A füge a Földközi-tenger népeinek egyik legrégebben termesztett és fogyasztott gyümölcse. Jelentősége vetekszik az olajbogyóval, a szőlővel és a gabonával. A római mitológia is azt állítja, hogy Róma alapítói – Romulus és Remus -, akiket egy nőstény farkas nevelt fel, egy fügefa árnyékában szopták a nevelőanyjuk tejét. A fügefa különös formájú levele gyakran visszatérő motívuma az ókori festményeknek és szobroknak, mint a szemérem jelképe.
A füge, ahogy a fentiekből is látszik mediterrán növény, Törökországtól Afganisztánig, Kaliforniáig termesztik, több, mint 800 faja ismert.
A legtöbb fügét Törökország termeli a világon, 1 millió tonna felett évente. Legnagyobb fügetermő területünk a szomszédos Aydın tartomány, ahol a városba érve (Izmirből) egy nagy füge szobra fogad. Izmirben is létezik egy városrész, amit a fügéről neveztek el, Inciraltı, vagyis a fügefák alatt.
A gyümölcsnek nagyon magas a tápértéke, 30-40%-a cukor, A, B, és C vitaminban gazdag. Ezen felül székrekedés gyógyítására is kiváló természetes gyógyszer. Frissen történő fogyasztásakor legyünk tekintettel hashajtó tulajdonságára! A levelében található levet, fügetejet, szemölcsök kezelésére, magát a levelet sebek gyógyítására használja a népi gyógyászat. A fügefa levele, mint tudjuk, másra volt használatos Ádám és Éva idejében.
Most jött el nálunk is az ideje, hogy minden sarkon fügeárust lássunk és elkészítsük idei fügelekvárunkat az eper és a mandulás kajszibarack után.
A friss, nem szárított fügét nagyon egyszerű fogyasztani: megnyomjuk kicsit a tetejét, kicsit összenyomjuk, széthúzzuk az amúgy is szétváló felénél és kiesszük az édes belsejét. A lekvárba a héját is belefőzzük. Ezen kívül a szárított fügéből nagyon finom édesség is készíthető, dióval még finomabb.