![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2024/05/rsz_turkinfo_15_png.png "Türkinfo - \")
Simena
Simena Törökország délnyugati részén, Antalya tartományban található, nem messze Kaştól. A hely maga a mediterrán álom. Csak hajóval közelíthető meg, olyan mint egy osztriga, amely féltve őrzi gyöngyszemét a kíváncsi tekintetektől.
Simena, vagy ahogy ma nevezik: Kaleköy, az egyetlen olyan földközi-tengeri város Törökországban, amely közúton nem közelíthető meg. Az egyetlen közlekedési eszköz, amellyel eljuthatunk erre az ókori településre a hajó, mely vagy Üçağız vagy Demre Çayağzı kikötőjéből indul. Az út Simenába lélegzetelállító, elhalad a lükiai sziklasírok, romantikus öblök és Kekova elsüllyedt városának maradványai mellett.
A településre érkező turistákat egy lükiai szarkofág fogadja, mely a városka kis mólójánál emelkedik ki a vízből. A parton haléttermek és meyhanék (török tavernák) sorakoznak. Itt olyan érzése van az embernek, mintha egy álomba csöppent volna: az álmos kisvárosban gyümölcsfák, fehér kőházak és macskaköves utcák várják a látogatókat.
Egy meredek ösvényen lehet feljutni ahhoz az erődítményhez, mely a városka őrzője. A rodoszi Szent János lovagok által épített erődben egy ókori templom maradványai és egy kisebb lükiai színház is látható, melyben összesen 7 sorban 300 ülőhely van. Az erőd környezetében nagy szarkofágok állnak, ezáltal a terület olyan mint egy szabadtéri múzeum. Bár Simenát lükiai településnek tartják, története i.e. 4. századig vezethető vissza a területen talált lükiai, római, bizánci és oszmán leletek szerint.
A magányos város
Annak ellenére, hogy Simena csak 30 km-re van Karştól, a turisták még nem fedezték fel. A településen csak 1985 óta van áram, de mecset, posta, bank, kórház, gyógyszertár és bolt azóta is hiányzik innen. Mindezek ellenére az utóbbi években egyre több író, művész és a török, valamint a külföldi társadalmi elit tagjai fedezték fel maguknak.
A társadalmi elit tagjai, főként az angolok, azért jönnek ide, hogy elszakadjanak mindennapi környezetükből. Bár a településnek csak kisebb szállodái vannak (a legnagyobb ezek közül mindössze 10 szobás) és 5 említésre méltó étteremmel rendelkezik, az utazási irodák figyelmét mégis felkeltette az utóbbi években.
Napközben Simena lakói visszavonulnak házaikba, este viszont a kikötői éttermek és meyhanék megtelnek élettel és nevetéssel. Ha egy csendes helyre vágyik, már ne keressen tovább, Simena a tökéletes hely az Ön számára!
Hogyan juthatunk el ide?
Mint ahogy már említettük, autóval nem közelíthető meg, csak hajóval Demréből és Üçağızból. Demre 150 km-re van az Antalyai Nemzetközi Repülőtértől, így miután leszállt a repülőgépről, felvette csomagját, üljön fel egy reptéri buszra, ami elviszi az antalyai buszállomásra, ott szálljon fel a Demrébe tartó járatra. Ha a Dalaman Nemzetközi Repülőtérre érkezik, innen Kaş szintén 150 km-re van. Itt üljön fel egy minibuszra, ami elviszi a fethiyei buszállomásra, ahol üljön át a Kaş felé tartóra, majd pedig arra, ami elviszi Üçağızba. Azonban a legegyszerűbb, ha a repülőtéren bérel egy autót.
Forrás: Hürriyet Daily News
Kollár Kata – Türkinfo
A méltatlanul elfeledett török festőnő, Fahrelnissa Zeid
Sokan gondolhatnák, hogy a török nők a férfiak árnyékában éltek az Oszmán Birodalomban. Ha azonban közelebbről is górcső alá vesszük élettörténetüket, könnyen láthatóvá válik, hogy milyen meghatározó szerepet töltöttek be Törökország felemelkedésében.
Ezeken a hasábokon hétről-hétre azokat a nagy jelentőséggel bíró török nőket mutatjuk be, akik életük során hozzájárultak Törökország fejlődéséhez, kulturális örökségéhez. Olyanokat, akiknek a munkásságát világszerte elismerés övezi és olyan „hétköznapi hősöket” is, akik tetteikkel kiemelkedtek a férfiak – esetenként – elnyomó világából.
