Így verekedett és mulatott a legerősebb magyar

Nándorfehérvár sikertelen, 1456-os török ostroma után az oszmán főerők jó időre elkerülték Magyarországot. De béke nem volt. A balkáni szandzsákok bégjei folyamatosan dúlták a déli végeket, mégpedig kettős okból: zsákmányt, élelmet zsákmányoltak, és ily módon is igyekeztek gyengíteni az ellenséges keresztény királyságot.

Bosszúra a bosszú

Óriási pusztítást, károkat okoztak, fel kellett lépni ellenük. Tudta ezt jól az 1458-ban trónra lépő Hunyadi Mátyás is, de egy nagyszabású, törökellenes hadjárathoz neki sem volt ereje. Be kellett érnie azzal, hogy tovább szélesítse a Balkánon kialakított ütközőzónát többek között Jajca és Zvornik elfoglalásával.

Akciói természetesen nem maradtak megtorlás nélkül, Mátyás is számított egy nagyobb szabású bosszúhadjáratra: Báthory István erdélyi vajdát, Kinizsi Pál délvidéki kapitányt és Vuk Brankovicsot, a magyar uralom alatt álló szerb területek vajdáját állította készenlétbe. A 15-20 ezer fősre becsült török sereg végül 1479 őszének kezdetén indult útnak Szendrő környékéről. Havasalföldön keresztülvágva, a Lator folyó forrásvidékén kelt át a Kárpátok hágóin, és borzalmas pusztítást vitt végbe.

Folytatás

Forrás: 24.hu