Ezen a napon: Haydarpaşa Garı, mely nélkül Isztambul elképzelhetetlen

„Sok kilométernyi vasutat készítettem hazánknak, és a fém sínek vége Haydarpaşában van. Egy kikötőt is készítettem, tele hatalmas épületekkel, mégsem elég látványos. Végre készítsetek nekem egy olyan épületet ott, ahol ezek a sínek a tengerrel találkoznak, hogy minden muszlim azt mondhassa: itt szálltam vonatra, és leszállás nélkül eljutottam Mekkáig.” – mondta II. Abdul-Hamid szultán. Így kezdődött el annak a vasútállomásnak a története, mely Isztambul elválaszthatatlan részévé vált.

Ez az épület, a mai Haydarpaşa Garı, 1908. augusztus 19-én kezdett el működni, majd teljes pompájában, ünnepélyes keretek között 1909. november 4-én nyitották meg.

Volt ugyan már korábban is egy állomás, melyet így hívtak, de alighogy elkezdett működni – a forgalom gyors növekedése miatt – hamarosan kicsinek bizonyult. Az új állomásra tervezői pályázatot írtak ki, melyet a német Philipp Holzmann Társaság két mérnöke, Otto Ritter és Hellmut Cuno nyertek. Döntés született arról, hogy az épület benyúlik a tengerbe, így annak alapozásával kezdődött a munka, melyhez az akkori lehető legmodernebb eszközöket használták. 1906. május 30-án reggel kezdődtek a munkálatok egy olyan erős hang kíséretében, melyet hónapokig hallgattak még ezután a városlakók. Egy óriási gép zaja volt ez, mely gőzzel működött, és az alapként szolgáló 700 db 21 méter hosszú, 0,35*0,35 méter átmérőjű oszlopot ütötte be a talajba.

Ezután a 2.525 m² alapterületű U alakú épület elkezdett egyre magasodni. 2.500 m³ követ, 13.000 m³ betont, 140 tonna vasat, 520 m³ fűrészárut, 19 ezer méter hosszú keményfát, és a tetők fedéséhez 6.200 m² palát használtak fel az építkezés során.

Az állomás legszebb része tagadhatatlanul a váróterem. A déli oldalon található a lépcsőkön megközelíthető kupolás szalon, melyet három ajtón keresztül is meg lehet közelíteni. A terem 20*40 méteres, tágas, két emelet magasságig nyúlik. A mennyezet és az oldalfalak díszítése is az ún. kalemişi technikával készült.

Nézzen körbe az állomáson >>>

A kép forrása: https://www.fotografturk.com

Persze, ahogy az lenni szokott, egy ekkora méretű és jelentőségű épület története szerencsétlenségekben sem szűkölködik. Az első tűzeset nem sokkal a nyitást követően történt. Egy olyan területen lobbantak fel a lángok, ahol még munkálatok folytak.

Az egyik legnagyobb balesetet az I. Világháború során jegyezték fel, amikor 1917. szeptember 6-án – egy angol vasutas szabotázsa miatt – egy egész vonatnyi katona vesztette életét, illetve az egész tetőszerkezet lángra kapott.

Több egyéb esemény után, 1930-ban kezdtek bele egy nagyszabású felújításba, melynek eredményeként az épület újra eredeti szépségében pompázott. Ezután egészen 1979. november 15-ig „békés évek” következtek. Számtalan filmet forgattak itt, és nyugalmasan indulhattak útjukra a vonatok utasai. Ekkor azonban egy romániai tanker felrobbant, melynek következtében az állomás szépséges üvegablakai is betörtek.

A legfrissebb, és az emlékeinkben is élő esemény pedig a 2010. november 28-i tűz, mely két órán át lángolt, és felemésztette a tetőszerkezet jelentős részét. Ezt követően hosszas vita folyt arról, hogy milyen funkcióval folytassa történetét az épület: hotel, bevásárlóközpont vagy egészen más valami. A döntés az lett, hogy a gyorsvasút állomásaként fogják helyreállítani. A munkálatok 2015-ben kezdődtek meg, és a legutóbbi hírek szerint 2020. elejére várható az újranyitás.

A kép forrása: Hürriyet

A videóban 2018-as állapotában láthatjuk egy légi felvételen ezt a történetekben gazdag, lenyűgöző épületet.

 Forrás: tempomag.com.tr

Erdem Éva – Türkinfo


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here