2025. július 26.
Türkinfo Blog Oldal 876

A peri lány

Hol volt, hol nem volt. Abban a régi korban, a szita volt a szalmában, élt egy parasztasszony. Egy ifjúnak az útja vezetett minden nap a háza előtt, aki lett figyelmes, hogy az asszony rendszeresen egy tál tejet önt ki az utcára.
Az egyik nap, amikor megint csak arra járt, s látta, hogy egy nagy tálból önti ki a tejet, már nem bírta szó nélkül megállni.
– Mi az, amit kiöntöttél? – kérdezte.
Az asszony a kapuból visszatérőben, nem nézve az ifjú szemébe válaszolt.
– Ugyan mi lenne, a leányom kézmosó vize! – vágta oda.
Az ifjú legény elcsodálkozott a válaszon, de aztán lehajolt, hogy utca tócsájában a tejet jobban szemügyre vehesse. Úgy látta. hogy az nem más, mint színtiszta tej. Felegyenesedett, s rohant egyenesen haza az anyjához.
– Tyűha, anyám! Itt a közelben lakik egy parasztasszony. Akárhányszor arra járok, tálszámra öntözi ki a tejet. Ma annyira kíváncsi lettem, hogy megszólítottam. Azt mondta, hogy a leánya kézmosó vizét önti ki. Erre megnéztem, s az, tiszta tej volt. Ha ilyen a kézmosása után a víz, ki tudja, milyen csodaszép a leány! – újságolta az anyjának.
– Ilyesmi lehetséges lenne, fiam? – ámult el az anyja.
– Nem szoktam hazudozni, anyám, s ezt te magad is tudod. Bizony amit láttam, az valóban tej volt. – erősködött az ifjú.
– Jól van, de nekünk ehhez semmi közünk? – kérdezte az anya.
– Hát már hogyne lenne, édesanyám! Nem is olyan régen azt mondtad nekem: „fiam ideje megnősülnöd, meg is házasítalak, legyen saját fészked, benne gyermeked, mert az életben az a legnagyobb boldogság. Ugye, hogy ezt mondtad? Most itt a sora, ennek az asszonynak a lányát kérd el nekem feleségül! – válaszolt gyorsan a fiú.
Ámde a parasztasszonynak eddig talán nem is volt semmiféle eladósorban levő lánya. Az egész csak valami tréfa, mondták az emberek az ifjúnak.
Az anya elment a parasztasszony házához, hogy megnézze azt a lányt, de az nem akarta neki megmutatni.
– Beteg a lányom – mondta -, fekszik most. Különben is mi szükség van arra, hogy lásd? Nemcsak szép, de szorgalmas is. Ha a nélkül kéred, hogy látnád, megkapod, de a lányom meg nem mutatom! –
A fiú édesanyja elhitte, hogy a leány beteg, s azt gondolta, hogy ha a kézmosó vize olyan fehér, mint a tej, akkor bizonyára a leánynak nagyon szépnek kell lennie. Megegyezett hát az asszonnyal. Hazament, s hozzáfogtak az esküvői készülődéshez. Gyorsan felkészültek. A menyegző napján a parasztasszony házához kocsit küldtek a menyasszonyért.
A parasztasszony amikor meglátta a menyasszonyi kocsit, tanácstalan lett. Mit tegyen most? Menyasszony helyett kit ültessen a kocsiba? Míg ezen a fejét törte, egy jó ötlet jutott az eszébe. Beszaladt a konyhába, lisztet tett egy nagy tálba, azt vízzel jól megkeverte, s fehér tészta lett belőle. Emberformára gyúrta, had száradjon, – gondolta -, s szépen félre állította. Előbb a kezéről a tésztát letisztította, felment a felső szobába, ott hosszasan öltözködött, s mire elkészült, és lejött a konyhába, addigra már jól megszáradt a tésztából gyúrt emberforma. Felkapta, s bevitte az egyik szobába, menyasszony ruhába öltöztette, aranyszálú kendőt borított a fejére. Amikor úgy látta, hogy a tészta-menyasszony már igencsak hasonlít egy igazira, együtt szálltak fel a kapu előtt várakozó kocsiba. A kocsi azonnal megindult, s míg a kocsi haladt, az asszony addig is gondolkozott. Ha megérkeznek a nászházhoz, vajon kit adjon, mint menyasszonyt a vőfély karjára? Ha nem talál ki valamit, kiderül a turpissága, s mindenki előtt szégyenkezhet…
Míg a parasztasszony magában így gondolkozott, a kocsi éppen egy nagy tó partján haladt. Látta, hogy a tó széles is, mély is, s ekkor jutott az eszébe a megoldás. A kocsis tudta nélkül levetkőztette a tészta-menyasszonyt, s behajította a tóba.
– Jaj, Istenem! A lányom beleesett a tóba! – kezdett kiáltozni.
