933-2013) Németországban nyitott egy éttermet, akkor nem értette, miért nem akar senki bemenni, és kényelmes körülmények között pár órát eltölteni, és közben enni. Mígnem észrevette, hogy a németek jobban kedvelik, ha az ételt magukkal vihetik, és azt útközben ehetik. Török hősünk így megalkotta a hordozható dönert, ami villámgyorsan elterjedt egész Európában (Magyarországon ezt hívják a görögök gyrosnak).

Folytatás

Forrás: isztambul.info