A menekültek és emigránsok nem pusztán problémát, de egyfajta megoldást is jelentenek

A menekültek és emigránsok nem pusztán problémát, de egyfajta megoldást is jelentenek a Globális Falu Infrastruktúrájának. Ha a menekülteket egy transz-globális hálózatként tekintjük, akik felismerik saját államiságuk lehetőségét, akkor a világ menekültjei a legjobb (talán az egyetlen) jelöltjei a Millenneum gazdasági/szociológia és politikai/ideológiai avantgárdjának. A megoldás: a “Menekült Köztársaság”.
A menekült köztársaságok modern történelme, elsőként az USA-é, mutatja, hogy a bevándorlók folyamatos beáramlása az egyik alapvető sajátja a világ leggazdagabb országának; bár a világ e ténnyel általában nem foglalkozik sokat. Az USA, mivel társadalmi és ökológiai befogadóképessége mára meggyengült és nemcsak nemzetközi autoritását de ideológiai jogát is elvesztette arra, hogy a világ új menekültjeit befogadja; az USA már nem képes arra, hogy meggyőzően támogassa befogadott menekültjeinek vallásait és kultúráit.

A hivatalosan jegyzett (19 millió) és egyre növekvő menekült népesség (számuk majdnem 50 millióra van becsülve) pedig ENSZ táborokban van szétszórva a világ különböző tájain. Mára a nem jegyzett s a világban szétszórt személyek száma a világ népességének egy százalékát teszi ki. A Menekült Köztársaság lehetősége a jövő generációké… egy határokkal be nem kerített kísérleti állam formálódik, ami multi-kulturális, multi- vallásos, multi-nyelvű, ami fel van készülve az önmagából adódó társadalmi, ideológiai és gazdasági kihívásokra, s képes a felmerülő problémákat megoldani. Ez a fajta entitás struktúrája később modellként fog állni a világ előtt, a jövő Transz-Nemzeti állama lesz. A Menekült Köztársaság, vagyis a jövő igaz avantgárdjának kepe csupán egy kis elmozdulás a jelen valóságától.

A mai világ menekültjei majdnem minden esetben társadalmi és gazdasági tehernek vannak nyilvánítva. Az ENSZ segítségével ezek az emberek különféle táborokban vannak életben tartva, “a nemzetközi jótékonysági hálózat rabjai” – persze menekült státuszukra folyamatosan emlékeztetve. Ez a csoport nem pusztán az egy nemzetiség fölött de a közös nyelv és vallás homogenitása fölött áll.

Az ENSZ által bejegyzett menekültek száma 19 millió, ami Venezuela vagy Irak lakosságának számával, vagy Magyarország és Bulgária összeadott népességének számával egyezik meg. Ez a szám nagyobb mint Ausztria vagy a volt Kelet Németország lakosságának száma. Azonban a nem regisztrált menekültek száma jóval magasabb: az UNHCR (menekültügyi főbizottság) becslése szerint ez 47 millió, majdnem annyi, mint amennyit a Második Világháború produkált. A Második Világháború menekültjei többnyire Európaiak voltak, akik akkor gyorsan otthonra találtak a Nyugat országaiban. A ma menekültjei azonban már túlságosan heterogének ahhoz, hogy az ötven évvel ezelőtti eseményekhez hasonló gyorsasággal asszimilálódhassanak egy új világba. 1983 óta a menekültek csoportjának száma elkepesztő gyorsasággal növekszik, évente mintegy 10-20-%-al. A világban elszórva ezek az “idegenek” adják a föld népességének 1%-át, és ezzel huszadikok a világ legbenépesültebb országainak 220 tagból álló listáján. A Menekült Köztársaság népességének száma Törökország lakosságának számával egyezik meg, majdnem annyi mint Anglia vagy Olaszorszag lakosságának száma, 15-ször több mint Libanoné, és kétszer annyi mint Kanadáé vagy Algériaé. Ha ez a növekedés egyenesen folytatódik, akkor a Menekült Köztársaság népességének a száma tiz éven belül meg fogja haladni Oroszország vagy az USA népességének számát.

Az Egyesült államok képes volt profitálni az európai rendszerekből átmentett ötletekből és hibákból. A kocka később megfordult és a ma Európája az USA-t tekinti példaképének, jövőbeli mintájának. Azok az országok amelyek eddig leginkább befogadták a menekülteket, már nem képesek arra, hogy a befogadás megkívánt globális spektrumát továbbra is hűen reprezentálják. Ezért van szüksége a világnak egy ùj Menekült Köztársaságra. Ez az ùj világ tehát a valóság tükörképe, annak a valóságnak, amelyben a régi ideológiák már nem érvényesek, amelyben az egyes tagországok pre- mig más országok már postpolitikusak, ahol a különböző globalizáló tendenciák a retribalizációt (etnizáltságot és regionalizaciót) céloznák meg. Joseph Nye szerint a világ meg nem olvadt össze a nagy globális faluvá de sok kis faluból áll, amelyek fokozatosan közelednek egymáshoz – ahol a földrajzi izoláció már eltűnt az információ sűrűjében, és a családi házak egymástól eddig független hálózata egy gigantikus, egymásba nyíló lakás-komplexussá burjánzott.

Ha elfogadjuk, hogy egy nemzetnek saját területtel, közös kultúrával és nyelvvel (tehát közös identitással) kell rendelkeznie, akkor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy ma ilyen állam tulajdonképpen nincs is – szinte minden ország multikulturális.

Forrás: http://molo.blog.hu, 2010.06.03.

1. UNHCR statisztika, 1993 Augusztus
2. US Menekult Bizottsag, 1990
3. The United Multicultural City States of the World (A Vilag Egyeseult Multikulturalis Egyesulese)
4. The Shape of Cities in the Future (A Jövő Városainak Alakulása)