A méltatlanul elfeledett török festőnő, Fahrelnissa Zeid
Az elit oszmán családba született, kiemelkedő török művésznő, Fahrelnissa Zeid különleges élete, utazásai, egyedülálló megfigyelőképessége és sajátságos művészi stílusa egészen későn részesült rangos elismerésben az európai művészeti intézmények által. „Zeid éppen annyira különleges, színes életet élt, mint gigantikus, vibráló festményei.”[1]
A török történelemben mind a humanizmus, mind a kozmopolitizmus a közelmúltbeli viták alapját jelentette függetlenül attól, hogy az olasz reneszánsz óta mindkettő elismert a nyugati társadalomtudományban. Az első török szerző, aki magát a szó „kozmopolita” értelmében nevezte világpolgárnak, İbrahim Şinasi volt, a modern tanzimát (a XIX. század elején kibontakozó reformkor) úttörő költője.
A kozmopolitizmust azonban nem tartották igazán sokra a török intellektuális körökben. Török „világpolgárok” leginkább a diplomata, fordítói és olyan kereskedői családokból kerültek ki, amelyek kereskedelmi kapcsolatokat ápoltak Európával, főleg Franciaországgal.
A Kabaağaçlı család a török humanisták és kozmopoliták kiváló példája. Katonaként elért eredményeiknek köszönhetően a család későoszmán származású, idősebb tagjai magas rangú beosztásokhoz jutottak az oszmán államban. Cevat pasa II. Abdülhamid szultán nagyvezíre, míg testvére, Šakirpasa diplomata volt. Şakir családja képzőművészetekkel foglalkozott, amely megnyitotta a kapukat Törökországban az európai kultúra előtt. Két lánya, nevezetesen Fahrelnissa és Aliye modernista festők voltak, míg fia, Cevat Şakir „Halikarnasszosz (jelenleg Bodrum) halásza” néven népszerű író lett, s hamarosan a törökországi humanizmus és kozmopolitizmus egyik jellegzetes pártolójává vált. Ezenkívül Şakir pasa unokái közül is többen foglalkoztak művészetekkel: festészettel, kerámiákkal, színházzal.
A Kabaağaçlı családból származó művészek közül Fahrelnissa Zeid a legismertebb a világon – nagyméretű absztrakt festményeinek köszönhetően. Ismertségéhez hozzájárul, hogy az iraki I. Fejszál király testvérével, Zeidbin Hussein iraki herceggel kötött házasságának köszönhetően, a diplomata feleségeként és egyben hercegnőként bejárta Európa nagyvárosait, sőt Budapestre is többször ellátogatott.
Korai évek
Fahrelnissa Zeid „Fahrünnisa Şakir” néven született 1901. január 7-én Büyükadában, Isztambulban, egy elit oszmán családban. Apja, Kabaağaçlızade Mehmet Şakir pasa Görögország oszmán nagykövete. Şakir pasa a feleségével, Sara İsmettel krétai munkája során ismerkedett meg. Fahrelnissa nagybátyja, Cevat pasa az oszmán állam nagyvezíre 1891 és 1895 között. Amikor a szultán eltávolíttatta és száműzte, bátyja, Şakir annyira megsértődött a szultánra, hogy még egy Boszporusz-parti birtokot is visszautasított. Így költözött a család Büyükadába, a Márvány-tengeren található Herceg-szigetek legnagyobbikára. Ezt követően visszavonultan élt Büyükadában gyermekeivel, akiket a képzőművészetek megismerésére és az olvasás szeretetére bátorított. 1913-ban egy szerencsétlen baleset során Cevat Şakir, Fahrelnissa bátyja megölte apjukat. Ezt követően Cevat Şakirt letartóztatták és bebörtönözték, miközben anyja és négy nővére – köztük Fahrelnissa és Aliye – nehéz évek elé nézett.
A festészet felfedezése
Másfelől a kis Fahrelnissa megragadta az alkalmat, hogy megfelelő művészeti képzésben részesüljön az első oszmán konzervatóriumban. Gyerekkorától kezdve szeretett rajzolni és festeni, családja pedig a tragédia ellenére is támogatta oktatását.
