Sorozatunkban a magyar sajtótörténetben felbukkanó török vonatkozású cikkek bemutatkozására vállalkozunk – az alábbi részben egy 1924-es hírt olvashatunk.

Az alábbi interjú eredetileg a Budapesten 1914–1939 közt megjelenő Az Est című lap 1924. július 27-i számában látott napvilágot; kissé megrövidített formájában néhány nappal később a kolozsvári Ellenzék című újság is átvette, Magyar kezek építik újjá Törökországot címmel.

Az eredti interjút Szmrecsányi Anna újságíró készítette Husrev bejjel, a kemáli új Törökország első budapesti követével.

Az Osztrák-Magyar Monarchia idején az Oszmán Birodalom követsége Bécsben működött, Budapesten konzulátus üzemelt. A Magyarország című lap 1923. április 18-i számában arról olvashattak a kor újságolvasói, hogy a magyarországi török konzult a török kormány hazarendelte; a török-magyar diplomáciai kapcsolatokat ideiglenes jelleggel egy ügyvezető vitte Budapesten. 1924 elején azonban már kezd körvonalazódni az, hogy Bécs és Prága ellenében a török kormány Budapestet választja regionális diplomáciai missziója központi helyszínéül. 1924. február 7-i számában a Friss Újság már arról ír, hogy a magyar kormány Tahy Lászlót (1881–1940) küldi Törökországba a háború utáni első magyar követként – Tahy László 1913-tól a Monarchia összeomlásáig Bagdadban, Moszulban és Konstantinápolyban teljesített diplomáciai szolgálatot. A Friss Újság ugyanekkor már meg is nevezi a leendő budapesti követet: Husrev bejt. A Földművelési Értesítő 1924. június 15-i számában arról is olvashatunk, hogy

„Husrew bey, Budapestre kinevezett török rendkívüli követ és meghatalmazott minister f. évi május hó 9-én nyújtotta át megbízólevelét a Kormányzó Úr Ő Főméltóságának és megkezdte működését. A török követség egyelőre Budapesten, a Hungária-szállóban van.”

A követség csupán néhány hónappal később költözik majd át új helyére, a VIII. kerületi Horánszky utca 12. szám alá – ahogy erről a Friss Újság 1924. szeptember 7-i száma is tudósít.

Az alábbi, Az Est 1924. július 27-i számában megjelent interjú viszont még a Hotel Hungáriában zajlott le:

„’Tizenötévi harc után dolgozni akar a török nép’ 

Huszonöt magyar mérnök dolgozik az anatóliai vasútépítéseknél – Eltűnt Pierre Loti Törökországa! – Beszélgetés Husrew bey-jel, Törökország budapesti követével

– Az Est tudósítójától –

A külföldi államok budapesti képviseletei között legújabb a török köztársaság követsége, mely alig két hónap előtt kezdte meg nálunk működését. A török diplomaták ideiglenesen a Hungária-szálloda egyik Dunára néző lakosztályában rendezték be a követség irodáit, addig is, amíg a magyar fővárosban megfelelő, állandó otthonra találnak.

Kék és szürke kárpitozású szalonban, melyet meghitt, otthonos dolgozószobává finomítanak a fényképek, könyvek, a narancsszínű selyemernyős lámpák, asztalokon itt-ott szétszórt apró dísztárgyak, beszélgetek Ridvanbeg Oglon Husrew Bey meghatalmazott miniszterrel, az új Törökország legelső budapesti követével.

– Budapest szép, vonzó és jellegzetesen modern város, én már nagyon megszerettem.

– Ami itteni programomat illeti: célom minél szorosabbá fűzni a kapcsolatot Magyar- és Törökország között úgy kulturális és társadalmi, mint különösképpen gazdasági és agrikulturális téren.

– Ebben a vonatkozásban a kezdeményezés úgy magyar, mint török részről máris megtörtént.

