Isztambul kalandok: Az áldozati ünnep

70 nappal vagyunk a Ramadán után, ilyenkor van az áldozati ünnep. A történet szerint Isten próbára tette Ábrahámot, amikor azt kérte tőle, áldozza fel a fiát, ezzel bizonyítva a hűségét. Ábrahám sokat vacilált, de végül mégis felvitte a fiát a hegyre, hogy odaadja.

Már készült feláldozni, amikor megjelent egy angyal, és megállította Ábrahámot. Végül az áldozat egy bárány lett.

Erre emlékeznek a muszlinok minden évben, amikor is egy állatot (rendszerint bárányt, de lehet tehén, ló vagy teve is) ünnepélyes keretek között feláldoznak. Bár látszólag olyan, mint a disznótor m Magyarországon, sok minden más. Nagyon fontos mozzanatai vannak az áldozásnak. Kezdve az állat lábainak megkötözésétől egészen a levágás közbeni imáig. Ilyenkor sok ember összegyűlik egy helyen, ahol az áldozás történik, és mindenki imátkozik. A húst pedig a végén szétosztják, elsősorban a szegények között. Az ünnepet megelőzően Isztambulban sok helyen látni birka árusokat, és ház mellé kikötött bárányokat. Az áldozásra pedig vannak előre kijelölt helyszínek.

Természetesen egy török vallási ünnepből sem hiányozhat a család. Így hasonlóan a Ramadánhoz, ismét mindenki meglátogat mindenkit. Vagyis pontosabban mindenki oda megy, ahol a legöregebb családtag van. Ez a mi esetünkben a nagymama, aki viszont mindig máshol van. Biztos a családtagok kisorsolják egymás között, melyik héten hol lesz. Szerencsére bárhol is van, az biztos, hogy Isztambulban, nem pedig abban a kis faluban, ami 10 órára van tőlünk. Az idén a nagymama az Anyukáéknál van.

Ezt mindenki döntse el magában, hogy mennyire élvezet, ha 4 napig az összes rokon hozzá jár. Főleg ha a rokon száma több, mint 200. így aztán érdekes lesz az elkövetkező néhány nap…

A bloggon a többi beszámolóhoz