A kocsi azonnal megállt, emberek gyűltek a parasztasszony köré, de ő csak sírt, jajgatott megállás nélkül. A nászházhoz is eljutott annak a híre, hogy a menyasszony a tóba zuhant. A vőlegény a rossz hír hallatára, legénybarátaival kiment a tópartra. Fatutajt ácsoltak, elkérték a halászok hálóját és azzal kezdték átkutatták a tó mélyét.
A tó fenekén három peri leány éppen labdázott, amikor egy halászhálót láttak aláereszkedni.
– Vajon milyen egy hely lehet a világ? Ha hal helyett mi akaszkodnánk ebbe a hálóba, ugyan vajon kihalásznának-e bennünket? – kérdezgették egymástól. S míg ők ezen tanakodtak, a háló egyre jobban közeledett hozzájuk.
– Én bizony bele kapaszkodok ebbe a hálóba, s felmegyek a földre! No, Isten áldjon benneteket! – mondta a legkisebb peri leány, s azzal már jó erősen meg is ragadta a hálót. A fentiek valami súlyt éreztek a hálóban, s kiemelték a hálót. S amit a víz felszínére hoztak, az egy telihold szépségű leány volt.
– Íme, megkerült a lányom! – kiáltozta a parasztasszony.
Fogták a leányt és beültették a kocsiba, a parasztasszony felöltöztette menyasszonyi ruhába és ráadta az aranyszállal hímzett fejkendőt is. Igen megörült a tóból előkerült leánynak, mert az nagy gondtól szabadította meg. A kocsi folytatva az útját, megérkeztek a lakodalmas házhoz. Az arát illendően fogadták, s negyven nap és negyven éjjel tartott a menyegző, a peri leány és a fiú összeházasodtak.
Az ifjú a feleségét állandóan parasztlánynak, s nem a nevén hívta, amikor magához akarta szólítani, akkor is csak parasztlányt kiáltott. A peri lány ezért nagyon megharagudott a férjére. Hát csináljon a férje, amit akar, de bizony ő mostantól fogva, egyetlen szót sem lesz hajlandó szólni. Az ifjú férj észrevette, hogy nem úgy van valami, mint régebben, s e felesége egy szót sem szól hozzá. Hogyan tudná őt szólásra bírni?
– Bezáratlak egy szobába! – mondta neki egyszer tréfából. Ekkor azonban megszólalt a peri leány.
– Ha bezáratsz, zárass be, de rosszat hoz a fejedre! – mondta a férjének.
Erre az ifjú jól felmérgesedett, fogta, s bezáratta egy szobába. Ettől fogva az ifjú férj legidősebb nővére látta el a házi munkákat.
– Ugyan mit csinálhat a parasztlány? Megyek, s megnézem! – mondta egy napon a nővér.
Elment, s bekukucskált a kulcslyukon, és figyelte a parasztlányt. A peri leány éppen egy kereveten üldögélt, s valamit mondott.
– Égjél tüzem! – mondta -, s még valami zaj hallatszott a szobában, aztán feltűnt egy gránátalmaként izzó szénnel teli mangal, mely pont a leány előtt állt meg.
A fiú nővére csodálkozva figyelte, hogy bent még mi történik.
– Gyere olajom! – szólt a leány, s csak úgy magától előjött egy sütőtál, s a tűz fölött elhelyezkedett, a tűzön pedig nemsokára sercegni kezdett az olaj, ekkor a peri leány mindkét kezét beledugta a forró olajba.
– Tíz ujjacskám váljál hallá és süljél gyorsan! – mondta most a leány.
Már sült is a tíz hal a tálban. Amikor a halak megsültek, egy tálra tette őket, s elküldte a férjének ebédre. Az ifjú nővére, nagyon irigykedett a peri leány sikerére. Kiment a konyhába s közben azt mondta magában: „amit ő megtett, én is megteszem.”
– Égjél tüzem! – mondta, s a tűz fellángolt. Egy sütőtálba olajt öntött és feltette a tűzre.
– Hal mind a tíz ujjam, fivérem szájához méltó! – kiáltotta, s azzal az ujjait belemártotta a tálban forró olajba. Amikor jól megégette az ujjait, ordítva rohant ki a konyhából. Összegyűlt erre az egész ház, s ő elmondta, hogy ugyanazt akarta megcselekedni, amit a parasztlány, de közben az ő az ujjai megégtek. Az ifjú férj nagyon sajnálta, hogy a legidősebb nővére így járt, ezért mostantól a házi munkákat a középső nővérére bízta.
Egyszer, amikor a peri leány vizet húzott a kerti kútból, a fiú nővére megleste az ablakból. A leány kiejtette a kezéből a vödröt, de nem jött zavarba, egy szálat kitépett a hajából, azt eresztette le a kútba. A hajszál egyre hosszabb lett, végül elért a kút mélyére, s a leány ekkor kezdte kifelé húzni, s felhúzta vele a vödröt.

