Törökország fekete-tengeri térsége egy vékony sáv, melyet északról a tenger, délről pedig magas hegyek határolnak. A területnek sajátos hangulata van és a helyi szokások is szokatlanok, mivel földrajzilag távol van Isztambultól és a földközi-tengeri partvidéktől.

1. Van étel a kebabon túl is.

Felejts el mindent, amit a török ételekről tudsz. A helyi adottságnak köszönhetően itt sajátos főzési szokások alakultak ki. A főbb alapanyagok: leveles zöldségek, kukorica, friss tejtermékek, bab, vad gombák és sok más. A muhlama a fondü-höz hasonló étel, mely kukoricalisztből, sajtból és vajból készül. Különösen a hideg estéken ajánlott fogyasztani.

Érdemes még kipróbálni a kelkáposztából és babból készülő kelkáposzta-levest (karalahana çorbasi), vagy a sűrű pudinggal töltött leveles tésztát, a Láz böreket (Laz böregi).

2. A nagyobb nem jobb (legalábbis akkor, ha halról van szó).

A fekete-tengeri halételek közül a legfinomabb a legkisebb: a hamsi vagy szardella. A halakat késő ősszel és télen fogják ki, és sok helyen megtalálhatóak az étlapon. Az elkészítés legegyszerűbb módja, hogy kukoricaliszttel megszórják, serpenyőben megsütik és burgonyakörettel tálalják. De a helyi szakácsok belefőzik rizsételekbe, omlettekbe mint ahogy a kukoricakenyérbe is.

3. A hamsi olyan népszerű, hogy még egy táncmozdulatot is megihletett.

A hagyományos horon egy gyors ütemű néptánc, melynek egyik eleme a gyakori billegő mozgás, amely a tengerben úszó, vagy a halász hálójában küzdelmet folytató apró ezüsthal mozgására emlékeztet.

4. Ez az igazi vadon.

A Fekete-tenger kiterjedt erdeiben számtalan állat- és növényfaj talál otthonra. Élnek itt madarak, farkasok, medvék, ragadozók és más veszélyeztetett fajok. A térségben két világörökségi helyszín található: Camili és az ország legjobb túraközpontja, a Kaçkar-hegység.

5. Igazából a hegyekbe akarsz felmenni.

Törökország fekete-tengeri térségében nem a tengerpart a fő látványosság. A hely igazi vonzerejét a hegyek adják. A hegyvidék télen behavazott fennsíkjai tavasszal kivirágoznak, kihajtanak a vadvirágok, zöldell a fű a mezőn, így kel új életre a vidék.

A hagyományos vidéki életnek megfelelően a lakók a meleg hónapokban állataikkal és a méhkasokkal felmennek a hegyekbe. Miközben nyáron az ezeréves fakunyhóikban maradnak, addig a jószágaik szabadon legelhetnek. A vadregényes tájon jó móka túrázni és elmerülni a látványban.

6. A helyre jellemző a történelmi és a kulturális sokszínűség is.

Többen ismerik Dél-Törökország mezopotámiai örökségét, azonban ez a fekete-tengeri térség is a népek olvasztótégelye. Görögök, rómaiak, mongolok, örmények, grúzok, genovaiak és más népek éltek itt, s a térségen áthaladva hátrahagyták jellegzetes templomaikat, váraikat, sírhelyeiket és kolostoraikat, melyek még ma is látogathatóak. Ha grúz népdalokra vágyunk, érdemes Artvinban meghallgatni a Maçahel Polyphonic Choir férfikórust.

7. A bikaviadalokon a bikák egymással küzdenek.

A boğa güreşit („bikabirkózást”) Artvinban űzik. A helyi bikaviadal nem az ismert felállás szerint zajlik. A tevebirkózáshoz hasonlóan itt is két nagy bestia küzd meg egymással, és az az állat győz, amelyik kikergeti a másikat az arénából. A tulajdonosok a bikák tartására vagyonokat költenek.

8. A helyi méz kiüthet.

A helyi növényvilág nagyon különleges – 150-nél is több olyan növényfaj van, amely csak itt, a Kaçkar hegységben fordul elő. A helyi méz ezért is különleges. Azonban a kóstolás előtt nem árt az óvatosság, hiszen a „varázsméz” akár veszélyes is lehet. A méhek egy helyi rododendron fajta virágából állítják elő a „varázsmézet”, amely szédülést okozhat és kis mértékben hallucinogén hatású.

9. A madárcsicsergés és a madárfütty helyi sajátosság.

A hagyományos solymászat is jellemző a térségre, elsősorban Arhavit érdemes megemlíteni. A helyi solymászok gyorsan tudják elfogni és megszelídíteni a sólymokat. A madarakat csak rövid időszakra fogják be, fürjre vadásznak velük, végül szabadon engedik őket. A sólymokat átmeneti gazdáik mindenhová magukkal viszik, még a kávézóba is, ahol a többi solymásszal találkoznak.

Eközben a találó nevű Kuşköy („madárfalu”) település az otthona egy ritka, füttynyelvet beszélő népnek. A falusiak fütyülve fejezik ki a török szavakat és mondatokat, így az egyik hegytől a másikig nagy távolságokat tudnak áthidalni hangjukkal.

10. Ha Isztambulból Hopába repülsz, akkor Grúziába érkezel.

Nem a pilóták hibáztak. A repülőjáratok Grúziában szállnak le, a határtól 20 kilométerre található Batumiban. A Hopába utazók busszal mennek tovább, de a nemzetközi kerülőhöz nem kell vízum.

11. A helyiek ötletesek és kedvesek.

A hegyek között mély völgyek találhatók. Sok ház a sziklafalra épült, fárasztó séta oda feljutni, különösen, ha az ember nagy csomagokat cipel. A helyiek ezt a problémát úgy oldják meg, hogy  drótkötélpályás felvonókon szállítják az embereket és az árukat egyenesen a rendeltetési helyükre, pl. a hotelszobába.

Ezekből a célszerű megoldásokból látszik, hogy a helyiek jól alkalmazkodtak a természeti adottságokhoz, és bármikor nagyon szívesen megmutatják az idelátogatóknak, hogy az ő életük miben más, mint Törökország más részein.

Forrás: matadornetwork.com

Somogyi Tamás – Türkinfo