![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2018/06/turkinfo_10.3.png "Türkinfo - \")
Török levelek – Élet és közélet a XVI. századi Oszmán Birodalomban
Szulejmán és fia, Musztafa konfliktusa
Az 1555 januárjában I. Ferdinánd király követeként a Fényes Portához követként érkező Ogier Ghiselin de Busbecq Török levelek című latin nyelvű visszaemlékezéseiben első konstantinápolyi élményként érdekes módon nem a városról ír, hanem a Szulejmán szultán és fia, Musztafa közti konfliktusról. Az alábbiakban erről olvashatunk további részleteket.
Busbecq lovag állomáshelyére való megérkeztekor az Oszmán Birodalom éppen hadban áll a szomszédos Perzsiával. Amikor a Szafavida Perzsiával 1553-ban ismét háborúba keveredik, Szulejmán eleinte nem kíván személyesen részt venni a hadszíntér eseményeiben – maga helyett vejét, Rüsztem pasa nagyvezírt küldi. Nem sokkal később azonban Rüsztem Aksarayba érve aggasztó hírekkel futárt küld apósához, a padisahhoz.
Levelek jönnek, levelek mennek
Az 1555 januárjában Konstantinápolyba érkező Busbecq így számol be az 1553 nyarán és őszén bekövetkezett eseményekről:
„A szultán ekkor háborúban állt a perzsák királyával, Tahmaszp sahhal [Sagthama], aki ellen főparancsnokként Rüsztemet küldte. Miközben ő azonban a perzsa határhoz közeledett, hirtelen megállt: Szulejmánnak nyugtalanító levelet küldött, állítván, hogy nagy veszélyben forog: az árulás mindenhol felütötte fejét, a katonák romlott lelke csakis Musztafa felé hajlik; Rüsztem saját magát nem, egyedül a szultánt ítélte alkalmasnak e veszedelem elhárítására; az ő jelenléte és tekintélye szükséges e helyzetben – jöjjön, ha meg kívánja menteni hatalmát.”
1. Tahmaszp perzsa sah (akit Busbecq latin szövegében Sagthama néven látunk viszont) a Szafavida-dinasztia második uralkodójaként 10 évesen 1525-ben került trónra, s Perzsia leghosszabb ideig uralkodó sahjaként egészen 1576-ig irányította az országot.
Hosszú uralkodása alatt Tahmaszp sah háromszor is összecsap Szulejmánnal – amikor Busbecq éppen Konstantinápolyba ér, történetesen utoljára küzd egymással a két uralkodó. Ahogy azt korábban láttuk, Busbecq Konstantinápolyban tartózkodó követtársai, Verancsics Antal és Zay Ferenc nem kis aggodalommal figyelik e háború kimenetelét – ennek hatásai ugyanis döntően befolyásolhatják Magyarország és Erdély további sorsát. Ez a háború azonban az Oszmán-dinasztia egyik belső konfliktusának háttereként is szolgál: Szulejmán ekkor számol le véglegesen fiával, Musztafával.
Egyes források arra engednek következtetni, hogy Rüsztem és Hürrem Musztafa-ellenes koalíciója ekkorra már a maga teljességében volt épp kibontakozóban: Rüsztem – anyósa, Hürrem biztatására – sógora, Musztafa nevében Tahmaszp sahnak szóló levelet hamisított, melyet el is küldött annak nevében a sahhoz – hogy a rá majd érkező válasszal végképp besározza a szultán előtt Musztafát.
Rüsztem Szulejmánnak szóló levele, mely azt sugallta, hogy a hadsereg esetleg a 39 éves Musztafát látná inkább szívesebben a szultáni trónon, semmint a már a hadjáratok iránt egyre kevésbé lelkesedő, 59 éves Szulejmánt, megtette hatását. Busbecq a folytatásban így ír:
„A levéltől nyugtalanná vált Szulejmán rögtön a helyszínre sietett, Musztafát pedig levélben maga elé idézte, hogy a bűnök alól, melyek elkövetésének gyanújába került, s melyekkel immár nyilvánosan is vádolják, tisztázza magát. Előre figyelmeztette, ha ezt meg tudja cselekedni, semmi veszély nem fenyegeti. Musztafának két lehetőség között kellett döntenie: ha haragos és sértett apja elé járul, a rá leselkedő veszély elkerülhetetlen. Ha távol marad, az a kigondolt bűnök egyértelmű bevallása.
