Mustafa Akyol: Hogyan köthető az isztambuli szórakozóhelyet ért támadás Törökország kulturális háborújához

Szilveszter éjjelén sok török, köztük én is abban reménykedett, hogy 2016-nál kevésbé véres és kevésbe nyomasztó évet kezdhetünk. Az új évből mindössze egy óra és tizenöt perc telt el, amikor megtörtént az év első mészárlása. Egy magányos fegyveres férfi, akit később az Iszlám Állam harcosaként azonosítottak, belépett Isztambul egyik legkedveltebb szórakozóhelyére és megölt 39 embert, akik éppen az újévet ünnepelték. Ez az eset a török társadalomban egy mély törésvonalat rajzolt ki, amely a szekuláris nyugati törökök és a hagyománytisztelő muszlimok között húzódik.

Ami a támadást összekapcsolja a Törökország kulturális háborújával, az a karácsony és a szilveszter ellen indult kampány, amely gyakran zavaros és összemosódik az iszlamistáknál. Az előző években néhány iszlamista csoport olyan szlogeneket használt, mint például „a muszlimok nem ünneplik a karácsonyt”. Mindezt az utcákon olyan posztereken is ábrázolták, melyeken egy iszlamista éppen megüti a Mikulást, továbbá az ultranacionalisták tüntetést is rendeztek, ahol fegyvert szegeztek a Mikulás fejéhez. Ezeken az extrém megnyilvánulásokon kívül a hivatalos Vallásügyi Minisztérium is kiadott egy intoleráns közleményt, amelyben kifejtette, hogy a szilveszteri ünneplés más népek hagyománya, így az muszlimok számára tilos.

Így a Reina klubban elkövetett mészárlás követően sok szekuláris török nem csak a szélsőséges Iszlám Államot (IÁ) hibáztatta, hanem a mainstream iszlamista hangokat is. A szórakozóhelyet ért terrortámadás egy olyan mérgező ideológiai légkörben következett be, amely üldözni kezdte az újévet ünneplőket. A támadás tehát Törökországban az Igazság és Fejlődés Pártja által szorgalmazott iszlamista intolerancia csúcspontjaként is tekinthető. A merénylet azt is megmutatta, hogy Erdoğan számos követője osztja az IÁ retorikáját és mentalitását és hallgatólagosan el is nézik a történteket, míg a szekuláris törökök sosem érezték magukat ennyire elhagyatottnak.

Ilyen körülmények között a szekuláris törökök félelmei beigazolódni látszanak. Mégis részben szeretnék elhatárolódni az általános szekuláris vélekedéstől, amely pusztán a célpont alapján ítéli meg az egész támadást. Ahhoz, hogy mindezt megértsük, közelebbről szemügyre kell vennünk az elkövetőt, az IÁ-ot és azt, hogy miként nyilatkozott.

Egy nappal a merénylet után az IÁ közleményt adott ki, amelyben dicsérte „a kalifátus hősies harcosát”, aki bosszút állt a keresztesek szolgáján, Törökországon. Megemlítette a Szíriában ellenük indult török hadjáratot és figyelmeztette a hitehagyott török kormányt, hogy a repülőgépek és a tüzérség által kiontott muszlimok vére Isten akaratával saját földükre hoz majd veszedelmet.

Más szavakkal kifejezve a merénylet annak a hadjáratnak a megtorlása, amelyet Törökország indított az Iszlám Állam ellen. Ebben az értelemben nem sok köze van Törökország saját kulturális háborújához. Ezt a szekuláris törököknek is érteniük kell. Továbbá az egész török lakosságnak látnia kell, hogy nem számít, mennyire iszlamista a jelenlegi kormány, az IÁ szemében akkor is egy hitehagyott rendszer marad.

Ennek ellenére az is lehetséges, hogy az Iszlám Állam teljesen ellentétesen gondolkozott: egy olyan célpont kiválasztásával, amelyet a törökországi iszlamisták elítélnek, abban reménykedhettek, hogy a vérontás elnyer némi szimpátiát. Nem kétséges, hogy a merénylet néhányak szimpátiáját ténylegesen megnyerte és mindezt jól bizonyítják a közösségi médiára felkerülő örömöt vagy legalábbis rosszindulatot és közömbösséget kifejező posztok. Mindez nagy vitához vezetett és ahhoz, hogy a kormány vizsgálatot indított 347 közösségi média felhasználó ellen, akik támogató megjegyzéseket osztottak meg a klubot ért támadás után: 347 ember azért nem olyan sok, viszont nem is kevés.

Törökország iszlamista gondolkozású vezetésének ezért sokkal jobban kellene törekednie arra, hogy küzdjön az IÁ által osztott gondolatok ellen. Általában csak annyit tesznek, hogy tagadják, hogy a szervezetnek bármilyen köze is lenne az iszlámhoz és igyekeznek az egészet egy nyugati összeesküvésként magyarázni. A Reina klubban történt mészárlás után a vezetés mindenképpen tagadta, hogy a szekuláris életmódot érte volna támadás. Ám ehelyett inkább feltétel nélküli szolidaritást kellett volna nyújtaniuk a szekuláris lakosságnak, akik helyesen vagy helytelenül,  de számkivetettnek érzik magukat. Valamint szem előtt kellene tartaniuk, hogy a gyűlölet kultúrája katasztrofális következményekkel járhat, ilyen fertőben az IÁ és hozzá hasonló szélsőségek könnyen táptalajt nyerhetnek.

A támadás után a legjobb vallásos választ az iszlám teológus, a Vallásügyi Minisztérium feje, Mehmet Görmez adta.  Görmez elítélte az Iszlám Állam által elkövetett mészárlást és azonnal kijelentette, hogy „akárhol is követnek el egy barbár tettet, legyen az egy bazár, egy imahely vagy egy szórakozóhely, nincs különbség.”

Más szavakkal összefoglalva: Törökország legfelső vallási vezetője megerősítette, hogy azoknak az  embereknek a lelke, akik egy bárban szórakoznak, éppen olyan szent, mint azoké, akik egy mecsetben imádkoznak. Ez egy olyan üzenet, amit minden konzervatív muszlimnak Törökországban és bárhol máshol meg kell hallania és egyben elfogadnia.

Forrás: Al-Monitor

Fordította: Lantos Ágota – Türkinfo