Folytatás >>>

Forrás: terebes.hu

Wilco Van Herpen – A holland srác, aki jobban szereti a törököket, mint ők önmagukat

Wilco Van Herpen neve valószínűleg azoknak mond többet, akik Törökországban élnek, és szívesen néznek helyi úti filmeket vagy kulináris programokat. Ő az a holland srác, akiért mind a törökök, mind az ott élő külföldiek is rajonganak. Hogy mi a titka? Egyszerűen imádja Törökországot és annak lakóit; az országról forgatott műsoraiban olyan szeretettel és érzékenységgel beszél róluk, hogy őt magát már csak ezért sem lehet nem szeretni.

Wilco Hollandiában szakácsnak tanult, és nagy nevű amszterdami éttermekben dolgozott. Az 1980-as évek végén egy török kollégája szenvedélyes beszámolói keltették fel az érdeklődését Törökország iránt, majd az akkori – éppen – török gyökerekkel rendelkező barátnőjét meggyőzve indultak el Isztambul felé. Elmondása szerint az ország rögtön megbabonázta, és onnantól kezdve minden megváltozott: hazájába visszatérve keresni kezdte a törökök társaságát, és számos új barátságot kötött az ottani török kolónia tagjaival.

Az 1990-es évek elején gondolt egy merészet, és szakmát váltott, fényképész lett. Szabadúszóként bejárta a világ egy részét, természetesen Törökországot is. 1999-ben, akkor már egy másik török barátnő oldalán, meghozta a döntést: Isztambulba költözik. Fotósként kezdte, és a kezdeti nehézségeket leküzdve viszonylag gyorsan rátalálták a hír- és filmcsatornák.

Miután nevet szerzett a szakmában és a nyelvet is elsajátította, megkeresték egy dokumentumfilm-sorozat ötletével. A Wilco’nun Gözü (Wilco szemén keresztül) című sorozat sikerrel zárult, később egy török dokumentumfilm-csatornán kezdett új műsorokba. Az elmúlt 10 évben többfelé is felbukkant, és az országot járva mutatja be a regionális török ételeket, a városokat, a híres fotós helyszíneket, és mindezeken keresztül a török embereket, kultúrájukat, érzésvilágukat. Látszik, hogy kedves akcentusával könnyedén megnyeri az interjúalanyai szimpátiáját, és olyan érzékenységgel mutatja be őket a nézőknek, hogy műsorai bárhol fussanak is, nagyon népszerűek. Elmondása szerint többször is mondták már neki, hogy törökebb egy igazi töröknél, és jobban szereti őket, mint ők önmagukat.

