Mit esznek a nők ezen az emberen?

Törökországában egyre nagyobb a nyomás a nőkön, hogy visszatérjenek a hagyományos értékrendhez, szüljenek rendesen, és újra csak a családdal foglalkozzanak otthon, a négy fal között. A nők többsége mégis Erdoganra szavazott, aki több mint tíz év miniszterelnökösködés után augusztusban egy putyini fordulattal államfővé választatta magát.

Törökország miniszterelnökből egy kis alkotmánymódosítást követően pár napja elnökké választott vezetője, Recep Tayip Erdogan idehaza főként arról lett híres, hogy kormányzását az idei tusnádfürdői beszédében példaként állította elénk a magyar miniszterelnök.

Olvashattatok már róla itt, a Feminfon is, hogy Erdogan nem épp a női jogok élharcosa: szerint az abortusz és a már megszületett gyermek megölése között semmi különbség. Az is mondta, sokallja a császármetszések számát, mert szerinte emiatt csökken a nők termékenysége, ilyen műtétek számának csökkentését javasolta. Ezek után az már nem is meglepetés, hogy többször is kijelentette, hogy a nőknek otthon kellene maradniuk a családjukkal és legalább három gyereket szülni, és az iszlám szokások szerinti fejkendő-viselethez való visszatérést melegen ajánlja az elvilágiasodott városi nőknek.

Hogy történhetett, hogy török nők többsége mégis erre az emberre szavazott?

Az ország egyik nagynevű közvéleménykutatója úgy számolja, hogy nemcsak hogy a nők többségének favoritja volt Erdogan, de több női szavazója volt, mint férfi. A nők 55, míg a férfiaknak csupán 48 százaléka támogatta az elsöprő győzelmet arató Erdogant az augusztus 10.-i elnökválasztáson. Már a kampányban is következetesen megfigyelhető volt ez a nemek közti különbség. Erdogan egyik kihívója, Selahattin Demirtas hiába kampányolt a női szabadságjogok érvényesülését támogatva, kétszer annyi férfi szavazatát kapta meg, mint nőét. Erdogan hiába dühítette fel éveken át lépten-nyomon a feminista csoportokat, a nők 55 százaléka rá szavazott. Mi lehet ennek az oka?

Először is, ez egy szokványos dolog a hagyománykövető, férfiközpontú társadalmakban, ahol a nők jelentős része maga is elégedett a helyzetével (vagy csak egyszerűen nem is tudja, hogy másképp is élhetne). Márpedig a nemi szerepek Törökországban jellemzően nagyon is konzervatívak. Egy 2012-es kutatásban a megkérdezett nők több, mint fele értett egyet azzal, hogy a nőknek mindig engedelmeskedniük kell a férjüknek, és talán még ti is emlékeztek arra, hogy egy hónapja Erdogan miniszterelnök-helyettese, az elnökválasztáson legfőbb ellenfele, Bülent Arinc elítélte a nyilvánosan nevetni merő nőket. Persze ez sokakból elég heves röhögőgörcsöt váltott ki, azonban ez a női öntudatosság hiába volt tömeges, korántsem általános a 74 millió lakost számláló országban, inkább csak a nyugatos, nagyvárosi, tanult nőkre jellemző.

Erdogan 2003 óta tartó kormányzásának és pártjának értékrendjének középpontjában az nőket bevonzó retorikai mágnes, a család megbecsülése áll. A török nők sokaságának pedig ez épp elegendő: a hagyományos családi értékek védelmére látnak garanciát a kormányzó párt támogatásában. Az sem ritka egyébként, hogy azokon a területeken, ahol a nők jellemzően kevésbé iskolázottak és híján vannak, a társadalmi-gazdasági függetlenségnek, sok esetben a családő szavaz a nevükben, vagy legalábbis arra szavaznak, akire a férjük mondja.

Bárhogy is történt, annyi bizonyos, hogy Erdogan is egy olyan vezető, aki megszólalásaiban a nőket a férfiaknál alacsonyabb rendűeknek tekinti, a nők többségét és a választást ezúttal is megnyerte. Nem kis teljesítmény. És ijesztő is egyben.

2014-08-22
feminfo