A török politikusok körében és a médiában egyre gyakrabban felmerülő téma, hogy a fiatalok közül miért fordulnak sokan a „deizmus” felé akkor, amikor egyébként az iszlám népszerűbbnek tűnik, mint valaha.

Április 10-én Recep Tayyip Erdoğan szokatlan tettével hívta fel magára a figyelmet a török parlamentben Ankarában, miközben pártja képviselőinek tartotta szokásos heti beszédét. A beszéd közben hirtelen megállt és a pódiumra hívatta İsmet Yılmaz oktatásügyi minisztert.  A két férfi kb. fél percig pusmogott egymás között a nagyszámú hallgatóság előtt. A kikapcsolt mikrofonok miatt nem lehetett hallani az egész beszélgetést, de a miniszter egy ízben azt mondta, hogy a „deizmusról szóló jelentés” és „a fiataljaink ezt gondolják róla”. „Nem”- csattant fel Erdoğan határozott hangja. „Ez nem jó.”

A kérdéses felmérés eredményéről, amelyről a konzervatív Konya városában egyeztetett az Oktatásügyi Minisztérium szakmai csoportja, még április elején cikkezett a sajtó. „A fiatalok a deizmus felé tolódnak” című jelentés meglepő tényeket tárt fel azokról a fiatalokról, akikről azt gondolhatta mindenki, hogy a legközelebb állnak a valláshoz. Ők az „imam hatip”-ok, azaz az államilag támogatott vallási iskolák tanulói. A felmérés szerint az iszlám hagyományos értelmezését az új generáció nem minden esetben tudja befogadni (ilyen pl. a gonosz létezésének kérdésköre, azaz miért hagyja Isten a gonoszt létezni), ezért néhány diák magát a hitet kérdőjelezi meg. Nem válnak ateistává, hanem a vallásgyakorló ifjúság valahol a kettő között találja meg az útját. Ez a deizmus, azaz hisznek Istenben, de a világra való közvetlen befolyását nem ismerik el.

A jelentés meglepte és fel is dühítette Törökország konzervatív vezető rétegét. Devlet Bahçeli, a nacionalista Nemzeti Haladás Pártjának (MHP) vezetője kirohant a jelentés készítői ellen, és azzal vádolta őket, hogy bemocskolják a török ifjúságot a deizmus vádjával, amely az ateizmus előszobája. (Az alapvetően ellenzéki MHP az utóbbi időben Erdoğan szövetségesévé vált.) Néhány nappal később a török állami vallásügyi hatóság vezetője is a deizmus ellen szólalt fel. Szerinte a kifejezés olyan filozófiát takar, amely megtagadja a próféciát, és reméli, ha egyszer megértik, mit is jelent a deizmus valójában, akkor egy ilyen deviáns gondolatot a török nemzet nem fog elfogadni.

A deizmusról folytatott vita valójában nem új keletű, a mostani fellángolást megelőzően is napirenden volt már. Mustafa Öztürk, a haladó szellemű iszlám teológus és a Karar napilap egyik cikkírója az elsők között hívta fel a figyelmet a jelenségre. A 2017 áprilisában a „Deizmus nyomában” című cikkében azzal érvelt, hogy bár a vallásos, konzervatív réteg meggyőződése, hogy az aranykorban élnek, egy nagyon alapvető dolog csúszik ki a kezeik közül. Az új generáció egyre közömbösebb és egyre inkább eltávolodik az iszlám értékeitől. Az iszlám legtöbb vallási képviselője régi dogmákon alapuló elveket hangoztat – magyarázta Öztürk -, és ez a kozmopolita, mindent megkérdőjelező fiatalság egyháztól való elfordulásához vezet.

A cikk megjelenése óta az iszlám eróziója a fiatalság körében állandósult téma lett a nyilvánosság előtt. Egy márciusi konferencián az Isztambul Medeniyet Egyetem egyik konzervatív akadémikusa azt mondta, hogy a család hatására vannak ugyan kendőt viselő hallgatói, de ugyan ki vallaná be, hogy valójában még csak nem is deista, hanem ateista. Az elmúlt hónapokban több tucat cikkben elemezték a „deista pestist”, TV műsorok is foglalkoztak a témával. Bár arról nincs adat, hány török távolodott el az iszlámtól, és ugrott át a deizmus ”bohócautójára”, az elbeszélések alapján annyi bizonyos, hogy ez nem csak képzelgés.