Magyar egyetemi professzorok járják be Törökországot,

hogy az ottani kultúrintézményeket tanulmányozzák. Hozzám érkező török lapok hosszú tudósításokat írnak a magyar vendégekről, közlik arcképeiket és meleg szimpátiával kísérik szereplésüket. Viszont török részről Budapesten

két hét óta tartózkodik az angorai földmívelésügyi minisztérium szakértőinek küldöttsége,

akik a magyar földmívelésügyi minisztérium megbízottjának, Nagy Iván miniszteri tanácsosnak vezetése mellett megtekintik a magyar állami birtokokat, tanulmányozzák a magyar föld- és erdőgazdaságot, a ló- és juhtenyésztést, mindezt a két ország közötti gazdasági csereforgalom jövőbeli minél intenzívebb kiépítése céljából.

– Nemrégiben különben a magyar Turáni Társaság rendezett tanácskozást a parlamentben, amelyen megbeszéltük a leghelyesebb módokat és eszközöket arra vonatkozólag, hogyan lehet gazdasági téren a legeredményesebben együtt dolgoznia a magyar és török kormánynak.

– Mit importált Törökország már eddig is Magyarországból és milyen magyar munkaerőket alkalmazott közmunkáinál? – kérdezzük.

– Szíriához közel, déli Kis-Ázsiában van Adana tartomány, amely hazánknak legdúsabban termő vidéke. Erre a vidékre már eddig is igen sok mezőgazdasági gépet szállítottak a magyar gépgyárak, amelyek az ottani birtokosok véleménye szerint nagyon jól beválnak.

– Ami a magyar szakemberek alkalmazását illeti, különösen mérnököket és gazdasági szakférfiakat vett igénybe eddig Törökország. Most épül ki a török államvasút: az új fővonal Angora–Szivasz között és egy másik fontos vonal, amely Sámsont és Szivaszt köti össze. Ezeknél a munkálatoknál sok magyar szakembert alkalmaztak, például

Anatóliában jelenleg huszonöt vasútépítő magyar mérnök dolgozik.

Megemlítette még Husrew bey, hogy újabban több magyar sajtóközlemény jelent meg magyar munkások törökországi állítólagos szenvedéseiről. A követ úr megjegyezte, hogy sem a török kormány, sem a követség nem tud kivándorolt magyarok mostoha sorsáról. Ha a kivándorlás kellő organizáció nélkül történik, lehetséges, hogy egyszerű munkások, akik saját felelősségükre indulnak el egy teljesen idegen országba, bajba kerülnek, azonban a követ úr kizártnak tartja az állítólagos kellemetlenségeket. A török kormány, a követség és minden hatóság mindenesetre a legmesszebbmenő segítségben részesíti a hozzáfordulókat.

Attérve a politikára, miben jelöli meg Exellenciád az új Törökország követendő politikájának irányelveit?

– A török politika semmi más, mint

tiszta és őszinte defenzív politika.

Megtartani, megvédeni a haza etnikai határait és ezeken belül okosan, céltudatosan kormányozni.

– Azzal, hogy a török nép elátvolította a padisah-t és elsöpörte a kalifátust, bebizonyította, mennyire elszánt és kemény akarattal lépett új útra és mennyire félremagyarázhatatlanul vetette el magától a régi expanzív, monarchista, izlámista politikát.

– Törökország kivívta függetlenségét, mert nem tűr olyan békét, amely számára halált jelentett. Most azonban békében akar élni minden állammal, békeszándéka mély és őszinte, hiszen népe

15 év óta harcolt és most dolgozni akar.

– Magyarország iránt Törökország őszinte testvéri érzéssel viseltetik, ezt az érzést a fajrokonság gyökerei táplálják. A múltban ez a két nemzet a kard jegyében találkozott, előbb szemben egymással, utóbb pedig, a világháború harcmezején, egymás oldalán, mint bajtársak. Ezentúl jöjjön a közös munka, a béke és felvirágzás korszaka!

