A török jelenlét pozitívum volt Erdélynek

torok222Nagyvárad – Szerdán este az Ady Endre Középiskolában az RMDSZ Bihar megyei szervezete által indított Szacsvay Akadémia Erdély a magyar történelemben modulja keretében dr. Gebei Sándor egri egyetemi tanár, a MTA doktora tartott előadást az 1657-1711 közötti Erdélyi Fejedelemségről.

Előadása kezdetén dr. Gebei Sándor kijelentette: előfordulhat, hogy sokak számára újdonságnak számító információk is elhangzanak majd, melyek lehet, hogy nem mindenkinek fognak tetszeni, de ez így van rendjén, hiszen a tudományos nézetek nem feltétlenül azonosak a közgondolkodással, a történelemkutatás pedig dinamikusan fejlődik, s egyik jellemvonása, hogy vitára késztet. Megjegyezte: nem ért egyet azzal az állásponttal, hogy az Erdélyi Fejedelemség hanyatlása 1660-1711 közé tehető, hiszen bizonyos szempontok alapján akár kronológiai viszonyítási pontnak tekinthető az 1526-os mohácsi csata vagy Buda 1541-es eleste is, ezért ő inkább úgy gondolja, hogy a Magyar Királyság, illetve az Erdélyi Fejedelemség kora újkorának határai 1521 és 1718, vagyis ezen időszak Nándorfehérvár elestétől Temesvár felszabadításig tartott. Megítélésében tehát 1660 inkább következménye volt az előbb felsorolt eseményeknek, legfőképpen pedig II. Rákóczi György kudarccal zárult lengyelországi hadjáratának, melynek súlyos hatásai voltak. Az, hogy a fejedelem foggal-körömmel ragaszkodott a hatalmához Sztambul akarata ellenére, és nem vállalta a sikertelenségéért a felelősséget, öt évig tartó testvérháborút, valamint török büntetőhadjáratot eredményezett, egy olyan periódust, melyben fejedelmek és ellenfejedelmek (II. Rákóczi György/Barcsai Ákos/Kemény János/Apafi Mihály) váltották egymást Erdélyben.

Részletek

2013-03-21