Nők, akik elsők lehettek Törökországban – a társadalmi életben szerepet vállalók

A nők szerepe a társadalomban vitathatatlan. Ennek ellenére a világ bármely területén vagy bármely történelmi korban járunk is, tapasztalhatjuk, hogy mennyivel nehezebben boldogulnak, mint az erősebb nem képviselői. Ezért fontosak azok a lányok és asszonyok, akik kiharcolták az élet egy-egy területén, hogy elsők lehessenek valamiben.

Az elsőket mások is követni fogják, egyszerűen azért, mert megtörték az ellenállókat. Nevezhetjük őket úttörőknek, de akár hősöknek is.

Háromrészes sorozatban mutatjuk be azokat a török nőket, akik elsők voltak a társadalmi-, a tudományos- vagy a művészeti- és sportéletben.

Az első női ügyvéd: Süreyya Ağaoğlu (1925)

Vezető szerepet játszott a jogi szak nők részére történő megnyitásában azzal, hogy első tanulólányként jelentkezését beadta. Még két barátnőjét (Meldát és Bediát) is meggyőzte, hogy szintén jelentkezzenek – így érték el közösen a nők felvételét. 1925-ben végzett az egyetem jogi karán, és Ankarában az államigazgatási kamaránál helyezkedett el. 1928-ban kapta meg a szabadúszó ügyvédi engedélyt, ezáltal Törökország első női ügyvédje lett, és élete végéig folytatta pályafutását.

Az első női legfelsőbb bíró: Melahat Ruacan (1945)

1929-ben végzett az Ankarai Egyetem jogi karán, majd hosszú évekig bíróként dolgozott. 1945-ben lett a Legfelsőbb bíróság tagja és ezzel nem csak Törökországban, de az egész világon is az első nő ebben a minőségben. 1971-ig – nyugdíjazásig ­– dolgozott a Legfelsőbb Bíróság tagjaként.

Az első női alkotmánybírósági elnök: Tülay Tuğcu (2005)

1965-ben végzett az Ankarai Egyetem jogi karán, majd ügyvédként dolgozott. 1969-ben törvényalkotási vizsgát tett, majd ezen a területen különböző pozíciókban dolgozott, míg 1999. december 22-én három jelölt közül őt választotta a köztársasági elnök alkotmánybírósági taggá. 2005. július 25-i elnökké választásával első nőként töltheti be ezt a pozíciót.

Az első női rendőrkapitány: Feriha Sanerk (1953)

1941-ben első női tanulóként kezdte meg tanulmányait az Ankarai Egyetem politikatudományi karán. Elvégzett egy tanfolyamot, mely feljogosította arra, hogy kisebb városok állam által kinevezett kormányzója legyen azonban pályázatát visszautasították, mert nő volt.  Ekkor nyújtotta be jelentkezését a rendőrséghez, ahol őrnagyi rangban kezdte meg munkáját. 1953-ban jogosultságot nyert a rendőrkapitányi rang betöltésére, de nem kezdhette meg szolgálatát női mivolta miatt. A döntés ellen pert indított, melyet megnyert, és még ugyanazon évben megkapta kinevezését. Pozíciójától csak nyugdíjba vonulásakor, 1974-ben köszönt el.

Az első női miniszter és rektor: Türkân Akyol (1971)

1971. március 19-től vette kezdetét megbízatása a Nihat Erim miniszterelnök által felállított 33. kormányban egészségügyi miniszterként. 1993-ban Tansu Çiller elnökletével az 50. kormányban, ismét egészségügyi miniszter volt. Amikor lemondott tisztségéről, visszatért egyetemi klinikai munkájához és orvosként dolgozott. Magáénak tudhatja Törökország első női egyetemi rektorának címét is.

Az első női miniszterelnök: Tansu Çiller (1993)

Törökország első, és eddig egyetlen női miniszterelnöke 1993-1996 között, illetve külügyminisztere 1996-1997 között, továbbá gazdaságért felelős államtitkára 1991-93 között. Elnökként irányította 1993-tól 2002-ig pártját is, a DYP-t (Doğru Yol Partisi).

Az első női nagykövet: Filiz Dinçmen (1982)

1960-ban az Ankarai Egyetem politikatudományi karán diplomázott. 1968–70 között Törökország teheráni nagykövetségén dolgozott, majd az Európai Gazdasági Közösség szervezeteiben tevékenykedett különböző munkakörökben. 1982-től Hollandia törökországi nagykövete lett, első nőként. Később úgy nyilatkozott, ez nem volt könnyű feladat: nemcsak mert nő volt, de a Törökországgal ápolt nemzetközi kapcsolatok sem voltak egyszerűek. Követségi megbízatásának lejáratát követően azonnal Strasbourgban kapott feladatot, ahol nemcsak két nemzet, hanem Törökország és az Európai Unió minden országa között is ápolnia kellett a diplomáciai kapcsolatokat, így első volt abban is, hogy a külügyminisztérium nőként őt nevezte ki államtitkárnak. 1993–97 között Ausztriában, majd Máltán dolgozott.  2001–2004 között Vatikánban volt török nagykövet, mely által egy újabb elsőséget tudhat magáénak: első muszlim nőként teljesíthetett szolgálatot a katolikus világ szívében.   1984-től állandó képviselővé vált Strasbourgban.

