2025. július 14.
Türkinfo Blog Oldal 766

Kulturális örökség: Isztambul történelmi fürdői

Itt az ideje, hogy újra felfedezzük az évszázadok óta számtalan fürdőzőnek – szultánoktól kezdve a hírességekig – örömet és kényeztetést  jelentő történelmi török fürdőket! A Brandlife magazin összegyűjtötte azokat az isztambuli hamamokat, ahova muszáj legalább egyszer ellátogatni.

A török fürdő az a mesés hely, ahol a tökéletesen sima márvány ragyog a kupolából bekacsintó fénysugárban, és ahol az illatos szappan aromája összeolvad a meleg vízből felszálló párával.

E történelmi fürdők, melyek Isztambul ajándékai a világnak, városlátogatásunk legkellemesebb programjának helyszínei lehetnek. Hát nem lenne nagyszerű megajándékozni magunkat egy török fürdős kényeztetéssel?

 1 – AZ HAGIA SOPHIA-I HÜRREM SZULTÁNA HAMAMJA

Ez a fürdő a 16. században épült Hürrem szultána parancsára, Mimar Sinan tervei alapján. A testradírozást és habmasszázst követő fej- és nyakmasszázs kellemes terápiája után érdemes kipróbálni a Pir-ü Pak rituálét, melynek során megkóstolhatjuk a frissítőként felszolgált oszmán serbetet is (fűszeres, gyümölcs aromájú hagyományos szörp – a ford.).

2 – CAĞALOĞLU HAMAM

Ez a káprázatos fürdő 1741-ben épült, és Isztambul egyik legnagyobb hamamja. Széles kupolái, szökőkutas márványmedencéje és kitűnően kidolgozott oszlopai igazán szemet gyönyörködtetőek. Látogatóit a hagyományos testradírozós habmasszázssal invitálja képzeletbeli időutazásra.

3 – KILIÇ ALİ PAŞA HAMAM

Isztambul egyik legrégebbi – a tengerészet fogalmával egybeolvadt – kerületében, Tophanéban található Mimar Sinan egy másik remekműve. Kılıç Ali basa építtette a 16. században, hogy az oszmán flotta katonáinak igényeit kiszolgálja.

Napjainkban ez az elbűvölő atmoszférával rendelkező hely tradícionális hamamrituáléval várja az idelátogatókat. A pihenő részen a pihepuha párnákba süppedve kortyolgathatják serbetjüket a kezelés után ejtőzők.

4 – GALATASARAY HAMAM

1481-ben II. Beyazıt szultán parancsára épült, közvetlenül a Galatasaray Gimnázium mellett található a Galatasaray negyedben.

A hagyományos kezelés mellett érdemes itt kipróbálni a Pasha csomagot is, mely egzotikus illatú olajos aromaterápiás masszázzsal nyújt feledhetetlen élményt.

5 – AĞA HAMAM

Isztambul legrégebbi hamamjaként ismert, Isztambul meghódítója, II. Mehmed szultán építtette vadászháznak és fürdőnek.

A város legszebb kerületeinek egyikében, Çukurcumában találjuk.

Attól a pillanattól kezdve, hogy a fürdőbe lépünk, kiváltságos wellness élményben lehet részünk. A testradírozós habmasszázst követően ajánlatos az Oszmán csomag kipróbálása, mely többek között alga maszkos arcpakolást is tartalmaz.

Forrás: NTV

Fordította: Dora Uysal – Türkinfo

Egy török és egy amerikai sorozat érkezik a tévébe

Forrás: diziler.com

A török vígjátéksorozat, a Szerelemre várva (Love Of My Life – Hayatimin Aşki) ma, július 20-án érkezik a Sony Max-ra. Ebben Gokce Senkal (Hande Dogandemir) egy fiatal, harmincas éveiben járó, sikeres, ám egyedülálló nő, aki a pörgős reklámszakmában dolgozik. Az isztambuli nő a szerelemben nem nevezhető szerencsésnek, körülötte mindenki megtalálja az igazit, egyedül ő él pár nélkül. A helyzetét tovább nehezíti, hogy fülig szerelmes főnökébe, a sármos, művelt, gazdag családból származó Demirbe (Serkan Cayoglu), aki észre sem veszi.

