Elif Shafakot a 2021-es év legfontosabb női közé választotta a BBC

A BBC lerántotta a leplet a 2021-es év legfontosabb nőalakjainak listájáról, amely azokat a nőket emeli ki az előző évből, akik szerepet játszanak a társadalom, a kultúra és a világ újraalkotásában. Olyan kimagasló személyek alkotják a névsort, mint Malála Júszafzai, a legfiatalabb Nobel-békedíjas, Samoa első miniszterelnöke, Fiamē Naomi Mata’afa és professzor Heidi J. Larson, aki a Vakcina Bizalmi Projekt vezetője.

Ezen a listán kapott helyet Elif Shafak is, a híres török–brit írónő, akinek 19 megjelent könyvét már 55 nyelvre lefordították. A legismertebbek közé tartozik Az építészinas, Az isztambuli fattyú, a 10 perc 38 másodperc és A szerelem 40 szabálya.

Regényeiben olyan, politikai kihívást jelentő témák jelennek meg, mint a gyermekbántalmazás és az örmény népírtás. Ezek miatt a török hatóságok jogi lépéseket is tettek, amik arra késztették Shafakot, hogy emigráljon az Egyesült Királyságba.

A BBC hangsúlyozta, mivel számos nő volt tanúja és elszenvedője a tálibok újjáéledésének 2021 augusztusában, biztonságuk érdekében többük álnéven, kép nélkül szerepel a kiválasztottak között, jelezvén „az idei lista elismeri bátorságuk és eredményeik mértékét, amiért kénytelenek újrakezdeni az életüket”.

A Strasbourgban született Elif Shafak a harmadik török nő ezen a százas listán. Szépirodalmi regényei mellett komoly szerepet vállal a nők és az LMBTQ+ közösség jogaiért vívott harcban mint szószóló. Ezenkívül számos díjban és nemzetközi elismeréseben részesült, tehát nem csoda, hogy a BBC felvette a listájára.

Munkáiban Isztambul városával, emellett a keleti és nyugati kultúra témáival, a nők társadalmi szerepével és emberi jogi kérdésekkel is foglalkozott. PhD-fokozatot szerzett politikatudományból, tanított több egyetemen Törökországban, az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban. 2021-ben elnyerte a Halldór Laxness Nemzetközi Irodalmi Díjat a „mesemondás művészetének megújításáért” való hozzájárulásáért.

Az írónő legújabb műve a napokban jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában, címe Az eltűnt fák szigete.

Története Nicosiában játszódik, amely az egyetlen kettéosztott főváros a világon. Más nyelv, más írás, más emlékezet uralkodik a két oldalon. Mégis van, ami akadálytalanul jár át a görög és a török Ciprus határán: a szél, a madarak és a szerelem. De mennyi esélye van a hetvenes években az egyik napról a másikra földi pokollá váló Nicosiában az elszabaduló erőszak közepette egy görög fiúnak, Kosztasznak, és egy török lánynak, Defnének, hogy felülírják a gyűlölet törvényét a szerelem törvényével? Évtizedek telnek el, mire sorsuk beteljesedhet, ám az ezredforduló után új, választott hazájuk fővárosában, Londonban sem ereszti el őket a múltjuk. A traumák velük élnek. Lányuknak, a gimnazista Adának anyja halála után azzal kell szembesülnie, hogy a fájdalom akkor is öröklődik, ha a szülők sohasem beszéltek arról, miért jöttek el Ciprusról. Kétséges, hogy fel lehet-e dolgozni a kettős identitás terhét tizenhat évesen. A Londonba érkező török nagynéni, Meryem mindent egy lapra tesz fel, amikor elmeséli a szülők történetét, amelyről egy ciprusi vendéglőből Londonba telepített, és a téli vihar elől a föld melegébe menekített, elásott fügefa monológjából értesülünk.

A könyv a szerelem és a megosztottság történetét viszi színre a posztkoloniális Ciprus és London között mozogva, a generációs trauma és a hovatartozás kérdéskörét is feltárva.

A Guardian így írt róla: „Az eltűnt fák szigete fontos kérdést tesz fel nekünk az otthon elvesztéséről, a megküzdésről és a titkokról. Mi, bevándorlók mit kezdünk a múltunkkal? Hogyan érinti gyermekeinket a fájdalom? Adának nincs ciprusi kultúrája, és ami hiányzik, az megsebzi. Shafak azt sugallja, hogy a generációs trauma elkerülhetetlen, és olyan depressziót kínál, amely sok közösség számára ismerős lesz. Ez egy gyönyörű regény – tökéletlen, de lenyűgözővé teszi megalkuvást nem ismerő empátiája.”

Forrás és megvásárolható könyvek: moobius.hu