Bosszantó, hogy sehol egy kégli!

Már az október és a november eleje is a lakáskeresés lázában telt. Bújtam az Internetet kiadó lakások után kutatva, de sajnos csak vajmi kevés ingatlan ügynökség hirdetett a hálón és azok sem angol nyelven. Végül mégis csak találtam egyet, meg pár tulajdonos által hirdetett lakást is. Ezeknek a képeit nézegettem, de mivel az utolsó pillanatig bizonytalan volt, hogy mikor érkezünk, konkrétumot egyikkel sem tudtam megbeszélni.

Nehezítette a keresést, hogy ismeretlen terepen kellett megtalálnunk a számunkra ideális lakhelyet. Itt a kerületek nevei, azon belül a kisebb területi egységek elnevezései nekünk semmit sem mondanak. Gondoljatok csak bele, mennyi másodlagos információ van amögött az egyszerű kijelentés mögött, hogy kiszemelt lakás a XII., vagy VIII. kerületben van-e. Vagy a kisebb területi egységek nevei. Ha nekünk mondják azt, hogy a lakás Pasaréten, vagy Rákospalotán, vagy Ferencvárosban van, lelki szemeinkkel azonnal el tudjuk helyezni a térképen. S ez még mind nem minden. Mivel nagyjából fejünkben van a közlekedési hálózat térképe is, azonnal meg tudjuk mondani, hogy ha teszem azt nekem az V. kerületi Alkotmány utcába kell menni dolgozni, akkor jó-e nekem, vagy nem jó, ha Kelenföldön lakom. Mennyi idő alatt fogok odaérni, hányszor kell átszállnom, egyáltalán milyen járművekkel jutok oda? Na de itt? Mit mond nekem Gölbaşi vagy Altındağ kerület? Nos, mondanom sem kell semmit. De hát hogyan válasszam így meg, hol is szeretném leélni az életemet három évig? Ez ugyebár nagy idő, nem mindegy milyen környezetben tölti az ember.

Részletek>>>

2012-03-26
Jutka – www.ha5oj.hu