A sztori szerint Gocke barátságot köt Kaannal (Berk Hakman), egy közeli kávézó tulajdonosával, akitől párkapcsolati tanácsokat kér, hogy elcsavarhassa végre kiválasztottja fejét. A lány azonban semmit sem sejt a kávézós zűrös múltjáról és bosszújáról, ami könnyen a szerelmes Gocke útjába állhat.

Folytatás >>>

Forrás: origo.hu

 

Vasárnapi utazások: A tenger, a mandarin és a levendula illata

A hatnapos munkahét megszokott Törökországban. Marad tehát számunkra a vasárnap, amikor barangolhatunk. Természetesen ez nem jelent száz kilométeres utazásokat. Szerencsére pár órás távolságokat bejárva is ezer meg ezer lehetőség van arra, hogy szépet, érdekeset fedezzünk fel. Ezeket az élményeket írom meg a Vasárnapi utazások sorozatban.

Izmir Seferihisar kerülete 50 km távolságra van a nagyvárostól. Ma már több ezer ember jár a környékről naponta a városba dolgozni. Teszik ezt azért, hogy a nagyváros forgatagából legalább esténként kimeneküljenek kertes házuk nyugalmába.

Olyan terület ez, ahol alig megyünk pár kilométert, és 3 ezer éves történelemben, mandarinligetek között egy mediterrán kikötőben, a következő faluban levendulaültetvényeken találjuk magunkat, és közben bevásárolhatunk a legfinomabb házi készítésű börekből, lekvárból és süteményből.

Kezdjük utazásunkat történelmi sétával! Teos városát i. e. 600 körül – a népesség nagyobb száma után ióniainak nevezett – 12 város szövetségének központjául választották. Jelentőségét annak köszönhette, hogy természetesen védett, gazdag kikötőváros volt. Sajnos viharos történelmét is azért élték át lakosai, mert minden itt uralkodó népnek szüksége volt rá mint kikötőre. Először az egyiptomiaknak a Nílus völgyéből induló kereskedelmében játszott szerepet, majd Harpagos perzsa kapitány szerezte meg az irányítást i. e. 545-ben, így a görög lakosság jelentős része el is menekült innen. A perzsa uralom alól több háborút követően csak i. e. 479-ben szabadult fel, de csak rövid időre, mert a perzsa király a peloponnészoszi háborút követően kötött alkuk részeként visszaszerezte. Szabadságát i. e. 334-ben Nagy Sándor hódításai során nyerte vissza ismét, amikor Teost egy csatornával kapcsolták az izmiri tengeröbölhöz.

A város turisták által nem annyira látogatott és ismert, mint az égei-övezet egyéb antik városai, azonban megér egy sétát. Zöld olajfákkal teli síkságon tölthetünk el egy órácskát, miközben bejárjuk a lakóházak, a színház és a kikötő maradványait – ráadásul ingyen.

Az őszi és téli hónapokban mandarinültetvények között járva vásárolhatunk, és ehetünk a legfinomabb déligyümölcsök egyikéből. A kerületben 30-40 ezer tonna mandarin terem évente, és fesztivállal ünneplik meg a helyiek a termést. Nem csak frissen szállítják eladásra, hanem több telepen készítenek szárított mandarinkarikákat.

Innen irány a mai kikötőváros: Sığacık. A környék tengerkedvelő lakosai itt tartják yachtjaikat. Hajók indulnak innen többek között a szomszédos Görögország Számosz szigetére is. Amennyiben nem akarunk vízi úton elindulni, akkor is érdemes itt megállni egy teára vagy egy kávéra, a füves téren elhelyezett kényelmes székeken üldögélni és elnézegetni a gyönyörű vízi járműveket.

Ha kis energiát gyűjtöttünk, elindulhatunk a tengerparti sétányon a halászkikötő felé. Csodás kilátásban lesz részünk a nyílt öböl irányában. Hangulatos halászhajókat láthatunk, sőt, ha kedvünk tartja, fel is léphetünk a fedélzetre halételeket enni a két-három asztalos pici éttermekbe.

Eközben a várfal mellett sétálunk el a boltíves kapuig. A bástya vaskos falai között és alatt áthaladva – ahol sokszor utcazenészek szórakoztatják az itt járókat – lépünk be a várfalon belülre.

