Vannak földrajzi nevek, melyeknek már a hangzásához is valami egzotikus, misztikus kép kötődik. Ilyen Timbuktu vagy Machu Picchu, de ilyen a nem is annyira távoli Isztambul is. A hatalmas választékú fűszerpiac, a müezzinek éneke, a Boszporuszon fel-alá cirkáló hajók különös hangulatot kölcsönöznek a városnak, amely ugyanakkor pár óra alatt olcsón elérhető. Isztambul izgalmas és biztonságos, kiváló terep akár egy hosszú hétvégére is.

Az utazás előtt nem sokkal olvastam el a Nobel-díjas szerző, Orhan Pamuk könyvét, Az ártatlanság múzeumát. A szerelmi történet kiváló betekintést nyújt az 50-es évek Isztambuljába. A történet főhőse megszállottan gyűjt minden apróságot, ami az imádott lányhoz kötődik, és a regény végén múzeumot hoz létre a tárgyakból. Ezt a múzeumot mi is megnézhetjük, ugyanis a valóságban is berendezték. A Cihangir (ejtsd Dzsihangir) negyedben létrehozott kis kiállítás a könyv ismeretében egészen frenetikus élmény, de anélkül is érdemes felkeresni, hiszen az ott kiállított tárgyak egy kor lenyomatát tükrözik.

A szerelmes férfi által gondosan elrendezett parfümös üvegcsék, sótartók, hajcsatok mellett régi filmes plakátokat, fotókat is megnézhetünk, de a legütősebb a négyezernél több cigarettacsikk, katonás rendben felragasztva a falra. Ez a múzeum és minden olyan találkozás, amely az igazi, élő Isztambult jelenítette meg, sokkal nagyobb élmény volt számomra, mint az egyébként valóban lenyűgöző mecsetek és paloták, melyek a turisták millióit vonzzák a városba.

Ilyen egy igazi isztambuli hétvége

Az egyik legkellemesebb délutánt az ázsiai parton, egy parkban töltöttem. A kevésbé ismert, zseniális Rahmi M. Koç (ejtsd Rahmi M. Kocs) múzeum miatt kompoztam át ide, amely régi közlekedési eszközök szuper gyűjteménye. A szemet és szívet gyönyörködtető régi automobilok mellett ódon biciklik, villamoskocsik, babakocsik vannak a gyűjteményben, de találunk itt több tucat tündéri babaházat is. Gyerekeknek szuper program, de én is imádtam.

A múzeumhoz vezető kompállomás előtt terül el az a park, ahol szombat lévén vidám családok piknikeztek, és ahol én is átélhettem, milyen egy igazi isztambuli hétvége. A családfők bőszen rendezgették a faszenet és a grillhúsokat a pici tűzhelyeken, kamaszlányok labdáztak, az asszonyok a süteményeket kínálgatták, apukák lökdösték a park közepén fekvő játszótér hintáit. Csodálatosan békés és idilli volt a hangulat, mindenki mosolygott rám, az egy szem turistára, és kedvesen kínáltak mindenféle finomsággal.

A cikk folytatása >>>

RELATED ARTICLESMORE FROM AUTHOR