Mivel a forgatások miatt keresztül-kasul bejárta az országot, útjai során sok mindent látott. Ha azonban általánosságban kell az utazásról beszélnie, a Posta török lap olvasóival évekkel ezelőtt az alábbi 5 fontos tanácsot osztotta meg:

  1. Légy érdeklődő: ne elégedj meg azzal, amit az idegenvezető megmutat, fedezz fel többet!
  2. Térj le a megszokott útról: lehet, hogy már ismered az utat, de nyugodtan felkiálthatsz, ha meglátsz az út mellett egy táblát, „gyerünk, nézzük meg ezt is”. Hányszor, de hányszor jártam Bodrumban, de soha nem álltam meg az odavezető út melletti Bafa-tónál. Egy csodaszép hely mellett mentem el annyiszor, bárcsak tíz évvel ezelőtt letértem volna az útról!
  3. Csak nyugodtan: sodródj az árral, és figyeld, mi minden jön veled szemben!
  4. Láss, ne csak nézz: az emberek egy része csak néz, de nem lát semmit, hisz a kettő közel sem ugyanaz.
  5. Ne legyenek előítéleteid: Çanakkaléban nagyon jót beszélgettem romákkal, és számtalan remek fényképet készítettem róluk. Mindig hagyd hátra az előítéleteidet.

Wilco rengeteg érdekes dolgot mond el a műsoraiban bemutatott helyszínekről, töröktudás birtokában érdemes felkutatni azokat az oldalakat/csatornákat a világhálón, ahol ezek online is elérhetők. A CNN Türk a hivatalos Youtube csatornáján sok részt megosztott a Wilco Yollarda című úti sorozatából.

Ha megtetszett, ezeket a sorozatokat is ajánljuk:

Wilco’nun Karavanı

İki Göz, Bir Şehir

Wilco’yla Yaşasın Yemek

K. Tengeri Dalma – Türkinfo

ÇAĞLA – SÖYLE ARKADAŞIM

Nefes Alan Topraklar / Bayburt

Chelsea: Costa török csapathoz kerülhet kölcsönbe

Egybehangzó külföldi lapértesülések szerint a török Fenerbahcéhoz kerülhet kölcsönbe a Chelsea támadója, Diego Costa.

A 28 esztendős csatár elvileg a hét elején tért vissza Londonba – igaz, más források szerint továbbra is szülővárosában tartózkodik. Ami biztos, hogy Antonio Conte már nem számít Costa szolgálataira, és bár sokáig úgy tűnt, hogy teljesülhet a játékos vágya, és visszatérhet az Atléticóhoz, a két klubnak nem sikerült megegyeznie.

Az ideiglenes megoldást a török Fenerbahce nyújthatja, amely 5 millió euróért cserébe egy évre venné kölcsön Costát. Törökországban péntek éjfélig lehet igazolni, így a csapatoknak addig kell megegyezniük – feltéve, hogy a futballista is belemegy a dologba.

Mint ismert, a csatár közleményben jelezte, hogy nem kíván visszatérni a Chelsea-hez, hanem szeretne visszamenni korábbi klubjához, az Atlético Madridhoz. A Chelsea menedzsere, Conte korábban elmondta, lezártnak tekinti a Costa-ügyet, és a jövőre koncentrál.

Diego Costa – aki a 2016–2017-es szezonban összesen 22 találatig és nyolc gólpasszig jutott – 2014-ben, 32 millió fontért cserébe szerződött a Chelsea-hez az Atléticótól.

Forrás: www.nemzetisport.hu

Alaçatı, az égei-tengeri partvidék rejtett kincse

Forrás: pixabay.com

Alaçatı Törökország nyugati részén, İzmir tartományban található. A település építészetéről, szőlőbirtokairól és szélmalmairól volt híres az elmúlt 150 évben. Napjainkban neve összeforrt a szörfözéssel, az állandó széljárással, a kristálytiszta tengervízzel és a barátságos helyiekkel.