És most kezdődnek az izgalmak…  Szűk utcák, mediterrán hangulatú házak és növények… Valóban be vagyunk szorítva a falak közé, éppen ezért előbb-utóbb mindig vissza kell fordulnunk, hogy más irányba induljunk, más bájos utcácskában nézhessük meg a kapukat, ablakokat. Amennyiben hétköznap járunk itt, szerencsések lehetünk, mert kedvünkre bolyonghatunk embertömeg nélkül.

Ha lehet, még szerencsésebbek vagyunk azonban egy vasárnapi látogatás alkalmával. Ekkor tartják ugyanis a helyi kézműves és gasztronómiai vásárokat. A cikkírás során fényképeimet elnézegetve úgy tűnik, hogy engem inkább a gasztronómia vonz. Pedig kedvére válogathatnak a kötött-horgolt termékeket, textiljátékokat, illatos szappanokat-olajokat kedvelők is. Ne hagyjuk ki azonban a börekeket, baklavákat, töltött szőlőleveleket vagy cukkinivirágokat, süteményeket, gyümölcsleveket, lekvárokat sem! Bámulatos a kínálat minden finomságból. Szenzációs ízeket kóstolgathatunk, majd ami tetszik, abból vásárolhatunk is.

Ezt a sok ételt-italt le kell sétálnunk valahol, igaz? Szerencsére, ha szeretnénk folytatni az utazást a környéken, könnyedén megtehetjük. Egy másik vasárnap azt mondanám: irány Bademler falu, ahol – hasonlóan a várban látottakhoz – frissen sült kenyereket, süteményeket ehetünk, és friss zöldségeket vásárolhatunk a piacon.

Június és július hónapokban azonban egy másik kihagyhatatlan ajánlatom van: Turgut falu levendulaültetvényei. Már messziről érezni az illatot. A látvány bámulatos. Igen népszerű fotózási helyszín, így könnyen lehet, hogy nem leszünk egyedül. De biztosan készíthetünk magunk is izgalmas fényképeket.

 

Szerző és fotók: Erdem Éva – Türkinfo

 

Dolgulu çanak köfte (Töltött köfte-tálka) – Szegedi Ági

Hozzávalók:

500 g darált hús (én marhahúst használtam)
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 db tojás
petrezselyem (ízlés szerint)
őrölt pirospaprika
só, bors, őrölt római kömény
zsemlemorzsa

A töltelékhez:
reszelt sajt
8-10 db kisebb gomba
1 kis fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 db paprika
só, bors, kakukkfű
2 db nagyobb burgonya

Először a köftét készítjük el. A vöröshagymát és a fokhagymát lereszeljük, hozzáadjuk a darált húshoz. Beleütünk egy egész tojást, meghintjük ízlés szerinti mennyiségű, finomra vágott petrezselyemmel. Sózzuk, fűszerezzük, majd annyi zsemlemorzsával gyúrjuk össze, amitől jól formázható lesz, de nem túl száraz. A tál tetejét lefóliázzuk, és amíg a tölteléket elkészítjük, betesszük a hűtőszekrénybe.

A másik vöröshagymát felaprítjuk, a fokhagymát összezúzzuk, a paprikát felkockázzuk. Nekem csak sárga húsú volt itthon, piros vagy zöld színűvel mutatósabb lesz az étel. A gombát meghámozzuk, feldaraboljuk. Kevés olívaolajon megdinszteljük a hagymát. Rádobjuk a fokhagymát, majd amikor már érezni lehet az illatát, mehet rá a paprika is. Egy-két perc múlva hozzáadjuk a gombát. Sózzuk, fűszerezzük, és addig pároljuk, míg a leve el nem fő. Ekkor levesszük a tűzhelyről.

A burgonyát meghámozzuk, megmossuk, kis kockákra vágjuk.

Kivesszük a húst a hűtőszekrényből, nagyobb gombócokat formázunk belőle, melyeket olajozott tepsibe teszünk. Ujjainkkal mélyedést készítünk a gombócok közepébe, majd tetszés szerinti kerek, vagy hosszúkás formára alakítjuk. A tálkák közepébe először reszelt sajtot teszünk, erre jön a gombatöltelék, majd ismét reszelt sajt. Legfelülre kerül a burgonya.

