Törökország kockázatos helyzetben

Az ősszel kezdődött orosz légicsapások jelentős mértékben elbillentették az erőviszonyokat Szíriában. Mivel a bombázások elsősorban a szíriai ellenzékre irányultak, a kormányerők jelentős támogatást kaptak a polgárháborúban. De a magát Iszlám Államnak nevező szervezet is érzékeny veszteséget szenvedett el. Mivel ezzel párhuzamosan az amerikai légicsapások is folytatódtak Irakban, az ISIS mindkét országban meggyengült annyira, hogy elveszítette területeinek 14 százalékát. A bombázások az ISIS anyagi erejét is megroppantották. A terrorszervezet tehát visszaszorulóban van, bár meggyengülve is komoly biztonsági fenyegetést jelent a világnak.

Az orosz katonai intervenció előtt az alavita vallási kisebbségre támaszkodó szír kormányzat az összeomlás határára ért. Fennhatósága visszaszorult az alavita törzsterületekre, de itt is komoly fenyegetéssel nézett szembe. Az orosz beavatkozás az utolsó pillanatban mentette meg Bassár el-Aszad rendszerét, amely rövid időn belül ellentámadásba ment át, és több települést visszafoglalt. Az orosz légitámogatásnak köszönhetően azonban nemcsak a kormányerők, hanem a kurd milíciák is növelni tudták mozgásterüket, ami újabb konfliktus forrását jelenti.

Bár a sajtó előszeretettel beszél „a” kurdokról, egységes kurd nemzetről nem beszélhetünk. Négy ország területén élő népcsoportjaik vallásilag és nyelvileg is sokfélék, helyzetük és érdekük is eltérő. A törökországi kurdok – hosszú évtizedek elnyomása után – ma már a kulturális autonómia minden elemével rendelkeznek, a kormány reformtörekvései és az eredményes titkos háttértárgyalások miatt. Militáns szárnyuk, a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) ennek ellenére tavaly július 11-én felmondta a két éve érvényben lévő tűzszünetet, újraindítva terrortámadásait, amit két hét múlva a török biztonsági erők válaszcsapása követett. Azóta se a terrorhullám, se a terrorellenes fellépés intenzitása nem csökkent. Délkelet-Anatólia egy részét ma már szinte polgárháborús viszonyok jellemzik.

Irakban a kurdok hosszú évek óta széles körű autonómiát élveznek. A Kurdisztáni Regionális Kormányzat az önálló államiság szinte összes feltételével rendelkezik, a függetlenség kikiáltása ennek „csupán” formalizálása lenne. A PKK-val ellentétben azonban nem ellenségei, hanem stratégiai szövetségesei a török kormánynak, így Ankara nem is ellenezné a függetlenedést. Az iraki kurdok nem Törökországgal, hanem a PKK-val állnak szemben, akik 2013-ban fegyverestül települtek át az észak-iraki hegyekbe. A kurd kormány többször is felszólította őket a távozásra, mindeddig hiába.

A szíriai kurd szervezetek ezzel szemben a PKK helyi szárnyaként működnek. A Demokratikus Unió Párt (PYD) és annak fegyveres szárnya, a Népi Védelmi Egységek (YPG) ezért potenciális fenyegetést jelent Törökország biztonságára, még ha eddig tartózkodtak is a terrorakcióktól. Ankarának elemi biztonsági érdeke, hogy déli határai mentén létrejöjjön az a biztonsági övezet, amely egyrészt távol tartja az ISIS-t a török határoktól, másrészt megakadályozza a PYD uralma alatti területek egyesítését. Az orosz beavatkozás ugyanakkor alapjaiban fenyegeti ezt a tervet. Ehhez jött hozzá, hogy az orosz légierő azokat a területeket kezdte el bombázni, ahol a szíriai török (türkmén) kisebbség él. A török diplomácia többször is erélyesen tiltakozott a határon túli nemzetrészeket ért támadások miatt (aminek semmi köze nem volt az ISIS elleni műveletekhez), hiába. Ezután következett az a lövés, ami a versengő együttműködést ellenséges viszonnyá fordította át Törökország és Oroszország között.

A cikk folytatása>>>

magyaridok.hu