Török történész a magyarokról: Hayrullah Yigitbasi a közös nyelvről és Attila unokáiról

– Hogyan került kapcsolatba hazánkkal?

– Kilencvenhétben utaztam először Magyarországra, azóta egyre szorosabb a kötődésem mind az országhoz, mind a magyarsághoz. Turkológiai kutatásokat végeztem önöknél. Általános török történelemmel foglalkozom, tehát az iszlám előtti időszakkal, mely a magyar történelemnek is szerves része. Tudniillik ugyanarról a területről indultunk, s annak idején szoros kapcsolatban volt a két nép, tehát az oszmán időkben nem először találkoztunk. A magyarok a középkorban nagyon tiszteletreméltó helyet foglaltak el a világtörténelemben. Szükségét éreztem annak, hogy magyarul tanuljak, magyar forrásokat tanulmányozzak. Egyébként minden törököt érdekelnek a magyarok, a magyarszeretet több ezer éve szerves része a török hagyományoknak. De a magyar legendák szerint is testvérek, rokonok, barátok vagyunk. A törökök egy dologban biztosan nagyon hálásak a magyaroknak: önök kezdték el a turkológiai kutatásokat, s a világ első turkológiai tanszékét is az ELTE-n alapították, amely ma is óriási eredményeket ér el. – Kitűnően beszél magyarul… – Nagyon féltem a magyar nyelvtől. Az arabra például két és fél évet áldoztam az életemből, az angollal két évet töltöttem el. Amikor belemerültem a magyar nyelvbe, megdöbbenve vettem észre, hogy nagyon könnyen tanulom; nagyjából hat hónap múlva már folyamatosan beszéltem, majd nyelvvizsgáztam is. Eloszlott a félelmem: láttam, hogy ugyanaz a nyelvi logika, a nyelvtan, mint a törökben, s számtalan a közös szó – nem az oszmánok jövevényszavaira gondolok, inkább a nyelv alapjaiba beépült kifejezésekre. Az volt az érzésem, mintha a török nyelv egyik nyelvjárása lenne a magyar. De tudni kell, hogy ami a magyar nyelvbe beépült, az a nyugati törökségre jellemző rendszer, mi pedig a keleti török jellemzőket vittük tovább. – Magyarországon jó hagyományaink szerint nagy háborút vívnak nyelvünk finnugor és török eredetének hívei. Mi a véleménye erről a kérdésről? – A finnugor elmélet a magyar állam hivatalos tana, már beépült a gondolkodásba nagyjából 150 éve, pedig az altaji eredetnek kétezer évnél is régebbi hagyománya van. Úgy érzem, a finnugor teória kezdi elveszíteni a súlyát, s az altaji újra megerősödni látszik. Az akadémikusok körében, majd szélesebb körben is változni fog a jelenlegi nézőpont elméletben és később a gyakorlatban is. Nekünk, törököknek a tudományos aggodalmakon túl nincs jogunk ebben állást foglalni. Az én feladatom az, hogy a magyar és a török írásbeliségben fellelhető információkat összehasonlítsam, s valamilyen eredményre jussak. A magyarok kilétéről a török társadalomnak is van mondanivalója. – Török részről jellemző a magyarok iránti nyitottság. Milyennek látja a magyarok hozzáállását? – Nyolc éve járok Magyarországra, második hazámnak érzem. Csak szeretetet, tiszteletet és segítséget kaptam. Hálám jeléül is szeretnék minél erőteljesebben részt venni a két nemzet és nép közötti kapcsolat elmélyítésében. A kettő nem ugyanaz: a nemzet mai, élő eleme a nép, a népek közötti kapcsolat a kérdés reális oldala, ennek fejlesztésén kell fáradoznunk – sok eredményt elértünk már. A nemzetek közti kapcsolat más, tudniillik a nemzet háromdimenziós: van múltja, jelene, jövője, míg a népnél máról és a jövőre vonatkozó elvárásokról beszélhetünk. – Tudna-e konkrét példákat mondani a magyar–török kapcsolatépítésre? – A török forrásokban vannak adatok arról, hogy az 1890-es években 3600 magyar vállalt szerepet a török állami és hadi gépezetben. Akkoriban egy magyar számára karrier volt Törökországba jönni. E kapcsolatrendszer nyomait nagyjából a második világháborúig ki lehet mutatni. Az első világháború mindkét ország számára katasztrófa volt, azt követően Törökországban hároméves szabadságharc zajlott: a modern török köztársaság kialakításában is tapasztalható együttműködés a magyarokkal. A török állam alapítója, Musztafa Kemál pasa az először odahívott német és amerikai szakértőket három-öt év múlva nagyrészt hazaküldte, mondván, Európában a magyarok állnak lelkileg a legközelebb a törökökhöz. A magyarok