Törökország szellemi kulturális örökségei – A hagyományos keşkekszertartás

Forrás: Go Turkey Tourism Twitter oldala

Az az ünnepi étel, amelyet férfiak és nők csoportosan, együtt készítenek, úgy, hogy nyílt tűzön egy nagy üstben búzát és húst főznek össze. Az ételt keşkeknek hívják, a hozzá kapcsolódó rendezvényt pedig keşkekszertartásnak. A keşkekfőzés jó lehetőség arra, hogy egy közösség összekovácsolódjon, mert ilyenkor közösen tevékenykednek és a feladatokat is megosztják egymás között az ünnepség előkészületeinél. A búzának és a húsnak szimbolikus jelentése is van, mert mind a búzát, mind a húst hosszú ideig kell csépelni, illetve klopfolni mielőtt elkezdődik a keşkekfőzés, forrás közben pedig meghatározott ritmusban kell keverni az ételt.

Bár a hagyományos keşkekszertartást Törökország-szerte tartják, főként Yozgat, Çorum, Çankırı, Amasya, Sinop, Adana, Erzincan, Tokat, Tekirdağ, Aydın, Muş, Muğla, Uşak, Sivas, Kırşehir, İzmir, Uşak, Antalya, Afyonkarahisar és Kastamonu tartományokban maradt meg a hagyományos módja. Ezt az ételt leginkább olyan különleges alkalmakkor készítik, mint a körülmetélési szertartás, esküvő, Ramadán, az Áldozati ünnep, zarándoklat vagy a Hıdırellez. A keşkek elfogyasztása azonban a mindennapi élet része is, éttermekben és egyéb étkezések alkalmával is készítik.

A keşkek készítése és elfogyasztása a szertartás egyik fontos eleme, a különleges események és ünnepek szimbóluma – közösségösszetartó szerepe miatt. A családi eseményeken a hozzávalókat a család, közösségi ünnepeken pedig a közösség biztosítja. Az étel elkészítése a nagyobb ünnepeken önkéntes alapon történik, mindenki beszáll valamivel.

Bármilyen életkorú, nemű, etnikai csoportba és kultúrához tartozó személy részt vehet a keşkekünnepségen, olyan is, aki csak arra jár, nem meghívott. Egy-egy ilyen ünnepség jó alkalom a közös beszélgetésekre és a társadalmi kapcsolatok építésére.

A keşkek elkészítéséhez szükséges eszközök, mint a fahordó, a fakalapács, a döngölő vagy a merőkanál készítése is társadalmi munka. A kőmozsár, amelyben a hozzávalók összetörése történik, különleges kivitelezésű és különleges jelentőséggel bír. Mindenki felelős a tisztántartásáért. Az ünnepségen használt nagy rézüstöt bádogosok készítik, és minden évben újraónozzák. Mivel időtálló anyagból készül, így tartós és hosszú ideig szolgálja a közösséget. A kézzel festett, egyszerű fadarabok is fontos részét képezik az étel készítésének.

A Çankırıban megrendezett keşkekünnepet tűzijáték és zenés programok is kísérik. Az ünnepség célja, hogy az emberek találkozhassanak egymással, szokásaikat, hagyományaikat életben tartsák és átadják a jövő nemzedékének.

A török Kulturális és Idegenforgalmi Minisztérium, Çorum önkormányzata és több civil szervezet 2009-ben tartotta az első keşkekworkshopot, amelynek fő célja az volt, hogy a hagyományt életben tartsák, megóvják és megismertessék a nagyközönséggel. Az évente szervezett, a keşkekhagyományhoz kapcsolódó ünnepségeket mindig a helyi civilek szervezik és népszerűsítik a külföldről hozzájuk látogatók körében. A keşkekkészítés hagyományos eszközei Törökország-szerte megtekinthetők a néprajzi múzeumokban, azokat a mestereket pedig, akik ezeket az eszközöket készítik, kézműves fesztiválokra hívják meg.

A hagyományos keşkekszertartás 2011. óta Törökország szellemi kulturális örökségei közé tartozik.

Az, hogy hogyan is készül a keşkek, megnézhető az UNESCO által készített alábbi rövid videóban:

Forrás: aregem.ktb.gov.tr

Kollár Kata – Türkinfo