Hamza Péterné: ELIF, a szívek „festője”

Ő Elif, egy szép kislány, és különleges,

nehéz sorsú, mégis jól nevelt és kedves.

Minden nap csodálom, van már három hete,

óvja őt az édesanyja szeretete.

 

Éppen Kenannál dolgozott anno egy lány,

kibe szerelmes lett egy szép nap hajnalán.

Elif aztán e szép szerelemből fogant,

de Melek (ezt titkolva) itt már nem maradt.

 

Melek Kenant szomorún’, sírva elhagyta,

keresést, kutatást Kenán később hagyta.

Kénytelen megnősült, egy „kígyót” választott,

ez a nő Kenánnak egy gyermeket „adott”.

 

Kényes, akaratos, gonosz kis fruska ő,

hiszi, hogy övé minden, főleg a jövő.

Csatasorban, mindig mindenki mögötte,

apját kivéve: ki jó kislányt szeretne.

 

Tuğçe nevelése így nem könnyű „falat”,

egyke lévén, találni kell neki társat.

Két hatéves kislány jól el is játszhatna,

de bizony erre még sokat kell várnia.

 

Melek várandósan férjhez megy Veyselhez,

ki részeges, kegyetlen mindig Melekhez.

Murattal együtt, léhűtő fiával ők,

pénzért, erőszakkal..! Lásd! Munkakerülők.

 

Már sürgető Veysel kártyaadóssága,

Elif élete az, mi ezt megválthatja.

A bűnözők ezt szabják meg feltételül,

Veysel erre hamar, gyorsan be is lendül.

 

Melek nagyon betegen, megtudva mindezt,

keresi, kutatja, ebben ki segíthet.

Legjobb barátnője, Ayse kerül képbe,

hamar igyekszik is Elif védelmére.

 

Végső pillanatban Aysenak sikerül,

Elif a banda kezeibe nem kerül.

A hat éves kislány nem érti meg még ezt,

csak azt látja, már, különös otthonra „lelt”.

 

Melek kérésére, egy nagy házba viszi,

Hol igazi apját nagy titok övezi.

Egyelőre csak Melek és Ayse tudja,

bizony, Kenan úr Elif igazi apja.

 

Itt dolgozik Ayse, kislány kora óta,

Melek ezért az ő gondjaira bízta.

Jó barátnője, senkinek sem ártana,

s Elif nehéz helyzetében lenne „anyja”.

 

Arsu, aki Kenán kegyetlen asszonya,

Tuğçe lányuk elfogult és irigy anyja,

Lányával és Goncaval összeesküdve,

már Elif elküldésén „dolgoznak” egyre.

 

Az irigy Arsu rájött: ki Elif apja,

a vagyont, mindent, csak magának akarja.

Mindent tesz, nem válogat eszközökben,

tette mindig: szomorú és embertelen.

 

Selim pedig Kenan sorsából okulva,

Életének bátran maga lesz „kovácsa”.

Zeynepet, szép kedvesét hűen választja,

szerelmük a „sori” nagyon szép példája.

 

Elif „legyen” több ideig még veletek,

minden alkalommal „megfesti” szívetek.

Erőt, bátorságot, szeretetet kaptok,

ezektől pedig jobb emberré válhattok.

 

Mert mit ér a gazdagság, a pénz magában,

ha irigység, hazugság vele, jártában’?

Ne sírjatok! „Gyertek”! Nincs még minden veszve!

Álmodjunk sokkal szebb világot ELIFRE!

 

A verset a szerző bocsátotta rendelkezésünkre.