Dózsa az üzenőfalon

Alig választották pápává a firenzei Medici házból származó X. Leót, máris azon ügyködött, hogy a tisztségért folytatott versenyben megismert legfőbb vetélytársát, Bakócz Tamás esztergomi érseket mielőbb eltávolítsa Rómából. Az 1513-as pápaválasztáson alulmaradt veszélyes magyar ellenfelet ezért megbízta az akkor éppen gyengélkedő oszmán török birodalom elleni keresztes hadjárat megszervezésével.

Bakócz egy ideig tétovázott, de a megbízatás után néhány hónappal, 1514 elején munkához látott. Rómából eltanácsolva arról álmodozhatott, hogy egy erős sereggel súlyos csapás mérhető a Balkán-félszigetet akkorra már elfoglaló törökökre, akiknek a következő célpontja a Magyar Királyság volt.

Szervezői munkája kezdetén első útja a királyhoz, II. Ulászlóhoz (1456–1516) vezetett. Az udvarból nagyjából ugyanabban az időben távozhatott egy harcedzett és frissiben megjutalmazott vitéz, a kisnemesi származású, székely Dózsa György (1470 körül-1514). Híre sokkal előbb ért Budára, mint ő maga, de ez aligha meglepő, hisz katonatársai, akikkel a pápaválasztás évében Nándorfehérvárt őrizte, széltében-hosszában terjesztették hőstetteit. Azokban pedig nem volt hiány. Dózsa György ugyanis sok időt töltött el katonaként. Szapolyai János (1487–1540) erdélyi vajda csapatának lovaskapitánya is volt.

Részletek

2014-07-01