1920-ban, amikor a lánykonzervatóriumba beiratkozott, Fahrelnissa feleségül ment a költő és regényíró İzzet Melih Devrimhoz. Nászútjukon Velencébe utaztak, ahol aktuális európai képzőművészeti alkotásokat tekinthettek meg. 1928-ban Fahrelnissa Párizsba látogatott, hogy az Academie Ransonban folytassa tanulmányait. Házassága 1934-ig tartott, három gyermekük született. Közülük Nejad és Şirin – szüleikhez hasonlóan – művészek lettek: festészettel és színészettel foglalkoztak.
A nagykövet felesége
Válását követően Fahrelnissa Zeid bin Huszein herceggel, a berlini iraki nagykövettel kötött házasságot. Nem sokkal később Berlinbe költözött, ahol a berlini diplomatakörök népszerű alakja lett. Miután a háború kitört, a házaspár Bagdadba költözött, de Fahrelnissa nem tudta megszokni a kelet és a nyugat közötti társadalmi különbségeket, s az ókori építészeti emlékekhez tett látogatásai sem kárpótolták a nyugati pezsgésért, ezért egy idő után Párizsba költözött, ahol „Hartunggal, Soulages-zsal, Poliakoff-fal és a Nouvelle École de Paris köréhez tartozó más művészekkel állított ki”[2]. A II. világháború alatt Párizsban, Budapesten és Isztambulban élt.
Festő
Zeid a D csoport tagja lett, amely török avantgárd festőművészeket tömörített magába. Később kiválik a csoportból és önálló kiállításokkal jelenik meg Izmirben és Isztambulban. Ezt az időszakot általában az első művészi alkotás időszakának nevezik, melyben túlnyomórészt miniatűr festményeket készített. Munkáit a török klasszikus festészet, a bizánci mozaikok és az európai avantgárd jelentősen befolyásolták.
Zeid herceget London iraki nagykövetének nevezték ki. A brit fővárosban Fahrelnissa festészetében megjelennek a geometrikus és az absztrakt alakzatok isztambuli önálló kiállításait követően. Londoni kiállításmegnyitójára a brit uralkodócsalád is ellátogat. Az 50-es években számos barátságot köt más művészekkel és kritikusokkal londoni és párizsi tartózkodása alatt. Az 1958-as iraki katonai puccsig a házaspár idilli életet él, így Fahrelnissa nagyszabású absztrakt műveire koncentrálhat.
A katonai puccs azonban mindent megváltoztat a Fejszál-dinasztia életében: a királyságot megdöntik, és a család számos tagját megölik. Zeid hercegnek annyi engedményt tesznek, hogy a továbbiakban Londonban élhet, azonban rangjától és vagyonától megfosztják. Zeid egy lakást bérel Londonban, majd szerény életet kénytelenek élni, amely egyáltalán nem ismeretlen Fahrelnissa számára, mivel apja tragikus halálát követően nemesi szegénységben élt Isztambulban. Ez az új időszak Fahrelnissa művészetében is megjelenik: csirkecsontokat fest be és műgyantába ágyazza őket.
Kozmopolita
A Zeid család királyi címet kap a jordániai dinasztiától. Husszein és Fahrelnissa fia, Raad hivatalosan is elismert „herceg” Jordániában, akit „Őfelségének” neveznek. Raad a 60-as években Jordániába költözik, majd 1970-ben édesanyja is követi őt férje halálát követően. Raad így emlékezik vissza édesanyjára: „Hosszú, hosszú órákon át ültem mellette ilyenkor, még kisgyermek koromban. Eleinte mérges voltam rá, a saját dolgomat akartam csinálni, de ő ilyenkor nemet mondott és rám szólt, hogy vigyem oda a festékeit és ecseteit. Cink fehér festék, ezt az árnyalatot nem feledem soha. Most már, felnőttfejjel, hálás vagyok ezekért az órákért, mert rengeteget tanultam közben.”[3]
Fahrelnissa Zeid Jordánia prominens alakjává vált – köszönhetően a nyugati művészeti körök által elismert modern művészetének. Itt művészetet tanított és létrehozta a Fahrelnissa Zeid Képzőművészeti Intézetet, melyet egészen 1991. szeptember 5-én bekövetkező haláláig vezetett.
Műveit londoni, párizsi, isztambuli és New York-i neves galériák mutatták be 1990-től kezdve.
