A közterületek, utcák, terek elnevezése mögött gyakorta nagyon is aktuálpolitikai szempontok húzódnak meg – nem volt ez másként az első világháború kezdetén sem, amikor is a központi hatalmak szövetségét Budapest székesfőváros olyan szimbolikus lépésekkel kívánta demonstrálni, melyek kövekeztében ország-világ előtt nyilvánvalóvá vált, hogy Ausztria-Magyarország és benne Budapest bizony maximálisan elkötelezett szövetségesei: Németország, az Oszmán Birodalom és Bulgária mellett. Fentieket megfontolva az sem kevésbé érthetetlen, miért is kerültek a központi hatalmak összefogását szemlélteni hivatott budapesti köztéri elnevezések sürgős gyorsasággal a felejtés süllyesztőjébe az első világháború végén bekövetkező összeomlás során – a Habsburg-ház tagjainak nevét viselő köztéri elnevezésekkel egyetemben.

A hazai sajtótörténelem törökökkel és Törökországgal kapcsolatos híradásait felevelenítő sorozatunk alábbi részében így egyebek mellett a Mehmed szultán útról – a mai Múzeum körútról – emlékezünk meg.

Az Osztrák–Magyar Monarchia Szerbia elleni hadüzenetét és az első világháború eszkalálódását követően nem kellett sokáig várni arra, hogy Budapest székesfőváros hivatalos lapjában, a Fővárosi Közlönyben hamarosan megjelenjék a főváros tanácsának azon határozata, melynek alapján az addig Váci körút nevű közterületet a későbbiekben Vilmos császár útjára nevezték át. A Fővárosi Közlöny 1914. október 16-i 69. számában az alábbiakat olvashatjuk:

„Az V-VI. kerületben fekvő Váci-körútnak és a Váci-körút, Lipót-körút, Váci-út, Teréz-körút és Gyár-utca egybetorkolásánál levő névtelen tér elnevezése ügyében a tanácsa 112.372/1914-III. szám alatt a következő határozatot hozta:

A tanács tudomásul veszi, hogy a fővárosi közmunkák tanácsa az V-VI. kerületben fekvő Váci-körutat Vilmos császár-útnak, a Váci-körút, Lipót-körút, Váci-út, Teréz-körút és Gyár-utca egybetorkolásánál előálló névtelen teret Berlini-tér-nek nevezte el.

Utasítja a tanács a tanácsi III. ügyosztályt, hogy az utcai névtáblák alkalmazása iránt intézkedjék, egyúttal pedig az új elnevezés telekkönyvi kitüntetése céljából a vonatkozó telekjegyzéket mutassa be.”

A ma Nyugati térként ismert, 1914 előtt névtelen közterület így az első világháború elején kapta a Berlini tér nevet, a Váci körút pedig, melyet ma Bajcsy-Zsilinszky út néven ismerünk, ugyanekkor nyerte el a Vilmos császár út nevet.

1914 novemberében az Oszmán Birodalom és az antant hatalmai között beáll a hadiállapot, majd hamarosan megkezdődik a Dardanellák ostroma. Az ottani harci események egyik mellékszálaként V. Mehmed szultánt (1909–1918) trónra lépésének évfordulója alkalmából a konstantinápolyi minisztertanács nagy megtiszteltetésben részesíti. V. Mehmed bátyja, II. Abdul Hamid lemondatása után, 1909. április 27-én lépett trónra – a Pesti Hírlap 1915. április 29-i száma pedig így tudósít az évforduló kapcsán lezajlott eseményekről A szultán trónralépésének évfordulója című írásában:

„A szultán trónralépésének évfordulója alkalmából ma [április 28-án] a palotában rendkívül ünnepélyes fogadtatás volt. A kabinet tagjai a nagyvezérrel az élükön, udvari mélgóságok, sok tábornok, hazafias egyesületek képviselői, a sajtó képviselői jelentek meg az ünnepélyes fogadásánál. A nagyvezér beszédet intézett a szultánhoz, melyben kérte, hogy fogadja el a minisztertanács által neki adományozott Ghazi (győzelmes) címet, mire a szultán láthatólag meghatottan adta meg beleegyezését. A cím átadásával járó ceremóniát a jövő hét péntekjén fogják megtartani.”

Az Oszmán Birodalom után alig egy évvel, 1915. októberében Bulgária is hadba lép a központi hatalmak oldalán: a bolgár hadüzenet igen kedvezően módosítja a hadi helyzetet a Balkánon a központi hatalmak javára – Szerbia hamarosan összeomlik.

Bár Németország katonai erejéhez képest az Oszmán Birodalom és Bulgária is viszonylag szerényebb hozzájárulást jelent a központi hatalmak fegyvereinek győzelméhez, a két ország antanttal szembeni fellépése mégis kedvezően módosította az erőviszonyokat – nem is kellett sokáig várni arra, hogy Vilmos császár mintájára hamarosan V. Mehmed oszmán szultánról és I. Ferdinánd bolgár cárról is közterületet nevezzen el Budapest székesfőváros tanácsa, ezzel honorálandó a két uralkodó elkötelezettségét a közös ügy mellett.