visszafizethetetlen szerepet játszottak Törökország modernizálásában. Ekkor járt nálunk például Fekete Lajos vagy Bartók Béla is, aki az önök világhírű zeneszerzője, művésze, ám egyben a török komolyzene alapítója. – Kényes kérdés ezzel szemben a magyarországi török jelenlét, amelyet nálunk is többféleképpen ítélnek meg: van, aki kultúrateremtő jelenlétként gondol rá, de a többség véleménye szerint a török megszállás helyrehozhatatlan károkat okozott a magyar történelemben. – A törökök európai terjeszkedésének különböző okai voltak a vallásitól a gazdaságiig. Mivel más a kultúra, a vallás, a magyarok megszállás alatt érezték magukat, de ez a nyomás nyugati területekről indult. A Nyugat azt a célt tűzte ki, hogy a törököket Európából Ázsiába űzze, ezért küzdöttek évszázadokon keresztül. A Magyar Királysággal vívott harcok egészen a mohácsi csatáig inkább keresztes háború jellegűek voltak. Európában mindig a magyarok voltak élen a támadásban. A török katonaság a legjobban a magyarok elől húzódott vissza, számba se vettek szerbet, franciát, németet, de a magyaroktól féltek, nagyra becsülték őket. Több okiratban olvastam, hogy Magyarországra menni annyit jelentett, mint férfias harcot vállalni. A hódoltság alatti magyar–török kapcsolatoknak vannak a magyarok által nem ismert jellemzői is. Például nem köztudott, hogy Rákóczi szabadságharcában milyen eredményes volt a török segítség. Edirnében a szultán fogadta Rákóczit, s igen nagy hatással volt rá. Királynak járó tisztelettel fogadta, magyar királynak nevezte, mert annak akarta látni az erdélyi fejedelmet. A török történelemben nem újdonság, hogy a palotában, a szultán közelében, a hadseregben magyarok is jelen voltak. Ez kevésbé közismert oldala a török–magyar történelemnek. – Ön valóban elképzelhetőnek tartja, hogy a hódoltság korában rokonságtudat élt az ott szolgáló török katonák és az előlük mocsarakban bujkáló, különféle harácsokkal sanyargatott magyarok között? – A török nézőpontról szeretnék beszélni: a magyar nemzet úgy értékeli saját történelmét, ahogyan akarja, mi nem mondhatjuk meg, mit gondoljon magáról. A török világ 250 millió emberből áll. A török néphagyományban – a kazakoktól a türkméneken át a macedóniai törökökig – él a magyarokkal való testvériség legendája. Az 1930-as évekig a török történelemírás egyszerűen törököknek nevezi a magyarokat. A harmincas évektől érdekes módon a finnugor elmélet kezd teret nyerni a hivatalos török történettudományban is. A középiskolai könyvekben leegyszerűsítve, összefoglalva ma is ezt tanítják. Ma körülbelül 50-50 százalék nálunk a két elmélet híveinek a megoszlása. Ennek az az oka, hogy sok török egyetemista tanult Magyarországon, ott elsajátították a finnugor elméletet, s visszajővén már ezt vallják. Figyelemre méltó, hogy még így sem lehetett a török nép lelkéből, tudatából törölni a másik elképzelést. De hogy egy ellenpéldát mondjak, a turán fogalom is önöktől jött át hozzánk, pedig az a közép-ázsiai szellemiséget képviseli. A turkológiában a magyaroknak kezdeményező szerepük volt, mindig is élen jártak: Amerikában ma 30 oszmán birodalmat tanulmányozó vagy turkológia, altajisztika szak van, s ebből 17 élén magyarok állnak! Hangsúlyozom: mindenkinek jogában áll annak érezni magát, aminek csak akarja. A legendák pedig idővel sokszor igaznak bizonyulnak. – Van-e mód a nézőpontok megvitatására, közelítésére? – A finnugor elmélettel kapcsolatban nekem az a véleményem, hogy előbb kitalálták, s csak azután dolgozta ki néhány ember néhány száz szóra alapozva a teljes teóriát. Állítom, hogy háromezer török szó biztosan van a magyar nyelvben, a nyelvtani rendszere pedig szinte ugyanaz, mint a töröké. A török nép pedig azt érzi, hogy nyugaton van egy nép, Attila unokái, akik keresztény hitre tértek. Ha egy török Árpád történetét olvassa, azonnal ráébred a magyarokkal való közösségére. Minden nemzetben él a nemzettársai iránti érdeklődés, ez természetes. Önök is eljöttek több ezer kilométerre, hogy találkozzanak magyar tudatú testvéreikkel. A történelem nem százszázalékosan objektív tudomány, és szükséges, hogy szubjektív is legyen, mert emberekről szól.