Lukács Eszter – Türkinfo
[1]http://nextland.hu/2017-06-22/feltamadas-tate-ben-fahrelnissa-zeid-legendas-muveszetenek-ujjaelesztese/
[2]http://hvg.hu/hvgmuerto/20180302_Orientalis_absztrakcio
[3]http://nextland.hu/2017-06-22/feltamadas-tate-ben-fahrelnissa-zeid-legendas-muveszetenek-ujjaelesztese/
Az ankarai Kocatepe camii képekben
Ankara legnagyobb, a város legtöbb pontjáról látható mecsetje a Kocatepe Camii. A modern iszlám szentélyének szánták, de a konzervatív hangok elcsendesítették Vedat Dalokay látványterveit. Ugyan modern anyagokkal, de egy már bevált, évszázadok óta használt stílus újabb példányaként készült el. Különlegessége az impozáns mérete (befogadó képessége 24.000 fő), amivel méltán lett egy szteroidon táplált város meghatározó tájelemévé. A belső térben – grandiózus volta ellenére – megnyugtatóan csendes atmoszférát találunk a kint rohanó főváros lármájával ellentétben.
Írta és fényképezte: Bugár Máté
Törökország mínuszos szemüveggel: Nyári meleg, uszoda és a nemzeti pubertáskor kezdete
Sorozatunkban közelebb hajolunk kicsit Törökországhoz, olyan szegleteibe is belenézve, amelyekről az útikönyvek mélyen hallgatnak…
Az első sokk akkor éri az embert Törökországban, mikor közlekedni kezd. Ha van olyan bátor, hogy volán mögé ül, megtapasztalja, hogy az index felesleges, a körforgalom elvarázsolt kastély, a kresz pedig csupán egy tehetségtelen író első szárnypróbálgatása. Azt meg ki olvassa?! Az óvatosabbak tömegközlekednek. Hirtelen minden ima közel kerül szívükhöz, lábuk a láthatatlan pedálokat tapossa, minden idegszálukkal azon vannak, hogy a járművet a forgalomban tartsák. Pár óra, hét, év – kinek mennyi – elteltével egy szerencsejátékos könnyedségével ülünk fel bármire, ami mozog, hogy földön, vízen, levegőben, úttalan utakon felfedezzük Törökországot.
Mínuszos szemüveget az orra, és olvasásra felkészülni, bir, iki, üç!
Nyári meleg, uszoda és a nemzeti pubertáskor kezdete
Történt egy izzasztó nyári napon, amikor az ember minden porcikája hűs vízbe vágyik, hogy családilag felvillanyozódva, az ötévesünket a hónunk alá csapva, fürdőruhaügyileg alaposan felkészülve elindultunk, hogy valahol vízbe mártózzunk.
Van itt nekünk egy nagyon rendezett és tiszta, önkormányzati fenntartású sportkomplexumunk, ahol a gyerekeknek kosárlabda, röplabda, úszás, torna és sok egyéb edzést tartanak, míg a felnőttek is a saját ízlésük szerinti aerobic, spinning órák, esetleg a jól felszerelt edzőterem, úszómedence vagy a szauna közül választhatnak. Korrekt árak, kulturált környezet, és hozzánk még közel is van. Remek, gondoltuk, mindegy, hogy hol, csak víz legyen, és lehetőleg most azonnal.
Az ajtón belépve aztán meglepetés ért: ide bizony minden nemű egyed nem léphet be egyszerre, vagy ha igen, hát nem mindegy, milyen életkorú az az egyed! Már ami az uszodarészt illeti. Fejvakarászva tanulmányoztuk a házirendet, és lassan kezdett kikristályosodni a mai Nagy Török Valóság egy kis szelete.
Nemtől és életkortól függ, hogy ki mikor léphet be az épület különböző részeibe. Az edzőteremben vannak kifejezetten női órák, vasárnap kivételével mindennap 12.00-15.00 óra között, amikor férfiaknak tilos a bejárás. A nők egész nap mehetnek, ki-ki aszerint, hogy zavarja őket (esetleg a férjüket vagy az apjukat vagy a bátyjukat) a férfiak jelenléte vagy sem.
Az uszoda ennél sokkal trükkösebb. Férfiak és nők nem tartózkodhatnak bent egyszerre és slussz. Vannak női órák és férfi órák, naponta váltakozó időszakokban. Slussz. Aztán van a gyermek úszótanfolyamok időszaka, amikor mindkét nemet képviselő szülő megjelenhet ott a gyerekével, de csak azok a gyerekek mehetnek a medencébe, akik tanfolyamra járnak. Slussz. A női és férfi órákkal egy időben vannak a gyermek napok, amikor a gyerekek egész nap bent lehetnek.
Állj! Hány éves is az a gyerek? Belépett már az egyhangúlag elfogadott nemzeti pubertáskorba?
