Török tímároktól a Kéri Kata lukáig

Szeged – Felsőváros a középkortól kezdve egészen a XX. századig a szegedi kézművesség, vízi élet és tiszai közlekedés központja volt. A városrész hagyományvilága ma már jórészt a múlté.

Bálint Sándor néprajzkutató azt írja, hogy „a jólétéből fakadó rátartisága és költségesebb ruházkodása miatt régebben kényös város, selymös város, hajdani kenyérsütögető asszonyairól pedig kinyérváros néven emlegetett Felsőváros Szegednek Alsóváros mellett legjellegzetesebb városrésze”. Felsőváros a középkortól kezdve egészen a XX. századig a szegedi kézművesség, vízi élet és tiszai közlekedés központja volt. Erre utcanevei is utalnak – Hajós, Sóhordó, Bárka és Maros utca.

Felsőváros a vizek hazája volt. A szabályozás és feltöltés előtt a Tisza sok mellékága folyta körül. A szabályozás előtt volt időszak, amikor Tápéról csak ladikon lehetett megközelíteni a várost. Több kisebb híd is átívelt a mellékágakon, ereken. Hogy ezek miből épültek, nem tudjuk. Bálint Sándor azt írja, „részei közül már a XVIII. századból ismeretes a Kéri Kata luka, másként Kéri Kata köze. Valahol a mostani Zsótér utca táján szolgált a Nagytiszába”. A Tisza felsővárosi partrészei közül legnevezetesebb a régebben Sárgapart, Sárgaszirt néven is emlegetett Sárga, ahol egykor vízimalmok is őröltek. A felsővárosi Kistiszapart és Nagytiszapart volt évszázadokon át Szeged víziforgalmának fő helye. A sószállítás még az Árpád-kor elejére nyúlik vissza. A sórakodást lajmás, szamár, lukmájér néven emlegetett sóhordó munkások végezték, akik sokáig a várban őrzött rabokból kerültek ki. A régi felsővárosi hajósgazdák, főleg a Zsótérok, Kopaszok és Tombáczok lóvontatta fahajóikon szállítottak gabonát, sót, szalonnát, cserzett bőrt és dohányt.

2012-09-08
http://www.delmagyar.hu