Alanyai mozaik

Vörös torony

Az Antalyai-öböl partján, a kikötőtől egy rövid sétával elérhető Alanya szimbóluma a 33 méter magas, nyolcszögletű Vörös torony (Kizil Kule), melyet Alaaddín Kejkubad szultán építtetett a XII. században a hozzátartozó dokkokkal együtt. Némi légzésgyakorlattal egybekötve 85 meredek kőlépcső vezet fel a torony tetejére, ahonnan remek kilátás nyílik a városra, a várra, az azt körülvevő, hét kilométer hosszan húzódó várfalakra, és a hajóktól zsúfolt öbölre.

Kr.e. a 4. században a település a földközi-tengeri kalózok tanyája, kedvelt kikötőhelye volt és erre emlékeztetnek a közeli kikötőben sorjázó, a turisták körében oly népszerű „kalózhajók”, melyeket megpillantva sokak képzeletében megelevenedik a múlt, a hajdani kalóztörténetek, életre kelni látszik fekete szakáll szelleme.

 Damlatas barlang 

Ahogy hazánkban és szerte Európában léteznek terápiás hagyományokkal bíró, ilyen-olyan betegségek kezelésére alkalmas barlangok, így ezek megtalálhatók szerte Törökországban is.

Ezek egyike – az egyébként csodálatos természeti környezettel bíró – Alanyában található, a közel tizenötezer éves Damlatas cseppkőbarlang, amit 1948-ban egy véletlen folytán fedeztek fel, és ez a felfedezés volt az, ami a város további fejlődésének komoly lendületet adott. Történt ugyanis, hogy a későbbi vizsgálatok igazolták, hogy az itteni üregrendszerek állandó mikroklímájának és állandó hőmérsékletének köszönhetően kiválóan alkalmas a légzőszervi megbetegedések kezelésére, ez pedig a turizmusnak és az ahhoz kapcsolódó háttériparnak adott komolyabb lendületet.

Maga a barlang a várost kettészelő félsziget tövében, a várhegy aljában, a híres Kleopátra Beach elején található. Méretét, kiterjedését tekintve – az eddigi ismeretek alapján – pár perc alatt bejárható. De talán nem is a mérete a lényeg.

A barlangok, az ismeretlen föld alatti világ már ősidők óta izgatta az emberek fantáziáját. Ottjártamkor sárkányok, vagy barlangi medvék csontjainak nyoma sem volt, de még egy hervadt tűzrakóhelyet, vagy barlangrajzot sem találtam, és denevérek sem repkedtek a fejem felett, viszont szemet gyönyörködtető természeti képződmények látványa fogadja az odalátogatókat.

Akiket komolyabban foglalkoztat ez a föld alatti világ, azoknak érdemes ellátogatniuk a Szerelmesek barlangjába, a Foszfor barlangba, vagy a Leány barlangba, ahol a legenda szerint a kalózok a női foglyaikat őrizték.

Sapadere kanyon

Alanyától, Törökország kedvelt üdülőhelyétől alig 40 kilométerre található a Sapadere kanyon. Számtalan utazási iroda ajánlatában megtalálható ez egy félnapos, csoportos program keretében potom 30 euróért, de praktikusabb egyénileg, saját gépkocsival megközelíteni.

A D400-as úton Kargicak-ot elhagyva az út Északnak fordul melyet itt-ott narancs-, és banánültetvények szegélyeznek. Már messziről látni a fákkal, bozótosokkal borított Taurus-hegység jobbára üledékes kőzetekből, mészkőből kialakult 3000 méter magas szikláit, a beeső napfénytől megvilágított hasadékokat, a fény és árnyék játékát, melyek mintha mozgásba hoznák mindazt, ami eleve mozdulatlanságra ítéltetett.

Akaratlanul is Pilinszky János gyönyörű sorai jutottak az eszembe. „lakatlan kő, hever a hátam, emlékek nélkül, nélkülem, az évmilliók halott hamujában….”

A város forró, párás levegője után némi felüdülést jelent az idelátogatóknak az alig 800 méter hosszúságú, mesterségesen kialakított, folyamatosan emelkedő túraút hűvöse, melynek mentén számtalan kisebb vízeséssel találkozhatunk. Az évmilliók során kialakult természetes medencék egyikében-másikában a vállalkozó kedvűek számára még a fürdőzés lehetősége is biztosított, bár a hegyről lezúduló víz elég hideg.

Parányi szösszenet ez, pusztán apró darabkája mindannak a temérdek látnivalónak, amivel Antalya tartomány várja az idelátogatókat.

A túrázókat, a természet szerelmeseit számtalan barlang, vízesés és apró hegyi falvak várják, ez utóbbiak betekintést engednek az itt élő emberek mindennapjaiba, miközben megismerkedhetünk a török gasztronómia ízvilágával, melyre jelentős hatást gyakorolt a hajdani Oszmán Birodalom etnikai sokszínűsége.

Szöveg és fotó: Botz Domonkos