![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2018/06/turkinfo_10.3.png "Türkinfo - \")
„A fényképezés nem tudja megváltoztatni a világot, de meg tudja mutatni, különösen akkor, amikor az épp változik.” MARC RIBOUD (1923)
Sorozatunkban olyan fotósok szerepelnek, akik képeikkel változó világunkat mutatják be nekünk. Lássuk a világot az ő lencséjükön át, mert sokszor olyat is meglátnak, amit mi nem.
Ezen hasábokon általában egy-egy fotós életművéről számolunk be, az ő munkásságához igazodva mutatunk be fényképeket és történéseket. Most fordítunk a dolgon: egy esemény köré fűzzük a képeket és készítőiket.
Ez az esemény egy természeti katasztrófa, nevezetesen a 2020. október 30-án 14:51-kor İzmirben bekövetkezett 6,6-os erősségű földrengés. A 15 másodpercnyi földmozgás közel 4000 lakást tett használhatatlanná, 17 épület részben vagy egészben ledőlt a rengés utáni percekben.
A mentési munkálatok péntektől kezdődően 4 napon át folytak, a 91. órában találták meg az utolsó áldozatot élve. Összesen 115 ember életét követelte a rengés.
Hétfőn kora reggel, amint megláttam ezt a fényképet a sajtóban, tudtam, hogy olyan ereje van, ami garantálja, hogy nem csak pár napig szerepel majd a hírekben. A történelmi pillanat, ahogyan a tűzoltó – a maszk ellenére is egyértelműen láthatóan –mosolyog, feledhetetlen.
Szombaton egy édesanyát két ikergyermekével mentettek ki, sajnos fiútestvérüket már nem találták élve. Muammer Çelik tűzoltó hétfőn hajnalban látta meg a család negyedik, legkisebb gyermekét a romok alatt. Hamuszürke volt az arca, ezért azt hitteö hogy már nem él. Amikor letörölte a port a pici arcról, a kislány kinyitotta a szemét. „Él! Él!” – szólt a tűzoltó, majd a gyermek megfogta a hüvelykujját és ezután már el sem engedte. Olyan hangsúllyal mondta ki ezt a szót, hogy a mellette lévő 14 tűzoltó elsírta magát. 65 órával a rengés után Elif, a 3 éves kislány megmenekült a romok alól.
Az ikonikus fénykép készítője Süreyya Mümtaz Kurt, aki az izmiri tűzoltóság kommunikációs területén dolgozik, és a mentési munkálatok során hivatalos fényképészként volt szolgálatban. Egy riportban monda el, hogy amikor a kis Elifet a mentőautó felé vitték előbb a földről készített néhány felvételt, majd egy tűzoltóautóra mászott fel. Egy pillanaton múlt, hogy éppen közeli felvételre készült fel, amikor Muammer tűzoltóval egymás szemébe néztek.
Kihangsúlyozta, ha képe esetleg az év fényképe lesz, azt nem önmaga sikerének fogja tartani, hanem minden – a mentésben résztvevő – kollégájának ajánlja azt.
A fénykép utóélete is páratlan. A kis kéz és a gumikesztyűs felnőtt kéz hamar szimbólummá vált. Megható volt, amikor a Türkinfo hasábjain is bemutatott tehetséges, fiatal grafikuslány, Büşra Öğüt festménye is felbukkant előttem az Instagram hírfolyamában. Csodálatos, amit alig egy nappal a fénykép megjelenése után alkotott.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Egy másik képet is szeretnék bemutatni, melynek hatása ugyan kisebb lehet, de a tartalma ugyanolyan szimbolikus. A fényképet Tahir Ün fotóművész ismerőse készítette. Egy keretbe foglalt emléklap a dolgozószoba faláról, melyet 1992-ben, egy verseny első helyezettjeként vehetett át Ün. A fotós és családja szerencsére nem volt otthon a katasztrófa időpontjában. Egy későbbi bejegyzésében írta, ennyi maradt a család értékeiből: egy korábbi munkájának 26 fényképéből 24 darab, 2 emléklap, egy könyv, egy fotóalbum és a lakásának kulcsa.
Pár héttel később Tahir Ün – telefonnal készült – képei egy online tárlaton is megjelentek. A virtuális kiállítás ITT látogatható meg.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Sok fotós volt jelen a mentések során éjjel-nappal. Hosszú napokat töltöttek a helyszínen minimális alvásidővel. Murat Yılmaz munkásságát már régen figyelem, most nap mint nap az ő kameráján keresztül is követhettem az eseményeket. Érdemes megnézni a többi fényképét is, én ezt tartom szimbolikusnak:
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
„A fénykép hatalma abban rejlik, hogy lehetővé teszi olyan pillanatok tüzetes vizsgálatát, melyeket az idő sodra egyébként rögtön elmosna” – írta Susan Sontag amerikai író, mely különösen igaz egy ilyen időszakban, amelyet İzmiriben éltek át, ahol pillanatonként történt valami.
Szerző: Erdem Éva – Türkinfo
