![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2018/06/turkinfo_10.3.png "Türkinfo - \")
Vae victis! Jaj a legyőzötteknek! A latin szállóigével szemléletesen és tömören lehet kifejezni mindazt, ami 1686. szeptember 2-án történt Buda török őrségével és lakóival. A várba benyomult keresztény katonaság ugyanis hatalmas pusztítást vitt végbe.
Bár Ali Abdurrahmán pasa halála után megszűnt az őrség szervezett ellenállása, a győzelemtől megrészegedett, bosszúra – és, ne feledjük, zsákmányra – éhes ostromlók oktalan öldöklésbe és gyújtogatásba kezdtek.
A vesztesek sorsában osztozott a budai zsidó közösség is, amely ekkor már több mint négy évszázados múltra tekintett vissza. Budára az ehhez a valláshoz és etnikumhoz tartozókat elsőként IV. Béla király hívta be Ausztria területéről. A XV. század közepére az itteni Zsidó utcában (ma Táncsics Mihály utca) élő közösség vált a magyarországi zsidóság vezetőjévé, hiszen itt találjuk nyomát 1436-ban az első magyarországi rabbi, József működésének. Bertrandon de la Brocquière, III. (Jó) Fülöp burgundi herceg megbízásából keletre utazott lovag beszámolója szerint ekkor már jelentős számú (becslések szerint mintegy háromszázötven fő), javarészt a Francia Királyságból elüldözött zsidó élt a városban.
A mohácsi csatavesztés jelentős változást hozott a budai zsidók számára is. Mivel a várost és a várat mind a katonaság, mind pedig a magyar és német polgárság elhagyta, így a szegényeken és az itteni közösség tagjain kívül senki sem maradt. A zsidó közösség az önkéntes behódolás mellett döntött. Elöljáróik ezért Dunaföldvárnál jelképesen átnyújtották a város kulcsait Szulejmán szultánnak. A padisah ugyan privilégiumokkal jutalmazta a behódolt budaiak némelyikét, de áttelepítette őket az Oszmán Birodalom más városaiba.
