Az ottfelejtett város

Hatay (a város és a régió is) kicsit olyan, mintha egy Rejtő-regény elevenedne meg. Törökország legkeletibb tartománya kész időutazás, ugyanakkor messze nem annyira elmaradott, mint esetleg első pillantásra gondolnánk. Kalauzunk Mercedes, aki fotókkal is alaposan megtűzdelte az elfelejtett régióról szóló posztját.

„Miért is érzem elfelejtettnek Hatayt, Törökország egyik legkeletibb tartományát? A tartományt, ami a legkésőbb csatlakozott az újdonsült Török Köztársasághoz (1939-ben pontosan), és ami Mustafa Kemal Atatürk „személyes ügyeként” híresült el országszerte, aki ezt a diplomáciai sikert már sajnos nem érhette meg, de újra… miért is lenne elfeledett?

Nekem állandóan ilyen érzésem volt, miközben Hatayban sétálgattunk. A félreértések elkerülése végett, Hatay alatt a tartományt és a várost is értem, viszont térképen sokszor Antakyaként fogjátok majd megtalálni, viszont a köznyelv általában ez utóbbit nem használja törökül.

Borzasztó érdekes egy város. Picit tényleg mintha ottfelejtették volna. Az utcái mintha csak egy múlt század eleji képeslap megelevenedett verziói lennének. Szűkek, kicsik, néhol már omladoznak (de ha engem kérdeztek, számomra ez mindig csak hozzátesz egy város bájához… szeretem a nem tökéletes dolgokat) a furcsa stílusú házacskák, de ugyanakkor némelyik jó minőségű hotelt vagy éppen eldugott századeleji stílusú lokált rejt, ahol régi török zenéket játszanak egy kis raki kíséretében a táncolóknak.

Ahol nincs „ayri-gayri”

Hihetetlen egy kavalkád ez a város. Reggel a müezzin ősinek ható hangja ébreszt pirkadatkor, de miközben reggeliért igyekszel, már a közeli templom harangjátéka kísér.

Erre rendkívül büszkék az itteniek, azt mondják, itt nincs „ayri-gayri” (szójáték a gayrimüslim szóból, ami a nem muszlimokat jelöli törökül), itt mindenki egyforma, senki nem néz a másik vallására, mindenki szabadon élhet, mert pontosan így látták az elődeiktől is.

Mit érdemes itt felfedezni, ha erre vet titeket a sors?

A várost nagyon egyszerű megközelíteni, de mielőtt konkrétan Hatay városába érnénk, hadd ajánljam a figyelmetekbe Iskenderun városát, Nagy Sándor egyik régi Alexandriáját.

Tökéletesen útba esik Hatayba menet, és bár különösebb látnivalói nincsenek, egy teára érdemes beülni a Nihal Atakas dzsámi melletti teraszra közvetlen a tenger mellé. Innen már alig egy óra Hatay autóval.

Folytatás

Forrás: http://postcardsfromturkey.blogspot.com/ – szerző: Mercedes Erdoğan