Husrew Bey sötét szemei felcsillannak ezeknél a szavaknál; fiatal arcán, szoborszerű alakján, amelyre könnyű szürke zakóruha simul, átrezdül a lelkesedés.

– A mai Törökországot – folytatja mosolyogva – nem ismerik Európában. Az örökös háború ellenére az utolsó tíz évben nálunk frappáns haladás volt. A régi török nő már eltűnt. A mi nőink egyetemre járnak, doktoresszák, hivatalnokok, éppen úgy dolgoznak, mint nyugati testvéreik.

Ha a külföldi ma Pierre Loti regényeit keresi Törökországban, – akkor hiába fárad.

A hárem nincs többé. A villamosban eltűntek a kis elválasztó függönyök, amelyek a női utasokat eltakarták. És végül: a török nő arcáról is végleg eltűnt a fátyol, úgy öltözködnek ők, akárcsak a kis parisienne-ek.

Búcsúzás közben egy tekintetet vetek a szemben levő fényképre, amely egy estélyi ruhás, szép asszonyt ábrázol, a követ feleségét: Madame Lamya Husrewet.

A követ úr észreveszi és mosolyogva megjegyzi:

– Ő és a kisfiam fent vannak a Svábhegyen, ahol villát béreltünk és ahová munkám végeztével én is minden este hazatérek.

Szmrecsányi Anna”

Az interjúban említett Nagy Iván miniszteri tanácsos történelmi korokat átívelően, évtizedeken át állott a Földművelésügyi Minisztérium alkalmazásában: karrierjét még a Monarchia idején kezdte.

A cikkben említett török vasútépítési programban való magyar részvételről is írt a korabeli sajtó – erről cikksorozatunk folytatásában még olvashatunk a későbbiekben. Arról is cikkezett a korabeli magyar sajtó, hogy milyen tapasztalatai voltak az ekkoriban Törökországban dolgozó magyar munkásoknak – a folytatásban erről is olvashatunk még.

Ami a cikkben is említett 1910-ben alapított Turáni Társaságot illeti, ennek elnökségében olyan híres közéleti személyiségek, arisztokraták és tudósok vettek részt, mint Teleki Pál, Széchenyi Béla, Károlyi Mihály, Vámbéry Ármin, Cholnoky Jenő vagy éppen Goldziher Ignác. 1914-ben a Társaság az alábbiakban fogalmazta meg misszióját: „Célja az egész turánság, vagyis a magyar nemzet és a velünk rokon többi európai és ázsiai népek kulturális és gazdasági előrehaladása, tömörülése, erősödése, úgymint az ázsiai kontinens földrajzi, néprajzi, gazdasági stb. kutatása múltban és jelenben. Politikai és felekezeti kérdések kizártak. Céljait a nem turáni népekkel egyetértve óhajtja elérni. Évente több tudományos expeditiót és tanulmányutat szervez Ázsiába.”

A cikkben is említett Pierre Loti (1850–1923) pedig francia tengerésztisztként beutazta a fél világot, utazásai során többször is járt Törökországban; egzotikus úti élményeit romantikus regényeiben adta közre. Első regénye, mely Aziyadé címmel jelent meg 1879-ben, a szerző 1876-ban Szalonikiben és Konstantinápolyban szerezett élményein alapszik. Egy szpáhi története című műve, mely 1881-ben jelent meg, szintén törökországi élményeire épül. Pierre Loti a nyugati érdekek ellenében is kiállt a törökök mellett, de az Oszmán Birodalom mellett állt a Balkán-háborúk során is, ahogy Kemal Atatürk függetlenségi háborújában is a török érdekek szószólója volt. 1920-ban Isztambul díszpolgárává avatták; nevét ma Isztambulban egy az Aranyszarv-öbölre panorámás kilátást is kínáló kávézó, egy utca és egy domb is viseli Eyüp kerületben.

Sorozatunk következő részében újabb érdekességekről olvashatunk a törökökkel és Törökországgal kapcsolatosan a magyar sajtótörténet tükrében.

Horváth Krisztián – Türkinfo