Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy Puskás László, a Magyar-Török Baráti Társaság tiszteletbeli tagja 93 éves korában elment a minden élők útján.
Puskás László 1934-ben született Vasváron, értelmiségi családban. Érettségi után az ELTE TTK vegyész szakán szerzett diplomát 1957-ben, utána az Egyesült Izzóba (Tungsram) került, ahol 1983- ig részt vett az akkor induló félvezető-gyártásban. Végül az MTA Központi Hivatalában dolgozott több évtizedig. Szaktudására a nyugdíjazása után is igényt tartott az Akadémia. Feleségével, Lenkével, aki nemcsak az életben, hanem a hívatásában is társa volt, öt gyermeket nevelt fel.
Amint maga is bevallotta, a műtét után munkahelyváltásra kényszerült, ennek köszönhette a sok szabadidőt, ami alatt törökül tanult az ELTE Kőrösi Csoma Keleti Nyelvek Kollégiuma kurzusán. (Horváth Judit és Ágoston Gábor tanítványa volt.) A szívműtétet követően, (sertésbillentyűt ültettek be a szívébe) két hobbijának hódolt, a túrázásnak és a török kultúra megismerésének. Időnként küldött egy –egy képeslapot az orvoscsoportnak, melyen közölte, hogy „kipróbálva 4 ezer 200 méter magasságban”, egészen az utóbbi évekig rendszeresen túrázott, igaz, már csak a hazai terepen. Alapító tagja (titkára) volt a Magyar-Török Baráti Társaságnak és a Társaság által kiadott Török Füzetek alapító-szerkesztője volt, idejének java részét ez tette ki. Gyakran utazott Törökországba, úti élményeit a Török Füzetekben adta közre, leginkább az UNESCO Világörökség Listájára tett helyszíneket mutatta be.
A 83. évét betöltve már visszavonult, elcsendesedett, kevesebb időt szentelt a török ügyeknek is. Szép pálya volt ez, 1987-2017között, harminc évig változó intenzitással, –ahogy az egészsége engedte-, úgy foglalkozott a török ügyekkel. Életének egyharmadát, az alkotó éveit a török kultúrának szentelte. Lelkes olvasója és kitűnő fordítója volt a török irodalomnak. Fordításai: Ömer Seyfettin: Hárem (novellák); Sami Paşazade Sezai: Szabadulás (regény), Reşat Nuri Güntekin: Madárka (regény), Sabahattin Ali: Árva Juszuf (regény), 28 török novella, Cemil Kavukçu: Mások álmai (regény), Ayse Kulin: Búcsú (regény); Dede Korkut Könyve (anonim eposz, két különféle kiadásban, Köroğlu (anonim eposz), Bektási novellák (ez utóbbi hármat Adorján Imrével közösen készítette). E művek egy része a MTBT támogatásával, egy része a fordító magánkiadásában jelent meg. Büszke volt arra, hogy művei közül a Madárka könyvbemutatója és dedikálása az Országház Vadásztermében volt.
Mindnyájan, az Akadémiai munkatársai, a Magyar-Török Baráti Társaság tagjai, akik jól ismertük, jómagam is, aki együtt tanult vele a Kőrösi Csoma kurzuson, szeretettel emlékezünk a kedvességére, a műveltségére, a mindig vidám természetére, a lelkes törökbarátságára és arra, mennyire szerette Törökországot. Emlékét kegyelettel megőrizzük. Nyugodjék békében!
Dr. Bartha Júlia






