A legérdekesebb kérdés mégis az, miért fordul el annyi török a hitétől, különösképpen egy olyan időszakban, amikor az iszlám népszerűsége feltörekvőben van. A válaszok politikai szemlélettől függően változnak.

A kormánypárt megrendíthetetlen támogatói szemében a deizmus része annak az összeesküvésnek, amelyet a nyugati hatalmak a fényességes török nemzet meggyengítése érdekében vetnek be. Yusuf Kaplan, a kormánypárti Yeni Şafak napilap egyik újságírója azt mondta, hogy a deizmus a konzervatív elveket valló családok gyermekeinek körében terjed, míg a szekulárisabb családok gyermekei ettől szélsőségesebb irányba, az ateizmus felé tolódnak. Kaplan szerint ennek legfőbb oka a nyugatról érkező élvhajhász, anyagias és elfajzott kultúra. Törökországnak meg kell védenie magát a kulturális elzülléstől, ezért növelnie kell a vallás szerepét az oktatásban és a médiában, ellenkező esetben „az imperialisták belülről fogják legyőzni az ország lelkét”.

Más török elemzők szerint a vallástól való elfordulás oka nem a Nyugatban keresendő, hanem Törökországban. Mindez egyfajta belső reakció arra a korrupcióra, pökhendiségre, szűklátókörűségre, vakbuzgóságra, kegyetlenségre és durvaságra, amit manapság az iszlám nevében elkövetnek.

Ezt a nézetet általában az ellenzékiek hangoztatják, de a kormányközeli médiában is hallani ésszerű hangokat. Az egyikük Kemal Öztürk, szintén a Yeni Şafak cikkírója, aki szerint a deizmus törökországi előretörése tagadhatatlan tény, amit bárki láthat, ha követi a társadalmi változásokat. Azt is hozzátette, hogy tévednek azok a vallásos konzervatívok, akik szerint mindez csak szeretett hazájuk rágalmazása vagy a külföldi erők támadása. Az iszlám világ legnagyobb problémája egyrészt a mély ellentét a konzervatívok vélelmezett elmélete és a valódi gyakorlat között, másrészt a dogmatikus vallásosság, a tudatlanság, az ellenségesség és az erkölcstelenség az iszlám közösségen belül.

Akif Beki – egy másik elemző, aki korábban a kormányt támogató nézeteket vallott, de mostanában kritikus hangnemre váltott -, egy nagyon fontos problémára mutatott rá: szégyentelenül használják fel az iszlámot a politikai érdekek érvényesítésére. Az elemző szerint nagyon jó példája ennek Ali Murat Alatepe propaganda beszéde a közelmúltban. Alatepe az AKP tagja és az isztambuli Esenyurt városrész polgármestere, aki szerint „Ha itt és most veszítünk, elveszítjük Jeruzsálemet és Mekkát is.” Szavai szerint az AKP túlsúlya elengedhetetlen az iszlámhoz. Másképpen fogalmazva az iszlám nélkülözhetetlen az AKP dominanciájához.

Egyetértek Akif Bekivel és más hasonlóan gondolkodó elemzőkkel abban, hogy miért fordul el olyan sok török a vallástól. Pontosan azért, mert az iszlamista erőnél központosul a hatalom, akik viszont viselkedésükkel eltaszítják az embereket attól a hittől, amelynek éppen ők követelik a gyakorlását.

Egy 2015. márciusban megjelent Al-Monitornak írt cikkemben (Törökország még szekulárisabb lesz) előre megjósoltam ennek a bekövetkeztét. „Az AKP gyakorlata Törökország újra-iszlamizálásának a vágyát foglalja magába, ez azonban kontraproduktív lehet és a szekularizációt lendítheti előre„- írtam akkor. Ma, háromévi hanyatlást követően úgy tűnik, ez a nemkívánatos jelenség javában tart. Már neve is van: deizmus.

Az eredeti cikk forrása: Al-Monitor

Fordította: K. Tengeri Dalma – Türkinfo