A burgonyát meghintjük csipetnyi sóval, a tetejét megspricceljük kevés olajjal, végül kb. 200°-ra előmelegített sütőbe toljuk. Addig sütjük, míg a burgonya megsül a tetején. Külön köret már nem szükséges hozzá, csak saláta. Lehet mellé készíteni egy paradicsomszószt, de anélkül is nagyon finom!

Afiyet olsun!

Szegedi Ági / Türkinfo

Algák festették vörösre a törökországi Tuz-tó vizét

A Törökország Közép-anatóliai régiójában található Tuz-tóhoz az elmúlt hónapokban egyre több turista látogatott el, hogy a tó különleges színét megcsodálhassa.

A Tuz-tó Ankarától 150 km-re található, teljes területe 1665 km2, és ez az egyik legnagyobb sóstó a világon.

A téli jégkék árnyalat után, a tó nyáron vörös és fehér színekben pompázik. A vörös szín egy különleges algafajtának (dunaliella salina) köszönhető. Ez az algafaj a régióban élő flamingók fő tápláléka, ettől lesznek a madarak is rózsaszínűek.

A Tuz-tó és környéke egyike a világ legfontosabb flamingó fészkelőhelyeinek, köszönhetően a tóban tenyésző algáknak.

A tó vörössé válása májusban kezdődött a csapadék csökkenése és a víz sótartalmának növekedése miatt. A tó ilyen csodás színben pompázik még júliusban is, majd ahogy a víz szintje egyre jobban csökken, a vörös szín is eltűnik.

Forrás: Daily Sabah

Kollár Kata – Türkinfo

 

Egirdir and its Lake

Kép: Fine Art America

Kiállították Atatürk felújított Lincolnját Ankarában

Mustafa Kemal Atatürk 1935-ös Lincolnját június végén állították ki Ankarában, a Török Köztársaság alapítójának mauzóleumánál.

Az autót teljes egészében felújították és egy ünnepség keretében mutatták be az érdeklődőknek.

A felújítási munkálatokat végző csapat vezetője, Kemal Akel arról beszélt, hogy a teljes felújítás 2 évet és 4 hónapot vett igénybe, néhány eldeformálódott részt helyben, Törökországban javítottak, míg a hiányzó alkatrészeket külföldről rendelték meg.

Mivel az autót a felújításhoz szét kellett szedni, ezért minden egyes darabjáról több száz fényképet készítettek, hogy a munkák végeztével  minden a helyére kerüljön vissza. Az autó összeszerelését egy négyfős csapat végezte.

Atatürk másik autóját, egy 1936-os Cadillacet is készülnek felújítani. Ezt az autót a török vezető Törökország alapításának 10 évfordulójára kapta az İş Banktól.

Forrás: Daily Sabah

Kollár Kata – Türkinfo

Török objektív: İsa Çelik – AFIAP fotóművész

„A fényképezés nem tudja megváltoztatni a világot, de meg tudja mutatni, különösen akkor, amikor az épp változik.” MARC RIBOUD (1923)

Sorozatunkban olyan fotósok szerepelnek, akik képeikkel változó világunkat mutatják be nekünk. Lássuk a világot az ő lencséjükön át, mert sokszor olyat is meglátnak, amit mi nem.

İsa Çelik 1944-ben Mersin megye,  Gülnar kerületében született. 1970-ben végzett Ankarában a Gazdaság- és Kereskedelemtudományi Akadémia Üzleti Gazdaságtudományi Tanszékén.

Fotózni 1958-ban kezdett, fő témája az „Ember” és a „Gyermek”. 1973-ban is „Ember” tematikával nyílt kiállítása, melyet az évek során százas nagyságrendben követtek kiállítások és diabemutatók.

Több nemzetközi versenyen való részvétele alapján elnyerte az „AFIAP: a FIAP művésze” elismerést, melyet a FIAP (Fédération Internationale de l’Art Photographique – Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség) ítél oda az arra érdemes művészeknek.

A fotóművészi munkásságán túl számos plakátot és posztert, könyv- és CD-borítót tervezett. Gyermekkönyvek illusztrátoraként is többször dolgozott.

