Egy gyászjelentés kapcsán az Ertegün-házaspárról

Több nagy amerikai lap, így a New York Times gyászcikkben emlékezett meg a december 2-án reggel elhunyt Mica Ertegünről, az amerikai belsőépítészet nevezetes alakjáról, aki mellesleg Ahmet Ertegün (angolosan: Ertegun) zenei producer felesége volt. Kilencvenhét éves korában érte a halál Long Island-i otthonában.

A rajongók, gyűjtők és zenei szakemberek a 100%-hoz viszonyítva maroknyi seregén kívül a lemezhallgatók ritkán jegyzik meg egy-egy album producerének a nevét. A zenebarátok zömének csak a muzsika a fontos; hogy kik és hogyan működtek közre abban, hogy a végeredmény eljusson a füléhez, érdektelen.

Pedig a producer szürke eminenciásként sokszor alapvető szerepet játszik a lemezre kerülő zeneanyag milyenségében. Ennek talán legismertebb példája Teo Macero, a Columbia cég jazzproducere, aki többek között Miles Davis-kiadványok felett bábáskodott. Miután a több órányi zene nyers változata elkészült a stúdióban, ő és a trombitás vágta meg az anyagot úgy, hogy egy szimpla vagy dupla LP kerekedjen ki belőle. Így Macero tulajdonképpen a Davis-együttes tagja volt anélkül,hogy egyetlen hangot játszott volna.

A török származású Ahmet Ertegün, teljes nevén Ahmet Zahrettin Sebuhi Ertegün, eredetileg Ahmet Munir (1923- 2006) Isztambulban született, s úgy került Amerikába, hogy az édesapja ott lett török nagykövet. Ahmet egy barátjával, Herb Abramsonnal közösen alapította meg az Atlantic kiadót 1947- ben. A cég jazzt és popzenét egyaránt publikált: a két barát indította útjára többek között Professor Longhairt, kiadta Ruth Brown, Ray Charles és Big Joe Turner lemezeit, és több jazz-zenészt arra bátorított, hogy stílusukat – legalábbis azAtlantic-korongokon – ötvözzék az R&B-val. Nemsokára bevették üzletükbe Ahmet testvérét, Nesuhit is, aki később számtalan jazzlemez producere lett. Az Atlantic hamarosan a vezető lemezkiadók közé emelkedett: titkaik között szerepelt a sikeres tehetségkutatás és a hangrögzítés új módszereinek azonnali átvétele. Ertegünék voltak például az elsők, akik nyolcsávos magnót alkalmaztak a stúdióban. Mindig éles füllel hallgattak „a kor szavára”: szerződtetett zenészeik gyakran váltak egy csapásra világhírűvé. Az R&B, a soul és a blues támogatása mellett olyan rockegyüttesek útját egyengették, mint a Led Zeppelin, a Yes vagy a Crosby, Stills, Nash and Young. Évekkel később náluk bontogatta szárnyát a funky Average White Band is. Jazzkiadványaik listája ugyancsak számottevő. Dolgozott velük Herbie Mann és Les McCann, Eddie Harris és Charles Mingus, az Art Ensemble of Chicago és Keith Jarrett.

Folytatás

Forrás: gramofon.hu