330! Ennyi a szeles napok száma átlagosan Alaçatıban. Ezenkívül a sekély víz és a rengeteg napsütés teszi a szörfösök kedvencévé a települést.

Ez az elbűvölő égei-tengeri kisváros azonban több, mint a szörfösök paradicsoma. Ez az egyik legautentikusabb település Törökországban: különleges kőházai, keskeny utcái, butikhotelei és vendéglői miatt sokan keresik fel. A nap végén érdemes megkóstolni a helyiek által a környező dombokon termesztett szőlőből készített bort, vagy elfogyaszthatunk egy kitűnő halvacsorát valamelyik tengerparti étteremben.

Forrás: commons.wikimedia.org

Szálláshelyek

A városba érkezve pénztárcánktól függően választhatjuk a már említett kőházak valamelyikét vagy egy luxusszállodát, amely még wellness és spa részleggel is rendelkezik.

Szórakozási lehetőség

A fiatalok körében az egyik legkedveltebb város Alaçatı, nyüzsgő éjszakai életével és szórakozási lehetőségeivel. Ők főleg nyáron érkeznek ide, mert ilyenkor éjszaka a strandok is bulihelyekké változnak, de minden évszakban, minden korosztály megtalálja a maga számára ideális zenét és kikapcsolódási lehetőséget.

Vásárlási lehetőség

Ugyan a választék nem nagy, de azért van néhány üzlet, ahol ajándékot vásárolhatunk. A ruháktól a dekorációig és kiegészítőkig sok minden megtalálható az itteni butikokban és még emléktárgyakat is vásárolhatunk, melyek az Alaçatı nyaralásunkra emlékeztetnek majd.

Érdemes felkeresni a szombati piacot is (leginkább a korai vagy az esti órákban, napközben nagy a tömeg), ahol a helyi lakosok a maguk által termesztett zöldségeket, gyümölcsöket, fűszernövényeket árulják. Olyan különlegesség is kapható itt mint a sült articsóka, de fehér hagymát és a dinnyét is vásárolhatunk.

Közlekedés

Alaçatı 8 km-re van Çesmétől, így onnan könnyen megközelíthető bármilyen járművel. Alaçatıba eljuthatunk továbbá busszal is, mely İzmir Işikkentből és az Üçkuyular buszállomásról indul.

Forrás: turkeywelcomesyou.net

Kollár Kata – Türkinfo

Ayşe Kulin: Az utolsó vonat Isztambulba

Selva, egy ottomán pasa lánya szerelembe esik Rafaellel, egy fiatal zsidó férfival, ám családjaik ellenzik a házasságukat és kitagadják őket. A szerelmesek Franciaországba utaznak, hogy ott telepedjenek le, de a II. világháború kitörésekor fennakadnak Hitler rettenetes hálóján. A nácizmus markának szorításában együtt kell élniük a félelemmel, hogy begyűjtik és koncentrációs táborba küldik őket. Ugyanebben az időben Törökország kilátástalan harcot folytat, hogy elkerülje a háborúba sodródást, veszélyes kötéltáncot lejtve a Szövetségesek és a Tengelyhatalmak között. E regényében Ayse Kulin érzékletesen írja le az országában a II. világháború során történteket, párhuzamosan Selva és Rafael európai életének megörökítésével. A történet időben és térben ugrál Isztambul és Marseille, Ankara, Kairó és Párizs között, hogy aztán Berlinből visszatérjen Isztambulba. Teszi ezt úgy, hogy közben bemutatja a török diplomaták bátorságát, akik életüket kockáztatták, hogy Európában rekedt zsidók százait mentsék meg a náci lemészárlástól.