Olvassuk tovább a házirendet: mindegy, hogy a 11 év alattiak mikor tartózkodnak bent a gyermek napon – ha férfi órák alatt, akkor apukával (férfi kísérővel), ha női órák alatt, akkor anyukával (női kísérővel). Slussz. Ha viszont betöltik a 11-et, akkor 14 éves korukig csak akkor lehetnek ott szülői felügyelettel –, amikor a saját nemük egyébként is használhatja a létesítményt. Slussz. Stop.
Akkor fordítsuk ezt le magyarra: a lányom 5 évesként vagy velem, vagy az apjával tud csak tanfolyamtól függetlenül úszkálni, családi megjelenés kizárt. 11 éves kora után, a nemzeti pubertás kezdetét követően pedig csak velem és csak a női órák alatt léphet be a vizes részlegbe.
Csend.
Nem érti, mit toporgunk, amikor karnyújtásnyira van a hőn áhított medence, van nálunk törölköző, és felvehette az új fürdőruháját, mert a tavalyival hiába próbálkozott, úgy nézett ki benne, mint egy kis kötözött sonka (természetesen nem sertés.). Mit töketlenkednek ezek itt??
– Hát gyermekem, az a helyzet, hogy anya most nem mehet be az uszodába.
– De miért?
– Azért drága kislányom, mert puncim van, és 11 évesnél idősebb vagyok. Most csak azok úszhatnak, akik 11 évnél fiatalabbak, és puncijuk vagy kukijuk van, esetleg 11 évnél idősebbek és kukisok. Érted? – futott át az agyamon a roppant egyszerű magyarázat.
– Azért drága kislányom, mert ma apanap van, és csak ők mehetnek be a gyerekükkel. – mondtam végül.
Emészti a hallottakat, és folytatja a kérdezősködést:
– És akkor te mikor jöhetsz be?
– Másik napon, az anyanapon.
– Jól van, akkor legközelebb veled úszok az anyanapon.
– Igen, és képzeld, milyen jó, hogy a büfébe mindannyian bemehetünk, úszás után ott találkozzunk, várni foglak benneteket!” – válaszolom.
Felcsillant a szeme, és további magyarázatra sem várva, boldogan szökdécselve indult el az apja kezét szorongatva.
Lehuppantam egy asztal mellé a büfében, vágytam valamire, valami erősre, karcosra, ami csíp és mar és üt. Ja nem, önkormányzati épületben vagyok, micsoda gondolatok, kérem alássan, micsoda gondolatok…
K. Tengeri Dalma – Türkinfo
Szinán mester, az Oszmán Birodalom építésze
Szinán mester, a „nagy építész”, a régió építészetében fontos szerepet játszott és még most, 430 évvel halála után is csodáljuk kiválóságát, különleges építészeti megoldásait.
Mimar „Koca” Szinán 1489-ben, a brit enciklopédia szerint 1490-ben született valahol Anatóliában, és a Kayseri melletti Ağırnasban nőtt fel. Bár egyesek vitatják, de az 1935-ben végzett kutatás során előkerült csontjai exhumálásakor egyértelműen bebizonyosodott, hogy Szinán török volt, nem pedig görög vagy örmény.
Szinán kisfiú korában gyakran segített apjának, aki építészként dolgozott.
1512-ben devsirme (az oszmán-török hadseregben a janicsárság utánpótlására szánt keresztény gyermekek begyűjtése) útján került Konstantinápolyba, ahol janicsáriskolába kellett járnia. Kereszténynek született, de a devsirme rendszernek köszönhetően áttért az iszlám hitre, és a janicsár-hadtest katonájaként kezdett szolgálni. Támogatta I. Szelim szultánt, amikor ő Rodoszon és Belgrádban volt.
1520 után – egyes feltételezések szerint – Pargali Ibrahim pasa (Szulejmán szultán közeli barátja) katonája lett. Később az íjászatot is megtanulta, megkapta az „aga” címet és számos csatában harcolt Európában, a Közel-Keleten és Perzsiában.
„Láttam a műemléket, a nagy ősi maradványokat, minden romból tanultam valamit, minden épületből felszívtam valamit.”
Mindezek mellett építészetet tanult, s azt remélte, hogy egy nap alkalma nyílik csodálatos épületeket létrehozni. Végül kinevezték a gyalogság vezérének, a háborús gépek parancsnokának és a hadsereg főépítészének. E területeken elért jelentős eredményei miatt a szultán személyi testőrségének ezredesévé vált.