Filmművészetben szintén hírnévnek örvend. Rajzfilmeket készített, sőt saját maga is játszott játékfilmekben. A Nemzetközi Arany Narancs Antalyai Filmfesztiválon, Nemzetközi Adanai Filmfesztiválon és az Ankara Filmfesztiválon is zsűritag volt.

Kilenc könyv elkészítése is a nevéhez fűződik. Többek között a „Nazım Hikmet fotó-grafikus művek album” című művészeti album, a „Naldöken” és az „Állj, ne menj!” című mesekönyvek.

Sunahan Develioğlu – a Türkinfo munkatársa – a forrásokban megtalálható információkat a következőkkel egészítette ki: „Isa barátjaként elmondhatom, hogy Törökország legnagyobb bakelitlemez-gyűjteményével rendelkezik. Mikor meglátogatom őt, felrakja és lejátssza nekem a Seyyan Hanım által előadott Suna tango című dalt. Továbbá hatalmas fényképezőgép-gyűjteménye is van. Műhelye Isztambul Tünel kerületében található, mely nagyon érdekes kövületekkel, növényekkel, újságkivágásokkal, utcai hirdetőtáblákkal teli. Leginkább olyan mint az isztambuli biennálé.

Fényképekről, fényképészről szubjektíven

A művészről végzett kutatások során egy cikkben saját vallomását olvastam, melyben arról mesél hogyan kezdődött a fotózás iránti érdeklődése. El sem tudjuk ma már képzelni ezt az időszakot, de pont ezért lehet számunkra inspiráló.

A művész urat a fotózás akkor ragadta magával, amikor életében először hallotta meg az exponáló gomb hangját. Gyermekkorát a Toros hegységben, Mersin városhoz tartozó Gülnar kerületben töltötte. A benne rejlő művészetet nyilvánvalóvá tette, amikor saját házfalukra festett. „Akkoriban a falak agyaggal burkoltak voltak. Anyám, hogy rajtakapjon a falfestésen, azzal, hogy ég a kezem, az agyagba erős paprikát kevert egyszer” – meséli. „Egy nap apám hazaérkezve azt mondta, hogy jött a <képes>. Nem tudtam, hogy ez mit jelent. Felöltöztünk és együtt elmentünk a szőlőbe. Tudtuk, hogy fekete-fehér lesz a kép, de úgy gondoltuk mégis legyen a háttér zöld, ezért választottuk a szőlősorokat. Sorba álltunk. A fényképész azt mondta, ha összedől a világ, akkor sem mozdulhatunk meg. És azt a hangot, amit akkor hallottam, azóta is követem.”

Első fényképezőgépét Ankarában vásárolta úgy, hogy tanulóként gyűjtögette össze az árát. „Nagyon rossz bakelit gép volt. Egy papírzacskóba dugtam, úgy raktam a zsebembe, hogy elővehessem, ha szükségét éreztem” – meséli a régi emlékeket. Az első modellek, akikről képet készített, az Ankarában található Güven park szobrai voltak. Nem kérte már a barátait, hogy álljanak modellt, inkább a szobrokat fotózta hóban, esőben, sárban. „A fekete-fehér részleteit, a téma alapos megismerését így tanultam meg. Addig dolgoztam a témán, mígnem az az eredmény volt a kezemben, amit elképzeltem” – vallotta a művész.

Ezeket a sorokat olvasva eszembe jutott egy film, melyet legalább 15 éve láttam, de azóta is emlékszem rá szinte minden részletében. Ez a film a Vizontele című török mozifilm, amiben egy televíziókészülék kerül egy olyan isten háta mögötti faluba, ahol még soha nem láttak egyet sem. Mindent megtett a falu lakossága annak érdekében, hogy nézhessék a csodát a dobozban. Bizony sokak életére hatással volt ez a készülék éppúgy, mint İsa Çelikre gyerekkori találkozása a fényképezőgéppel.

Életrajzi információk forrása: http://www.akfad.com/isa-celik-kimdir/

Szerző: Erdem Éva – Türkinfo

Most már az egész világ megismerheti a fekete-tengeri dallamos jelnyelvet és a Hıdrellez tavaszváró ünnepet!