Az első női jegyző: Gül Esin (1933)

1930. március 20-án a nők elnyerték az önkormányzati választásokon történő szavazás jogát Törökországban. 1933 óta pedig a falvakban jegyzőnek (muhtar) is választhatók lettek. Ezen pozíció jelentősége, hogy a muhtar a körzetében lévő minden emberrel találkozik, mindenki ismeri őt, gondjait, örömeit. Aydın közigazgatási területéhez tartozó Demirdere faluban közel 500 szavazattal elsőként nyerte el ezt a tisztséget Gül Esin, akinek később jelentős eredményei voltak a gyermekkori házasság és a nők megszöktetése elleni küzdelemben.

Az első női polgármester: Müfide İlhan (1950)

1928-ban lett tanár, majd férjhez ment és 7 gyermeket szült. Mindeközben végig képezte magát, és a gyerekek oktatásáért is tett minden esetben. Férje munkája miatt Törökországon belül, és a világban is több helyen élt a család. 1936-37-ben Berlinben németül tanult, és német pedagógiai szemináriumokon is résztvett Az ott tanultakat hazatérve hasznosította: óvodát nyitott és több helyen óvónőként dolgozott. Mikor újra külföldre, ezúttal Afganisztánba költöztek, a Kabulban élő török gyerekkel foglalkozott, és iskolát nyitott számukra.

Hazatérve Mersinben telepedtek le. Az 1950-es országos választásokon a demokrata pártnak kampányolt, és körzetében a legtöbb szavazatot nyerte listavezetőként, melynek hatására az önkormányzat élére állították. Éjjel-nappal dolgozott egy éven át, majd saját maga mondott le pozíciójáról.

Az első női kormányzó: Lale Aytaman (1991)

Isztambulban, az ausztriai alapítású lánygimnáziumban tanult, egy tanévet cserediákként Phoenixben (Arizona – USA) is eltöltött. Német nyelv- és irodalom szakon diplomázott az Isztambuli Egyetemen, majd Hamburgban doktorált. Egyetemi tanárként németet oktatott Ankarában és az isztambuli Boğaziçi Egyetemen. 1991. július 6-án Muğla város kormányzója lett, és 1995-ig folytatta feladatát. Törökországban a nagyvárosok irányítását egy választott polgármester és az állam által megbízott kormányzó (vali) közösen végzik. Női kormányzóként elsőként Lale Aytaman nyerte el ezt a megbízatást.

Az első női újságíró: Selma Rıza (1872–1931)

Édesapja, Ali Rıza diplomata. Édesanyja, Naile asszony ausztrál származású, később áttért a muszlim vallásra. Selma magántanulóként tanult, majd egyetemi tanulmányai miatt – családja előtt is titokban tartva – Párizsba költözött nagybátyjához, és beiratkozott a Sorbonne Egyetemre. A francia nyelven kiadott Meşveret Gazetesi című lapban, és a török nyelvű Şuray-ı Ümmet Gazetesi lapban írt rendszeresen, így vált az első török női újságíróvá ezekben az években. 1897-ben megjelent Uhuvvet (Kardeşlik – Testvériség) című könyvéről egy korábbi cikkünkben részletet is olvashatnak az érdeklődők.

Az első női rádiós hírtudósító: Emel Gazimihal (1937)

1937-ben, amikor még a rádiónak hatalmas szerepe volt a hírek közvetítésében, akkor kezdte Emel Gazimihal első női hírbemondóként a pályafutását az Ankara Rádióban. A világháborúban a BBC Türkçe hallgatóit tájékoztatta a különböző frontokon történt eseményekről.

Az első női televíziós hírtudósító: Jülide Gülizar (1968)

1956-ban a Török Rádió- és Televízió (TRT) rádiósaként kezdett dolgozni, majd 1968-tól, amikor a televíziós adások is megkezdődtek, televíziós hírbemondóként jelent meg a képernyőn. Több területen is első volt: ő volt az első, aki nyílt terepen hírt olvasott, az első élőközvetítésben résztvevő, az első helyszínen riportot készítő. Majd 30 éven át dolgozott a televíziónak, míg 1982-ben nyugdíjba vonult. Hatalmas szerepe volt a török nyelv helyes használatának oktatásában a fiatalabb generáció számára.

A médiában betöltött munkakörén túl verseket, könyveket is írt. 1994–2008 között összesen tíz könyvét adták ki, amelyek főleg hírtudósításokról, a török médiaéletről szólnak.

Az első női televíziós bemondó: Nuran Devres (1968)

Az Ankarai Egyetem nyelv- és földrajz karán angol irodalomból diplomázott. Tanulmányai mellett letette a TRT bemondói vizsgáját is. 1968. január 31-én szerepelt először képernyőn. Az 1980-as évektől kezdve tévéfilmek és sorozatok forgatókönyvét írta, többek között: Bir Aşk Uğruna, Evdeki Yabancı, Savunma, Marziye, Bize Ne Oldu, Cinlerle Periler, Kara Melek, Melekler Adası, Sahte Prenses 

A remek összefoglaló cikk forrása és ötletadó az onedio.com.

A lista koránt sem teljes, hiszen szerencsére mindig vannak olyan elszánt nők, melyek meghódítanak egy-egy szakmát vagy új területet. További két cikkben fogjuk bemutatni az élet egyéb területen dolgozó, alkotó nőket.

A Türkinfo oldalait böngészve további olyan nőkről olvashatunk, akik különlegesek saját szakmájukban.

• Fikret Dilek Uyar, fotós, aki a National Geographic fődíját elnyerte
• Esra Özatay, a Türk Yıldızları flottaparancsnoka
• Burcu Özsoy, az Antarktiszra indított kutatócsapat vezetője
• Burcu Dinçer, Törökország első női tűzoltóhelikopter-pilótája

És a sor csak egyre hosszabb lesz.

Erdem Éva – Türkinfo