Folytatás >>>

Emily Marsh Scott: Isztambul titka marad

Törökország ​a világ egyik legfantasztikusabb országa. mindezt kultúrájának, történelmi múltjának és annak köszönheti, ahogyan ötvöződnek benne a nyugati és a keleti tradíciók.
Ebben a fantasztikus kavalkádban jelen van a nyugatias szellemiség és a szigorú tradíciók közé szorított életvitel is, és mindezt csupán néhány kilométer választja el egymástól.
A történet a kurdok lakta Anatóliában kezdődik, megjárja Los Angelest – és kinek így, kinek úgy – de Isztambulban ér véget.
Dilara szüleivel Törökországból települ át az Államokba, ahol nyugalmas életet éltek mindaddig, amíg a lány hozzá nem ment a dúsgazdag, szintén török Kerim Kahramanhoz. A fiatal férfi a szenvedély elmúltával méltatlan helyzetek sokaságába sodorja újságíróként dolgozó feleségét, aki belefáradva házasságába úgy dönt, hogy elválik férjétől.
kerim sajátos eszközökkel harcol azért, hogy megtartsa látszatházasságát.
A Los Angeles Times Dilarát kiküldi Törökországba egy interjú elkészítésére, ahol a nő megismerkedik egy festővel és az igazi szerelemmel. A művész egy furcsa kapcsolatban tengődik, és miután rátalál a számára tökéletes nőre – rossz döntései miatt – hamar el is veszíti őt.
A regény nem szűkölködik a különleges karakterekben és hihetetlen sorsokban. találkozunk itt küldetéstudattal, mely merényletbe torkollik, igaz barátsággal, melyet a szerelem nevében árulnak el, és fanatikus vallásgyakorlóval, aki megkeseredett magányában.

Folytatás >>>

Elképesztő kezezést néztek el Kassaiék

Kassai Viktort, valamint csapatát, Tóth Vencel és Ring György asszisztenseket biztosan nem zárják majd a szívükbe a horvát focidrukkerek.

A horvát válogatott Törökországban lépett pályára a világbajnoki selejtezőn kedd este, és a mérkőzés már a 10. percben komoly fordulatot vehetett volna, ha Kassaiék kiszúrják a török védő megmozdulását.

Luka Modric beadás után ugyanis Burak Yilmaz kézzel mentett az érkező horvát játékos elől, amiért bizony tizenegyest kellett volna ítélnie Kassainak. Amennyiben egyértelmű gólhelyzetnek ítélte volna meg a szituációt Kassai, akkor pedig emberelőnybe is kerülhettek volna a horvátok.

Az ítélet azonban elmaradt, sőt a horvátok a 75. percben kapott góllal végül vereséget szenvedtek.

Az I-csoportban a törökök egy vereség után kiszállhattak volna a csoportgyőzelemért folytatott küzdelemből, ezzel az eredménnyel viszont reális esélyük maradt a világbajnoki kvalifikációra, hiszen a horvátoknak és Izlandnak is 16 pontja van, a törököknek pedig ezzel a sikerrel 14 lett, csakúgy, mint Ukrajnának.

Forrás és video: www.origo.hu

Török kőfaragványok az iszlám világban

A figurális síremlékekhez és emlékkövekhez a török halottkultusz az iszlám átvétele után is ragaszkodott. A sztyeppi kőszobrok és az anatóliai-kaukázusi faragott sírkövek művészettörténeti összefüggései feltáratlanok; azonban látható, hogy az alakábrázolás elve a muszlim sírkőformátumhoz idomulva továbbélt a törökség keleti csoportjaiban. Sőt, nem korlátozódott a török etnikumhoz vagy a muszlim valláshoz, hiszen grúz és örmény temetőkben is megtalálható.

Formájuk szerint álló vagy fekvő sírkövek lehetnek: utóbbiak szorosabban kötődnek az iszlám világ elterjedt szabványához; míg az oszlopszerű típus archaikusabb, és átstilizálódva az oszmán sírkőfaragáshoz vezet. Díszítési szempontból ugyancsak két nagy csoportra oszthatók. Az egyikbe térszobrok tartoznak; a másik relief-faragású kőtömböket tartalmaz. Előfordul, hogy keverten vannak jelen a temetőkben, bár egyes vidékeknek megvannak a saját jellegzetességei. Érdekes, társadalomtörténeti vizsgálatokat igénylő jelenség az egyetlen temető állományán belüli nagyobb formai eltérés: kik kedvelték egyik vagy másik formát, és vajon miért?

A cikk folytatás >>>

gepeskonyv.btk.elte.hu

16,474FansLike
639FollowersFollow