Az UNESCO Meghatározatlan kulturális örökségek védelmi egyezségének törökországi végrehajtó szervezete, a Kulturális és Idegenforgalmi Minisztérium Kutatási és Oktatási Intézete folytatja munkálatait, céljuk, hogy az UNESCO által az egész világ megismerkedjen a meghatározatlan kulturális örökségi elemekkel, illetve hogy ezek az emberiség közös emlékei legyenek.

E munkálatok kiterjesztésének köszönhetően a 2017. december 4-8. között megrendezett, a Dél-Koreai Köztársasághoz tartozó Jeju szigetén tartott, UNESCO Meghatározatlan kulturális örökségek védelmének 12. nemzetközi bizottsági tárgyalásán a Törökországot képviselő “fütty-nyelv” szavazati többséggel került fel az UNESCO Sürgős védelmet igénylő, meghatározatlan kulturális örökségek listájára.

Törökország fekete-tengeri régiójának meredek hegyei és nehéz ökológiai viszonyai vezettek ehhez a különleges, Törökország más területeitől teljesen eltérő kulturális hagyománynak a kialakulásához. A tartomány domborzati viszonyai egymástól messze lévő házak építését tette csak lehetővé. A hatalmas távolság miatt a hagyományos szóbeli kommunikáció technikailag lehetetlen, így az itt élő emberek a szükséges helyzetekben kihasználják a fütyülés közben létrejövő magas hangterjedelmet. A fütty-nyelv az ujj-nyelv-fog-ajak-arc együttes használatával kibocsájtott fütyülés szóbeli jelentéseket nyerő kommunikációs rendszere. Napjaink technológiája mellett szinte teljesen feledésbe merült, azonban a Fekete-tenger keleti régiójában, főleg Giresun, Ordu és Gümüşhane városában még mindig használatban van.

A fütty-nyelv felvételét még 2016-ban javasolták, és hatalmas érdeklődés övezte a 2017-es decemberi konferencián, így nem meglepő, hogy egyhangú szavazással került fel a listára.

A kulturális és idegenforgalmi miniszter, Numan Kurtulmuş a dél-koreai konferenciákról hazatérve a Twitteren tett nyilatkozatában a következőket írta: “A Fekete-tengernél évszazadok óta felcsengő madár-nyelvként is ismert fütty-nyelv felkerült az UNESCO “Sürgős védelmet igénylő, meghatározatlan kulturális örökségek” listájára. Elismerésem az összes fekete-tengeri testvéremnek, akik a mai napig éltetik e hagyományt. Gratulálok!”

Ugyanezen a tárgyaláson Törökország és Macedónia közös projektje a „Tavaszváró ünnepek: Hıdrellez” nevű, meghatározatlan kulturális örökségi eleme is felkerült az emberiség meghatározatlan kulturális örökségeit felvonultató listára.

Az évszakok ciklikus változásainak bűvkörében élő emberek Anatóliában a történelem kezdete előtti időktől egészen máig különböző rituálékkal és ceremóniákkal ünneplik a tél végét és a természet ébredését.  Ezek közül a ceremóniák közül az egyik legfontosabbat, a Hıdrellezt, napjainkban is ünneplik egészen a Balkán-hegységtől Közép-Ázsiáig. Törökországon belül mindenhol éltetik ezt a hagyományt, elsősorban Trákiában.  A Hıdrellez ünnepek mutatják, hogy különböző kultúrák milyen kölcsönhatással vannak egymásra.

A 171 ország támogatását élvező UNESCO Meghatározatlan kulturális örökségeinek védelmi egyezségének keretein belül Törökországot beválasztották a végrehajtó szervezetbe, így szót nyert az UNESCO felső szintű véglegesítő bizottságában.

Ez idáig összesen 14 világörökségnek minősített kulturális emlékkel büszkélkedhetett Törökország, azonban a Sürgős védelmet igénylő, meghatározatlan kulturális örökségek listáján először kapott helyet törökországi emlék. A Törökországon belüli Meghatározatlan kulturális örökségek listája így most már 16 névvel büszkélkedhet,  a kategórián belül ezzel sikeresen védi helyét az első 5 ország között.

Dora Uysal – Türkinfo

Forrás: Hürriyet, T.C. Kültür ve Turizm Bakanlığı

16,474FansLike
639FollowersFollow