Galgóczi István: Törökországi reinkarnációim

Törökország, Isztambul Nemzetközi Repülőtér, 2022. január 30. A csillogó kirakatok között sétálva hamar tudatosul bennem, én már jártam itt. Majd valahol az agyam egyik olyan „szegletében” ami a tudomány számára még mindig „terra incognita”, megvilágosodok. Már többször éltem Törökországban, de nem mindig ezen a repülőtéren születtem meg.

A legelső életem, ami egy buszos bevásárló út volt, valamelyik török-bolgár határ menti őrbódénál kezdődött (1992). 2011-ben a Keleti pályaudvarról egy óra késéssel indult a vonatom. De Belgrádban a törökök megvárták a csatlakozásunkat, így semmiről sem maradtam le. Irány Isztambul a megfizethető Orient Expresszen! És Kapikulenél megvettem a vízumomat. Viszont Törökországban már nem érdemes ezzel a nemzetközi vonattal közlekedni, mert mindig mindenütt megáll, és nem a menetrend szerinti időben érkezik meg Sztambulba. Török honban mindig busszal közlekedtem, igaz egyszer, amikor Izmitbe mentem, vonatoztam (2011). Hát azt sem felejtem el! Felszálltam a vonatra, és nagyon megörültem annak, hogy találtam egy üres kupét. Mivel öt perccel a török sípszó felhangzása előtt még mindig egyedül voltam a kocsiban, ezért úgy döntöttem, hogy leszállok. Meglepődve láttam, hogy ugyanazon a sínen, előttünk áll egy másik vonat „Izmit” felirattal, és tele utasokkal. Gyorsan felpattantam, és pár perc múlva már indultunk is. De abban az évben a hazautam is színes, és „sínes” volt. Este 10-kor elköszöntem Isztambultól a Sirkeci pályaudvaron, és másnap reggel megérkeztem Szófiába. A mozdonyvezetőnknek hivatalosan járt hat óra pihenés, ezért amíg ő szundizott, plusz bónuszként megnéztem Szófiát. Mire megérkeztünk Belgrádba, a magyar vonat már elment, de két órával később indult egy másik.

Milyen jó volt az Atatürk Nemzetközi Repülőtéren megszületni (2012)! És a kartúmi gép indulásáig egy kicsit csavarogni Isztambulban! Ugyanis a repülőtérről metróval és villamossal gyorsan és egyszerűen be lehetett jutni a városközpontba és vissza. De sajnos, ezt a légi kikötőt azóta már nem használják a nemzetközi légitársaságok, csak cargo-, és privát gépek. De Isztambul másik repülőtere, a Sabiha Gökçen (ejtsd: Szabiha Gökcsen) is szerepel a reinkarnációs életrajzomban (2019). Szábiha Gökcsen (1913-2001) Musztafa Kemál Atatürk (1881-1938) fogadott lánya volt, és egyben a világ, illetve a török történelem legelső női vadászpilótája.

Kétszer (2011, 2014) Iránból autóval érkezve a határ melletti Gürbulak lett a születésem helye.

2021-ben voltam először az Isztambul Nemzetközi Repülőtéren, de végül azeri lettem. (Népszava, Szép Szó, Galgóczi István: Azerbajdzsán ezer táján). Viszont most (2022), az előbb említett repülőtéren maradok, és újdonságként az eddigi életeimhez képest, repülőre szállok, és nem busszal érkezem meg Ankarába, mint ahogy ezt tettem 2019-ben.

Folytatás

Forrás: nepszava.hu