Török bakancs(lista) – Uşak geológiai kincsei, egy kis történelemmel fűszerezve

Úgy mondják, hogy a világ tágasságát csak a túrázók ismerik. Az idő elveszíti minden jelentőségét, amikor 1, 10 vagy 50 km távolságot kell megtenni gyalogosan.

Az utazás az idő és a tér eltolódása, megváltoztatja és átalakítja az utazót is. Az út, amelyen megyünk, egyúttal az én megismerése, önmagunk próbatétele is.

Uşak olyan kincsekkel rendelkezik, melyek, ha a világban máshol lennének, már rég hatalmas reklámot kaptak volna. Szinte érthetetlen, hogy miért nem tudnak róla többen. Még a török emberek sem ismerik ezeket a helyeket, de Önök, kedves olvasóink már tudni fogják: Uşakba érdemes ellátogatni azoknak, akik érdeklőnek a geológiai és természeti látványosságok iránt.

Ulubey kanyonok

Ulubey az arizonai Grand Canyon – melyet mindenki ismer – után a 2. legnagyobb kanyon a világon. Szerencsére, a nemrégen megépült üvegterasznak köszönhetően egyre többen keresik fel.

A kanyon szélessége 100-500 méter között változik, mélysége pedig 130-170 méter. Az Ulubey és Banaz patakok végig a kanyonban folynak, a fő járathoz pedig számtalan oldaljárat is kapcsolódik, így a mély völgyek összesen 75 km hosszan húzódnak.

Aki nem szeretne nagy túrát tenni, felkeresheti az üvegteraszt, mely 2015 óta várja látogatóit. Ki mernek sétálni a 135 négyzetméteres üvegfelületre – mely 30 mm vastag és négyzetméterenként 801 kg –,  hogy a hatalmas mélység felett állhassanak?

Aki a terasz látogatásnál hosszabb túrára is vállalkozik, az sem bánja meg. A majd 9 km-es túrán égbe nyúló sziklafalak mellett sziklába vájt barlangokat és dús növényzetet látva a történelem kis szeletéhez, a Clandras hídhoz érkezhet meg.

Fotó: Yolda Olmak / Being On The Road Facebook oldal

A híd pontos építési ideje nem ismert, vagy a frígek vagy a lüdiaiak építették, hogy a patakból vizet szállítsanak Pepuza antik városba. A gyalogtúra során többször láthatjuk az ókori vízvezeték részleteit. Közvetlen a híd mellett, 17 méter magasból zuhan alá egy vízesés, melyet egy közeli vízerőműből származó víz táplál.

Pepuza város fénykorában csodálatos lehetett. Háromemeletes, hatvan szobával rendelkező kolostort építettek itt úgy, hogy a kanyon szikláiba vésték azokat. A város egy ókori karizmatikus keresztény mozgalom központja volt, és rengeteg zarándok kereste fel. Az elmúlt hónapokban is nagyszabású ásatások folytak a területen, a régészek – szintén a falba vésett – sírokat fedeztek fel. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan sokat fogunk róla hallani, és még több látogatót vonz majd.

Fotó: Ismail Çalışkan Facebook oldala

(*) montanizmus: Montanosz prófétaként lépett fel, mint akiben az isteni lélek nyilatkozik meg, és nemcsak ő, hanem két próféta társnője, Priszka (néha Priscilla) és Maximilla is a világ végét prédikálta. Montanosz jósolni kezdett állítólagos látomásai alapján, és Pepuzában (Pepouza, Phrügia, Kis-Ázsia) azonosította azt a helyet, amelyről a Jelenések könyve ír a mennyei Jeruzsálem alászállásáról. Itt össze is gyűjtötte a híveit, hogy ott várják meg a világ végét.

Taşyaran Vadisi

A Nyugat-Anatólia belső területein található hegyekből gyűjti össze a vizet a Gediz folyó, mely a Küthanya és Uşak tartomány határán található Murat Dağı (Murat-hegy) forrásaiból ered és 401 km-en át folydogálva, az Égei-tengerbe ömlik Izmirnél.

Uşaktól 45 km távolságban található az a völgy, ahol egészen különleges geológiai jelenségnek lehetünk tanúi. A kőzetet a Gediz vize és a szél vájta, formálta, így alakult ki 300-400 millió évvel ezelőtt a különleges formájú és színű kövekkel teli szakadék, melynek alján víz folyik.

Hamamdere faluig mehetünk autóval, onnan már sétálva közelítjük meg a völgyet. Miután megérkezünk a bejárathoz, természetes kövekből épült lépcsőn mászhatunk le. A természet által alakított teraszokon piknikezhetünk, és mintegy 2,5 km-es sétát téve megcsodálhatjuk ezt a különleges természeti kincset. Egyes helyeken egészen a mélybe sétálhatunk le, így közelről láthatjuk „a hullámzó” köveket.

Április-májusban tiszta vízzel telnek meg a járatok, zöldes színben játszik minden. A kövek néhol fehérek, néhol vöröses színűek. A geológiában ezt a típusú kövezetet metamorf kőzeteknek hívják, mely azt jelenti, hogy korábban kialakult kőzetek szilárd fázisú átkristályosodásával jönnek létre, a több kilométer mélységben kialakul gránitok idővel a felszínig törtek fel.

Egészen különleges látványban lehet része annak, aki télen látogatja meg a területet. Az égei övezetben igen ritka a jégképződés, ám itt nem éri a napsugár a vizet és megfagy. Néhol 30-40 cm vastag is lehet a jég, és az alatta úszkáló halak is jól láthatók, annyira tiszta a víz. Akik ott jártak ebben az időszakban, mind egy óriási akváriumhoz hasonlították a völgyet.

Erdem Éva – Türkinfo