1996 nyarán egy hatalmas csalódás érte a török szurkolókat,mivel a válogatott csapat 0 pontot szerzett az EB-n.
És 1996 őszén egy hatalmas öröm érte a török szurkolókat,mivel a Fenerbahçe olyat tett,amit előtte még soha,senki! Történt ugyanis,hogy a Kanárik a világon első külföldi csapatként megverték a Manchester Unitedet a saját pályáján!!
Ezt a teljesítményt már az UEFA is elismerte,és a következő szezontól kezdve már két török csapat indulhatott a BL-ben. Közben a török foci mánia nálam is egyre inkább mélyült,1997-ben pl. 50 km-t vonatoztam azért,hogy TV-n megnézhessem a Lokomotiv Moszkva-Kocaelispor meccset.
A Milli Takım viszont… Az ugyebár mindenki részéről elvárás volt,hogy egy EB szereplés után egy VB-selejtező sorozat akadályait venni kell. A kvalifikációs mérkőzések 1996-1997-ben zajlottak. És igen nagy blamázs lett belőle… A hollandok játékerejét mindenki tudta,és elismerte. Türkiyének ezért inkább Belgiumra kellett koncentrálnia. Biztosan koncentráltak is,csak éppen semmi nem lett belőle… Oda-vissza két verség a belgáktól. Az istanbuli meccsen hiába lőtt Oktay „Maradona-szerű” álomgólt,-melyet még manapság is ismételgetnek a TV-k-,az emellé kapott 3 „dugó” kicsit sok volt… Tetézve azzal,hogy a gyengébbnek tartott Wales ellen is csak 0-0 lett. Szépségtapaszt csak az jelentett a teljesítményre,hogy a favorit hollandok még csak gólt sem tudtak szerezni a törökök ellen,1-0 és 0-0 lett a két párharc. De ez a lényegen sajnos nem változtatott,Törökország nem utazhatott a franciországi VB-re.
Klubfutball terén ekkor kezdődött a Galatasaray hatalmas korszaka,de erről majd külön fogok írni. A Bajnokok Ligája főtáblájának folyamatosan résztvevői voltak a török csapatok,de továbblépni még nem sikerült. A Beşiktaş meg egy szörnyű ajándékkal „kedveskedett” nekem 1998-ban. A KEK első fordulójában búcsúztattuk a szlovák Spartak Trnavát,majd a folytatásban csak 1-0-ra kaptunk ki a norvég Valerengentől. Jött a visszavágó az İnönüben,és már az I.félidőben elhúztunk 3-0-ra. Onnan sikerült leadni a meccset 3-3-ra,és így kiesni! Borzasztó volt…
Válogatott szinten pedig elkészült a 2000-es EB selejtezőinek csoportbeosztása. Ellenfeleink: Észak-Írország,Németország,Finnország,Moldávia. Szépen is indult,sima 3-0 otthon az észak-írek ellen,majd a csoport rangadóján Bursában,a frissen felújított Atatürk stadionban Németország következett. Nagy mázlinkra Kahn beszerencsétlenkedte Hakan egyik fejesét a saját kapujába,öngól,1-0-ra nyertünk!
„Ez a győzelem csakis akkor ér valamit,ha a jövő héten legyőzzük a finneket is”-jelentette ki Mustafa Denizli,akkori török szövetségi kapitány,és ennek megfelelően nem is engedte haza a csapatot az edzőtáborból. A túlzott elvárásnak „meg is lett az eredménye”,egy csúnya 1-3 az Ali Sami Yenben. Pedig még a bíró is „segíteni próbált” sokat hosszabított,de ez fordítva sült el,egyenlítés helyett az ellenfél szerezte meg a harmadik gólját a 97.percben…
Jól jött a hosszú téli szünet,a következő év tavaszán egymás után három győzelmet arattunk,ezek közül kiemelkedik a finnek elleni,idegenbeli siker. Mire észbe kaptunk,máris 2-0-ra vezettek a hazaiak,de aztán Hakan és Tayfur „elintézték” az ügyet,kettőt-kettőt vágtak és a vége 2-4 ide! A győzelmet még a pályára berohanó kurd tüntetők sem tudták megakadályozni!
Ezután egy csalódást keltő döntetlen Kisinyovban (Moldávia 1-1),és következhetett a derbi,Münchenben Almanya karşı! Egy nagyon izgalmas mérkőzésen,a lelátók többségében félholdas zászlótengerben 0-0 lett a végeredmény,de nekünk volt több helyzetünk. Ezzel a 2.hely lett a miénk a csoportban. Következhetett a pótselejtező. Két igen unalmas mérkőzésen 1-1 és 0-0 Írország ellen,idegenben lőtt góllal Türkiye utazhatott az EB-re!
A 2000-es Európa Bajnokságot Hollandia és Belgium rendezte,közösen. A sorsolás eredményeként Olaszország,Svédország és Belgium lettek az ellenfelek. Tavasszal csak egyetlenegy felkészülési meccsünk volt: egy csúnya 0-2 otthon,Norvégia ellen. A másik edzőmérkőzést Jugoszlávia lemondta.
Így jött el 2000.június 11.,a debütálás a tornán,İtalya ellen. Gól nélküli félidő után vezetést szereztek a taljánok,amit a csapat legalacsonyabb tagja,Okan Buruk egy fejesgóllal(!) egyenlített ki. A győztes olasz találat egy-szerintem jogtalan-11-esből esett,sajnos nem sikerült nyerni. 2-1 oda.
A svédek elleni második összecsapástól nagyon sokat vártunk. Ehelyett egy csapnivaló mérkőzésen 0-0 lett az eredmény. Ami után ki is tört a balhé! A találkozó utáni sajtótájékoztatón Mustafa Denizli vízzel locsolta le az őt bíráló török újságírót,majd a média és a drukkerek kórusban követelték a kapitány menesztését,és helyére Fatih Terim kinevezését. Nem volt mese,a belgák ellen muszáj volt mindent beleadni,és győzni. És a török csapat megcsinálta! Hakan Şükür kettőt vágott,és a második nagyon emlékezetesre sikeredett! Ugyanis a „Boszporusz Bikája” magasabbra ugrott fejjel,mint a belga kapus kinyújtott kézzel,és így tudott a hálóba bólintani! Süper volt! Elmondhattuk:a török csapat története során először továbbjutott az EB csoportból.
Válogatottunkra a folytatásban a Figo vezette Portugália várt. Az egyik legrosszabb emlékű török mérkőzésem lett belőle. Az ellenfél is túl erős volt,ráadásul a bíró is a nagyobb csapatot segítette,már a 28.percben kiállította Alpayt,és a második portugál gól előtt legázolták a török balhátvédet. 2-0-ra kikaptunk,és a legrosszabb azt volt látni,ahogy csapatunk a 60.perc után feladta a mérkőzést.
Így is szép teljesítmény volt a továbbjutás,de ez még csak az előszele volt a két évvel később következő török diadalnak.
Feyyaz