Mirza Metin: Köztes megálló (dráma)

A Köztes megálló egy eredetileg három nyelven írt, egyfelvonásos színdarab, 2017-ben mutatták Isztambulban, ahol még ebben az évben elnyerte a zsűri különdíját a Direklerarası Színházi Fesztiválon. Egy kurd, egy török és egy német férfi találkozásának vagyunk tanúi egy elhagyatott buszmegállóban, mindegyikük menekül valahonnan. Miközben várakoznak a buszra, mely nem tudni, mikor érkezik, beszélgetni próbálnak: az összefüggéstelennek tűnő dialógus lassan ritmikus gondolatfolyammá változik, melyben kirajzolódik helyzetük, kiútkeresésük paradoxonja. Látszólag elbeszélnek egymás mellett, de ha jobban figyelünk, párhuzamos „eszmecserét” folytatnak. Indítékaik hasonlók, de nem teljesen ugyanazok, a közös cél, a menekülés pedig összekovácsolja őket. Igaz, ehhez előre nem várt helyzetekkel kell szembesülniük, melynek során reakcióik jól megmutatják temperamentumuk különbözőségét. A DRÓTon részletet olvashattok a darabból.

Részlet Schmidt Szonja Emese fordításából

Mirza Metin:
Köztes megálló

(dráma)

Részlet Schmidt Szonja Emese fordításából

A Köztes megálló egy eredetileg három nyelven írt, egyfelvonásos színdarab, 2017-ben mutatták Isztambulban, ahol még ebben az évben elnyerte a zsűri különdíját a Direklerarası Színházi Fesztiválon. Egy kurd, egy török és egy német férfi találkozásának vagyunk tanúi egy elhagyatott buszmegállóban, mindegyikük menekül valahonnan. Miközben várakoznak a buszra, mely nem tudni, mikor érkezik, beszélgetni próbálnak: az elsőre összefüggéstelennek tűnő dialógus lassan ritmikus gondolatfolyammá változik, melyben kirajzolódik helyzetük, kiútkeresésük paradoxonja.

A színdarabot Beckett műve, a Godot-ra várva ihlette, és ahogy ő, úgy Metin is a háború okozta értelmetlenség-érzést, a jövő kilátástalanságát próbálta megfogalmazni ebben az abszurd drámában. Miért? A Kelet-Törökországban élő kurdok mindennapi életének része a háború, nap mint nap kénytelenek szembesülni a halállal, erőszakkal, kínzásokkal a környezetükben, családjukban, lakóhelyükön. Sokan nem csak az állam felől rájuk irányuló erőszakot, elnyomást, de az elfogadásért vívott saját szabadságharcuk velejáróit sem tudják már többé elfogadni. Más kiutakat, más megoldásokat keresnek. A művészeten keresztüli önérvényesítésnek viszont szintén gátat szab a rezsim. Természetes, hogy megfogalmazódik bennük a legegyszerűbb megoldás. Menekülni szeretnének, lelkiismeretük azonban nem nyugodt: mégis hogyan hagyhatnák ott hazájukat, az ott élő embereket ebben a zűrzavarban? Van egyáltalán hazájuk? Mitől lesz jobb nekik, ha elmennek? El akarnak menni, de nem tudnak. Nem tehetik meg. A kurd alkotók (írók, képzőművészek, előadóművészek) jelentős része jelenleg is külföldön, Nyugat-Európában kénytelen folytatni tevékenységét, és a tendencia azt mutatja, hogy a hazatérésre egyre kevesebb az esély. Otthon maradt társaik pedig hatalmas ellenszélben, foggal-körömmel küzdenek létezésükért és a kurd nyelv, identitás megőrzéséért.

Folytatás

Forrás: drot.eu