Már fiatalon katonai mérnökként szerzett magának hírnevet, s még I. Szulejmán figyelmét is felkeltette. A szultán kedvenc fia, Mehmed halála után felkérte Szinánt, hogy építsen egy mecsetet. A Hagia Szophia mintájára el is készítette első mesterművét, a Sehzade-mecsetet, melyet ma is az egyik legjelentősebb művének tartanak.
Szinán növekvő hírnevének köszönhetően nemcsak a szultántól kapott megbízást, hanem a városiak is elárasztották őt felkéréseikkel, melynek következtében soha nem látott építkezési hullám söpört végig Isztambulon és jócskán megváltozott a városkép.
Kétségtelenül legnagyobb munkájának a Szulejmán-mecsetet tartják, melyet egy „dombon lévő koronához” hasonlítanak. A mecset építését 1550-ben kezdte el, a Boszporuszról és az Aranyszarv-öbölből is jól látszik a sziluettje. Karcsú minaretjeivel és magas kupolájával Isztambul egyik meghatározó épülete, mely 1557-ben készült el. A kupola tervezésekor példaként a híres Hagia Szophia székesegyházat használta fel.
Majdnem 10 évvel a mecset elkészülte után Szinán elhatározta, hogy épít egy komplexumot is mellé, az Aranyszarv-öbölre és Perara néző oldalra. A komplexum teljes területe közel 25 hektár, magában foglalja a mecsetet, 4 medreszét (iskola), egy kórházat, egy hamamot, orvosi rendelőt, könyvesboltokat, könyvtárat, a szultánok sírját (türbe) is.
Szinán nem csak építészként, de várostervezőként is jelentős az oszmán-török építészetben: épületeit mindig a város legmegfelelőbb helyeire tervezte, monumentális épületei különös módon illeszkednek környezetükbe, harmonizálnak azzal.
Legnagyobb művei egyikének tartják az edirnei Szelim-mecsetet, melynek hármas csigalépcső-szerkezete Szinán találmánya: három ember mehetett fel úgy a csigalépcsőkön, hogy közben nem látták egymást.
1588-ban halt meg Isztambulban, sírja a Szulejmán-mecset északi oldalán található, az utcában melyet róla neveztek el. A neves építészről nevezték el a Merkúr egyik kráterét is.
Élete során több száz épületet tervezett: palotákat, mecseteket, karavánszerájokat, sírboltokat, iskolákat, kórházakat, vízvezetékeket, szökőkutakat, fürdőket és menhelyeket. Az Oszmán Birodalom fénykorában élt és dolgozott, szolgálta I. Szelimet, I. Szulejmánt, II. Szelimet és III. Murádot is.
A mai Törökország területén kívül is megtalálhatóak épületei, például a damaszkuszi Szulejmán-mecset Szíriában vagy a szófiai Banja Basi mecset Bulgáriában.
Forrás: hu.wikipedia.org, turkishculture.org, acient-origins.net
Kollár Kata – Türkinfo
Légiósok: Leekens Dzsudzsákot ajánlotta volt török klubjának
Egybehangzó sajtóhírek szerint a magyar válogatottól távozó Georges Leekens Dzsudzsák Balázst ajánlotta korábbi klubja, a támadót kereső török Trabzonspor figyelmébe. Több török oldal is arról ír, hogy az arab emírségekbeli al-Vahdától távozó szélső visszatérhet Törökországba, ahol korábban a Bursaspornál futballozott.
Több török oldal, így például a 61saat.com és a fotospor.com is arról ír, hogy a magyar válogatott éléről a napokban távozó belga Georges Leekens Dzsudzsák Balázst ajánlotta a török élvonalban az elmúlt szezont 5. helyen záró Trabzonspor figyelmébe. Leekens az 1992–1993-as szezonban dolgozott a török klubnál, és a jelek szerint máig jó kapcsolatot ápol az ottani vezetőkkel.
A beszámolók szerint Leekens hívta fel a klub képviselőinek figyelmét arra, hogy Dzsudzsák szabadon igazolható, ugyanis az al-Vahdánál lejárt a szerződése, így ingyen térhetne vissza Törökországba, ahol korábban a Bursaspornál szerepelt a 2015–2016-os szezonban.
Az már egy másik kérdés, hogy a Trabzonspor valóban tesz-e lépéseket Dzsudzsák szerződtetése érdekében, ugyanis értesüléseink szerint a török klub nem kezdeményezett tárgyalásokat.
Forrás: www.nemzetisport.hu