Vérben úszó tengerszoros mögé bukott le a nap

1915. április 25-én kora reggel, a Dardanellák bejáratát uraló Gallipoli-félsziget partjai felé bukdácsoló dereglyéken szorongó ausztrál és brit katonák abban a meggyőződésben kémlelték a baljóslatú csendbe burkolózott partvidéket, hogy lehengerlő rohamukkal egyszer s mindenkorra elsöprik a karsztos lankák mögött rejtőzködő török védőket. Létszámfölényükben bízva készülődtek a partraszállásra. Fényes győzelem helyett azonban megszégyenítő és keservesen véres kudarc várt rájuk.

Színre lép Kemal ezredes, Gallipoli Leonidásza

Öt antant hadosztály, a Brit Birodalom angol–ausztrál magasabb egységei, valamint a francia haderő jól felszerelt alakulatai 1915. április 25-én azzal a céllal szálltak partra a Gallipoli-félsziget északi csúcsán, Krithia közelében, hogy megadják a kegyelemdöfést a betegeskedő Oszmán Birodalom feltételezésük szerint reményt vesztett védőinek.

A Krithia és Ari Burun térségében összevont török hadosztály élére V. Mehmed szultán katonai tanácsadója, Otto Liman von Sanders német tábornok kitűnő érzékkel azt a mindenre elszánt török hazafit és páratlanul tehetséges katonai vezetőt, Musztafa Kemal ezredest állította, akit néhány évvel később Kemal Atatürkként, a modern török állam megalapítójaként ismert meg a nagyvilág.

A cikk folytatása>>>

origo.hu