Remény a szemét között

A kisvárosban, ahol felnőttem, volt egy cigányasszonyunk, a Rozi – mindenki ismerte. Az asszony télen-nyáron, hóban és fagyban rótta az utcákat, és egy ezeréves üres babakocsiba pakolta a kukákból kiszedett cuccokat. Csoszogása már messziről hallatszott az aszfalton, és mélyen zengő, öblös hangján köszöngetett be a házak udvarára, hogy csókoloooom – hátha kap valakitől valamit. Sokszor tettünk ki kinőtt ruhákat a szemetes mellé, amit aztán örömmel pakolt be a kiskocsijába. Utána hetekig garantáltan bekiabált hozzánk is, és várt, hátha ismét lesz valami.

Itt, Törökországban másfajta kukázókat lát az ember. A férfiak egy fémvázas kiskocsit vonszolnak, amelybe óriási zsákot húznak bele – ebbe gyűjtik a kukákból kiszedett hulladékot, és a zsák akár 200 kg-ot is elnyel. Többnyire a papírhulladék az értékes számukra, amit a nap végén leadnak az átvevő helyeken, kilójáért kb. 50 kurust (mai árfolyamon kb. 25 Ft) kapnak. A papír aztán újrahasznosítókba kerül.

Nem ritka látvány, hogy egészen fiatal fiúk állnak a kiskocsi előtt, és elhasználódott ruhájukban róják az utakat. Rutinosan állnak meg egy-egy szemétkonténer előtt, szinte beleesve – olykor belemászva – kotorásznak a kommunális hulladék között, és válogatják ki a papírt. A szűk utcákon, az autók között bátran szlalomoznak tovább a következő konténerig, a dombokon felvonszolva a kocsit, majd legurulva, vigyázva, hogy meg is tudjanak állni.

A becslések szerint csak Isztambulban több mint 100 ezren keresik így a napi betevőt, míg Törökországban félmillió lehet a számuk. A legtöbben családosok, tehát ha minimum 4 fős családdal számolunk, akkor mintegy 2 millió ember megélhetését biztosítják ezzel a munkával. Egy-egy napon 60-120 TL között, azaz 3 000–6 000 Ft között keresnek vele, ha szerencsések, akkor 150 TL-t (7 500 Ft) is zsebre tehetnek. Sokuknak a családja vidéken él, ahol olcsóbb a megélhetés, és minden hónapban hazaküldik a pénzt. A legtöbbjük ebben látja a munkanélküliségből kivezető egyetlen utat, és vannak, akik már több évtizede ezt csinálják, semmi máshoz nem értenek. Szerintük még mindig jobb, mintha bűnözők lennének. Az egyetlen szívfájdalmuk, hogy tevékenységük nem legális, és nem védi őket a szociális háló, holott olyan munkát végeznek, amely mindenki számára hasznos – az újrahasznosítható papír a megfelelő helyre kerül a kommunális szemétkupac helyett. Elmondásuk szerint történt már kapcsolatfelvétel kerületi önkormányzatokkal, más szervekkel, hogy valamilyen együttműködési formát dolgozzanak ki, de mind ez idáig nem értek el eredményt.

Mindenki más munkarendre esküszik. Vannak, akik reggel 8 körül indulnak el, és éjjel 2-3-ig menetelnek, az utcákon szisztematikusan haladva szedik ki a konténerekből a papírt és egyéb hasznosítható szemetet, több tíz kilométert tesznek meg naponta. Ha szerencséjük van, nem ment még végig előttük senki más, de sokszor nem ilyen egyszerű a helyzet. Mások inkább éjjel kezdik a napot, és késő délután fejezik be, különösképpen, ha nyárról van szó. Elmondásuk szerint a tél bár hidegebb, de sokkal egyszerűbb elviselni, mint a nyári kánikulát. Az éjszakai műszak számukra sem veszélytelen, a zord körülmények pedig az egészségüket veszélyeztetik.

Az általuk elvégzett munka nagysága egyáltalán nem hanyagolható el. Ali Mendillioglu, a papírgyűjtéssel foglalkozók érdekeit képviselő egyesületnek az elnöke az NTV török hírcsatornának adott nyilatkozatában azt mondta, hogy Törökország éves papírigénye kb. 6 millió tonna, amelynek több mint a felét importálniuk kell. A papírgyűjtők éves szinten mintegy 2,5 millió tonna papírt gyűjtenek össze, és adják le újrahasznosítás céljából. Ha egy tonna papír piaci ára 1 000 TL, akkor 2,5 milliárd TL értékű papírról beszélünk, amit nem kell importálni, csak újrahasznosítani.

A helyi papírgyűjtők a velük készített riportokban arról panaszkodnak, hogy az elmúlt években egyre többet kell küzdeniük a területért, mert a Törökországba áramlott menekültek közül is sokan ezzel próbálnak pénzt keresni. A Menekültek Egyesülete (Mülteciler Derneği) hivatalos adatai szerint ma Törökországban 3,9 millió menekült él, közülük Isztambulban közel 600 ezren vannak. 2016 év elején a környezet- és városfejlesztési minisztérium leporolt egy 2005-ös törvényt, amely szerint büntetés szabható ki azokra a vállalatokra, amelyek nem regisztrált papírbegyűjtőktől vesznek át papírhulladékot. A minisztérium arra való hivatkozással kezdett ellenőrzésekbe, hogy a papírgyűjtők megnövekedett száma egészségügyi kockázatot jelent a városi lakosságra. Az eljárások nyomán több száz cég kapott büntetést. Országos párbeszéd indult meg arról, hogy a papírgyűjtők tevékenysége mennyiben káros vagy hasznos a gazdaság és a társadalom számára, illetve hogy szabad-e ezeket az embereket más alternatíva nélkül megfosztani a keresetüktől. A válasz akkor nem volt egyértelmű, azóta pedig azt látjuk, hogy a papírgyűjtők száma növekszik az utcákon: egyre többen a szemét között találják meg az egyetlen kiutat, a reményt.

K. Tengeri Dalma – Türkinfo