Miért tanultam törökül?

Ha nyelvet tanulsz, kinyílik a világ előtted. Mintha a szavak, a nyelvtan, a kiejtés valamiféle különleges VIP útlevél lenne a kezedben, ami még nagyobb bepillantást enged egy kultúrába, még közelebb hoz az emberekhez. Elmesélem, velem hogy történt, miért választottam a török nyelvet és miért lett Törökország egy vissza-visszatérő helyszín az életemben, akivel ,,se veled, sem nélküled” kapcsolatban élünk.

A kezdetek

Gyerekkoromban – mikor még a szüleimmel mentem világgá – egyik nyáron beültünk a kombi Citroenünkbe és elautóztunk földön – és vízen – egészen a törökországi Marmaris kikötőjéig. Észak felé barangoltunk Törökország ősi és napfényes Égei-tengeri partvidékén, mikor egy különösen langyos augusztusi estén ránk sötétedett, szállásunk pedig nem volt aznap estére.  Akkoriban még semmit sem foglaltunk le előre, nem létezett Booking.com, és egyáltalán az internet olyan távolinak tűnt, mint most Elon Musk űrben keringő Teslája – boldog idők voltak.

Már besötétedett, mikor egy sarki kisboltnál leszólítottunk egy járókelőt, aki beindította a helyi kapcsolatláncot, és tizenöt percen belül már egy török család teraszán álltunk, akik kiadták nekünk házuk alsó szintjét. Másnap reggel kézzel-lábbal mutogatták, hogy menjünk csak fel a tetőteraszukra. Mikor felértünk, átfutott az agyamon, hogy a ,,Terülj-terülj asztalka” mesét bizonyára olyasvalaki írta, akit már megvendégeltek törökök, de legalábbis járt már az országban. Egy megterített asztal várta családunkat rajta friss kenyér, házi vaj, lágy és kemény sajtok, főtt tojás, fekete és zöld olivabogyó, paradicsom, méz, narancslekvár, a nélkülözhetetlen török fekete tea és még ki tudja mi minden. Igazi török reggeli, ahogy mai fejjel már tudom. Annyira szerettem volna mindezért köszönetet mondani, hisz engem még sosem fogadtak így.

Folytatás >>>

Forrás: vmmj.hu