![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2018/06/turkinfo_10.3.png "Türkinfo - \")
Törökországban számos gyönyörű, hagyományos eljárással készült textíliával találkozunk, ezek egyik csoportját alkotják azok a szőttesek, amelyekből Türkiye Dokuma Atlası Sergisi néven 2021 júniusában nagyszabású kiállítás nyílt Ankarában. A kiállítás, amelyen 151 féle szövetet mutattak be, valamint a hagyományos szövési technikák megőrzését célul kitűző azonos nevű projekt védnöke az államelnök felesége, Emine Erdoğan volt. A kiállításon is helyet kapó szőttesek közül talán a Tirében készülő, Karaoğlan dimisi néven is ismert beledi — vagy veledi, ahogy Konyában hívják — a leghíresebb. A beledi, amit a jacquard (zsakard) szövetek atyjának is neveznek, különlegessége abban rejlik, hogy amellett, hogy kétrétegű, kétoldalú is, azaz a szövet mindkét oldalán kirajzolódik a mintázata.
Tire szőttese
Tire, az Oszmán Birodalom egykor eperfáiról és selyemkészítőiről híres városa a szövés egyik központja is volt. Az 1500-as években itt fejlesztettek ki egy speciális szövőszéket, amelynek köszönhetően megszületett a beledi szövés, az egyik legrégebbi török pamutszövés. Az ezzel a szövéstechnikával készült anyagok díszítették az oszmán szerájokat és az európai palotákat. Tartóssága miatt belediből varrták a janicsárok ingét, a belőle készült ruhák, ágytakarók, párnahéjak évszázadokon át elmaradhatatlan kellékei voltak a fiatal lányok kelengyéjének. Burszában, ahol idővel szintén megtanulták a beledi készítését, a helyi céhek zászlóit szőtték belőle. Függönyként, asztalterítőként pedig sokáig népszerű lakástextíliának számított. A 20. század elején Tirében még 60 kézi szövőszék működött, az 1950-es években is 45-50 darabra tették a számukat a környéken. A gépi szövetek azonban mára sajnos szinte teljesen kiszorították a hagyományos kézi szőtteseket, és elterjedésük majdnem a beledi szőttes eltűnéséhez vezetett. Az ezredfordulón már mindössze egyetlen mester, Saim Bayrı dolgozott Tirében. Saim Usta szerencsére a családtagjainak és tanítványának, Ethem Tıpırdıknak is továbbadta tudását, akik amellett, hogy igyekeznek a következő generációnak is megtanítani a beledi szövés művészetét, az Izmiri Egyetemmel és a Tirei Kereskedelmi Kamarával karöltve a megújulás lehetőségeit is keresik.
Veledi, beledi
A különös név eredetére vonatkozóan fennmaradt egy történet. A legenda szerint a mester, aki feltalálta a beledi előállítását lehetővé tevő speciális szövőszéket, nem tudta működésbe hozni a szerkezetet. Hiába dobta a vetélőt, az nem jutott át a keretre feszített láncfonalak között a szövet másik oldalára. Magához hívta hát a fiát, és megkérte, hogy javítsa meg a szövőszéket. A fiú csak azzal a feltétellel vállalta, hogy segít az apjának, ha az új szövőszéken készülő szövet neve mindkettőjükre emlékeztet majd. Miután az apa ezt megígérte, a fiú két kis pálcát illesztett a szövőszékhez, és az működni kezdett. Attól a naptól kezdve a szövetet, amely az új szövőszéken készült, a veledi vagyis a „fia” néven emlegették, és ez a név változott idővel beledire.
Csíkok mindenhol
A kétrétegű beledi szövet, amely speciális, 16 vagy 13 pedálos szövőszékeken készül, felettébb erős, ellenálló anyag. Elkészítése nagyon időigényes. Már a szövőszék, illetve a láncfonalak előkészítése is hosszadalmas folyamat, hiszen a láncfonalakat előbb ki kell mosni és be kell viaszozni. Ezzel a szövéssel, amely során a szövőszék 24 nyüstkeretének mozgását 13 pedállal kell összehangolni, 1 nap alatt mindössze 1 méternyi 60 centiméter széles beledi készül el.
A beledi szövetek alapanyaga a selyem és a pamut, illetve a gyapjú. A szőttes alapszíne általában sötét, többnyire fekete, de lehet sötétkék, zöld vagy akár piros is, a mintázat pedig leggyakrabban fehér, csontszínű, sárga vagy aranyszínű, esetleg fekete és zöld. A beledi szőttes jellemzően keresztbe csíkos, a többnyire geometrikus minták a csíkokon belül jelennek meg. A motívumok közül a mandulás, a dobozos, a tükrös, a csillagos, a pillangó, a kosár, és a hat ujj a legismertebbek. Léteznek olyan beledik is, amelyeknek csak az egyik oldala mintás, az ilyen szőttesek másik oldala egységesen fehér. A beledi szöveteknek két típusát különböztetik meg; az orta nevűben kevesebb selymet használnak, mint az ún. ala-ban, amely kedvelt függönyszövet.
Saim mester tanítványainak köszönhetően manapság is készülnek Tirében beledi szőttesek, amelyekből különféle ruhákat, papucsokat, kendőket, terítőket, díszpárnahuzatokat és újabban nyakkendőket varrnak. Remélhetőleg az állami és a helyi támogatásoknak köszönhetően a beledi a jövőben is színesíti majd a kézi szőttesek palettáját. Mindenesetre Ethem Tıpırdık egyik álma, jelesül, hogy beledi szövőműhelyt létesítenek Tirében, már megvalósult, hiszen a helyi városi múzeum otthont adott a kezdeményezésnek. És talán a másik álma is valóra válhat, azaz, hogy a jövőben akár kereskedelmi mennyiségben is előállítják ezeket a szép szöveteket. A közelmúltban a Tirei Kereskedelmi Kamara kezdeményezésére a beledi „coğrafi işareti” védjegyet kapott, így helyi különlegességnek minősült, és ezzel hivatalosan is megóvandó értékké vált.
Felhasznált források:
https://www.youtube.com/watch?v=dqhvrV0ByD8
https://www.youtube.com/watch?v=tHgzbfYoVn4
https://www.izmirdergisi.com/tr/el-sanatlari/151-dervis-sabrinin-urunu-beledi-dokumasi
https://tekstilbilgi.net/izmir-ili-el-dokumalari.html
https://rehber.kim/kultur/sanat/2021/03/beledi-dokumasi-izmir/
https://www.yeniasir.com.tr/yasam/2012/04/23/beledi-dokuma-koruma-altinda
https://www.kulturportali.gov.tr/turkiye/izmir/kulturatlasi/beled-dokumasi
Nagy Marietta – Türkinfo