Az Est 1915. november 20-i számában az alábbiakat olvashatjuk:

„A  közmunkák tanácsa tegnapelőtti ülésén, ugy halljuk, elhatározta, hogy a Vámház-körutat ’Ferdinánd bolgár király utjá’-nak, s a Muzeum-körutat ’Mehmed szultán utjá’nak kereszteli el. Mindenki örömmel és megelégedéssel veszi tudomásul, hogy vitéz szövetségeseink uralkodóinak nevét ilyen módon is megörökíti a főváros, büszkeséggel fogjuk nézni majd az uj utcatáblákat, de ugy érezzük, hogy a Muzeum-köruttal baj van. Ez a kis körut-rész ugy hozzátartozik a Muzeumhoz, Budapestnek ehhez a klasszikus képületéhez, hogy nem szabad neki más nevet adni. A 48-as idők szelleme lebeg örökké ezen az uton, a Muzeum-kert virágzó orgonái tavasszal arról beszélnek, hogy Petőfi ott szavalta el a Talpra magyart, a Muzeum-körut magyar történelem – kérjük, hagyják meg régi, jó, szép, emlékekkel teli nevét. Van Budapestnek még sok szép utja és tere, keressen ki a közmunkatanács egy másikat s titsztelje meg azt Mehmed szultán dicső nevével, a mi az utánunk következő kornak lesz történelmi tradiciója.”

Fenti írást olvasva úgy tűnik, 1915 végén a Fővárosi Közmunkák Tanácsának azon javaslata, hogy a Múzeum körutat V. Mehmed szultánról nevezzék el, minden illő tisztelet és a szövetségesi hűség teljes vállalása mellett sem talált őszinte örömre.

Ennek ellenére a Fővárosi Közlöny 1915. december 31-i 67. számában az alábbiakat olvashatjuk:

„A Múzeum-körút és a Vámház-körút új elnevezése ügyében a tanács 112.871/1915-III. szám alatt a következő határozatot hozta:

A tanács tudomásul veszi, hogy a fővárosi közmunkák tanácsa a IV-VIII. ker-ben fekvő Múzeum-körútat a török nemzet győzelmes nagy császárjáról, V. Mehemmed (Mehmed) Resád Gázi Ő Felségéről ’Mehmed szultán út’-nak, a IV-IX. ker-ben fekő Vámház-körútat pedig Ferdinánd király Ő Felségéről, a bolgár nemzet győzelmes nagy uralkodójáról ’Ferdinánd bolgár király út’-nak nevezte el.

Utasítja a tanács a tanácsi III. ügyösztályt, hogy az utcai névtáblák alkalmazása iránt intézkedjék, egyúttal pedig az új elnevezés telekkönyvi kitüntetése céljából a vonatkozó telekjegyzéket mutassa be.”

Az első világháború további részében tehát a budapestiek a Vilmos császár útról a Berlini térre, az V. Ferdinánd király útról pedig a Mehmed szultán útra juthattak el; ám a hadiszerencse – s attól távolról sem független módon a közterek elnevezése – ugyancsak forgandó: 1918 őszén előbb Bulgária, majd az Oszmán Birodalom, Ausztria-Magyarország, végül Németország is fegyverszünetet kér az antanttól.

A központi hatalmak – és nem mellesleg az Osztrák–Magyar Monarchia és az Oszmán Birodalom is – immáron a történelem egy lezárt fejezetét jelentik csupán, a rájuk emlékeztető köztéri elnevezések megváltoztatása így nem várat sokáig magára. A kezdeményezés élén pedig nem kisebb név áll: Krúdy Gyula.

1918. november 20-án a Pesti Hírlap így ír a katonai vereséget és a politikai átalakulást kísérő, a budapesti köztéri elnevezéseket is érintő átalakulásról:

„A Közmunkák Tanácsa az illetékes műszaki ügyosztály előterjesztése alapján figyelembevéve a Krudy Gyula által a Főváros Barátainak Társasága nevében előterjesztett beadványt és a muzeum igazgatóságának kérvényét, elrendelte a következő változásokat. Ezentul az Országház-tér neve Köztársaság-tér, a Ferenc József-tér Október-tér, a Gizella-tér Károlyi Mihály-tér, Ferdinánd király-ut Vámház-körut, Mehmed szultán-ut Muzeum-körut, Károly király-ut Népkörut, Vilmos császár-ut Váci-körut és Zita királyné-ut Várkert-rakpart lesz.”

Ugyanaznap több más sajtótermék is beszámol a fenti változásokról – a Budapesti Hírlapban 1918. november 20-án még az alábbi plusz információt olvashatjuk:

„Még több, a Habsburg-család uralkodásával kapcsolatban megörökített utcanév vár megváltozásra, de ezekkel most nem foglalkozott a közmunkatanács, mert a tömeges utcanévváltoztatás a postára megoldhatatlan föladatot hárítana.”

A politikai kezdeményezésre történő, köztéri elnevezéseket érintő névváltoztatási hullám 1918 őszén nem ért véget Magyarországon: a jelenség politikai rendszertől függetlenül azóta is folytonosan tetten érhető. Ami pedig V. Mehmed szultánt illeti: ő legalább 1918. július 3-án abban a boldog tudatban halt meg, hogy bár országa a teljes katonai vereség és a felbomlás szélén állott, de legalább nevét akkor még büszkén viselte a mai Múzeum körút.

Horváth Krisztián – Türkinfo