Volt idő, amikor még halálbüntetés járt az utcán kávézásért

Az európai és közel-keleti uralkodóknak sokáig egyáltalán nem tetszett, hogy az emberek úton-útfélen öntik magukba a koffeint.

A tizenhetedik században a kávé hirtelen meghódította Európát: a török muszlim rabszolgák révén előbb Máltára, majd a nagy európai országokba is betört a Magyarországon eleinte fekete levesként emlegetett ital: az első, nem a törökök által irányított európai kávéház Velencében nyitott meg 1645-ben, majd őket követte London 1654-ben, Bécs pedig 1683-ban. Magyarországon egy kicsit tovább kellett várni a ma a sokak keringési rendszerében vér helyett folyó italra: az első pesti kávéfőzők a XVIII. század első éveiben jelentek meg, virágzásuk pedig egészen a második világháborúig tartott.

A több nagyvárosban is a törökök kiverése után hátrahagyott tartalékok kiaknázásával született európai kávéipart azonban nem mindenki nézte jó szemmel, a kávéházak ugyanis a különböző vagyoni helyzetű és társadalmi státuszú emberek találkozópontjaivá váltak, akik veszélyes dolgokra, így például közös gondolkodásra, sőt, összeesküvések szövésére voltak képesek.

Az Oszmán Birodalmat 1623 és 1640 között irányító IV. Murád 1633-ban épp ezért eldöntötte, hogy a kávéivás rombolja a társadalmat és széthúzást okoz, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve betiltotta a főváros kávéházaiban való kávéivást, valamint a dohány- és ópiumfogyasztást. A törvénynek ellenszegülőket azonnal halálra ítéltette, a legendák szerint pedig sokszor maga is álruhában vegyült a nép közé, a tilosban járók, valamint a rosszkor rossz helyen lévők fejét pedig saját kétkezes kardját segítségül hívva választotta el a testüktől.

Legnagyobb meglepetésére a konzervatív muszlim hittudósok közül többen is egyetértettek vele, hiszen a Mohamed próféta halála után megszületett újításokra szerintük egyáltalán nem volt szükség – mesélte az Atlas Obscurának a kort kutató Madeline Zilfi, aki arról is beszámolt, hogy az italnak szép számmal akadtak védelmezői is, így például a XVI.-XVII. század fordulóján a birodalom legfontosabb egyházi személye, Bostanzade Mehmet Effendi, aki egyenesen versbe öntött védőbeszédet írt a kávéhoz.

IV. Murád egyáltalán nem alaptalanul félt az új italtól, hiszen a fillérekért megvásárolható fekete tényleg összehozta a különböző rétegeket, annak lassú elkészítési módja – húsz percen át főzték tűzforróra, így meginni is csak igen lassan, kortyonként lehetett – pedig tökéletes alapot nyújtott egy legalább egyórás beszélgetéshez, melyben sokszor szó eshetett például az egyházról, a felső tízezer kihágásairól, vagy épp a birodalom vezetőiről.

Folytatás >>>

Forrás: 24.hu