A bátrabb, de veszélyesebb döntés győzedelmeskedett benne. Elhagyva Amásziát, melynek kormányzója volt, apjához ment, ki nem messze táborozott. Miközben saját ártatlanságában, vagy éppen abban bízott, hogy a hadsereg jelenlétében rá semmi rossz nem várhat, az elkerülhetetlen pusztulás felé sietett.”
Musztafa elkerülhetetlen pusztulásához azonban hosszú út vezetett.
Az intrikák beérnek
Érdekesség, hogy Busbecq Török levelek című írásának az általunk a fenti fordításhoz használt 1595-ös frankfurti kiadásában az olvasható, hogy Szulejmán nem messze táborozott le seregével Amásziától, melynek Musztafa ekkor kormányzója volt – korábbi kiadások erre nem tesznek utalást. Szulejmán valójában jóval távolabb, több száz kilométerre, a mai Konya tartományban található Ereğli mellett várt fiára (délre attól az Aksaraytól, mely a hasonló nevű mai tartomány központja, s ahol Rüsztem táborozott).
Érdemes néhány szót arról is szólni ennél a pontnál, milyen is lehetett Szulejmán és Musztafa (apa és fia) egymáshoz való viszonya. Az bizonyosan tudható, hogy a szultán és Mahidevran gyermekeként 1515-ben született Musztafát – Szulejmán anyja, Ajse Hafsza válide szultán kérésére – Szulejmán 1533 februárjában nevezi ki Manisza kormányzójának. Az Oszmán-ház történetében eddigre már bevett gyakorlat volt, hogy a mindenkori trónörökös Manisza kormányzójaként tanul bele a birodalom irányításának művészetébe – itt kezdte pályafutását Szulejmán is.
Miután Ajse Hafsza 1534-ben meghal, Musztafa elveszti egyik legfontosabb pártfogóját, míg Hürrem, Szulejmán felesége mindent megtesz, hogy Musztafa helyett saját – Szulejmánnal közös – gyermekeit tolja előtérbe. 1541 tavaszán, miközben Szulejmán magyarországi hadjáratára készülődik, Hürremnek sikerült elérnie, hogy Musztafát Maniszából Amásziába helyezze át, aki zokszó nélkül vette át új állomáshelyét. A maniszai kormányzóságot előbb Szulejmán és Hürrem legidősebb közös gyermeke, Mehmed veszi át, majd az ő 1543-as váratlan halálát követően másik gyermekük, Szelim (a későbbi szultán).
Musztafa tehát 1541-től Amászia kormányzójaként éli életét egészen 1553-ban bekövetkező haláláig – Rüsztem és Hürrem intrikái közepette.
A folytatásban arról olvashatunk, milyen szerepet játszott Ebusszuud Efendinek, az isztambuli muftinak véleménye abban, hogy Szulejmán ne habozzon halálra ítélni tulajdon fiát.
Felhasznált források:
Augerii Gislenii Busbequii Legationis Turcicae Epistolae quatuor. Frankfurt, 1595
Bernard Lewis: Isztambul és az oszmán civilizáció. Gondolat, Budapest, 1981
Káldy-Nagy Gyula: Szulejmán. Gondolat, Budapest, 1974
Lettres de Baron du Busbecq. Paris, 1748
Matuz József: Az Oszmán Birodalom története. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990
Tardy Lajos: Régi magyar követjárások Keleten. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971
The Turkish letters of Ogier Ghiselin de Busbecq. Transleted by Edward Seymour Forster with a foreword by Karl A. Roider. LSU Press, 2005
A felhasznált képek forrása: wikimedia.org
Horváth Krisztián – Türkinfo
