Nem vagyok nyelvtörténész, még kevésbé történész vagy régész, ezért nem tudok beszámolni arról, hogy a népvándorlás zavaros századaiban milyen nomád népek merre járkáltak és kikkel érintkeztek a nagy büdös eurázsiai síkságokon. Annyit én is hallottam, hogy ezen a hatalmas és könnyen bejárható területen szkíta, török, perzsa és más népek keresztül-kasul jártak, gyakran érintkeztek, szövetkeztek és keveredtek egymással meg a környéken élő más népekkel (kínaiakkal, uráliakkal, szibériaiakkal). Olyan mértékű volt az érintkezés, és olyan kevés az írásos emlék ezekből az időkből, hogy egyes ottani nyelvek rokonsági viszonyait máig is vitatják.

A legnevezetesebb vita az ún. altáji nyelvcsalád létét övezi. A nyelvtörténészek egy kisebb csoportja ugyanis fenntarthatónak tartja azt a hipotézist, hogy a török, a tunguz és a mongol nyelvcsalád egymásnak a rokonai, és együtt alkotják ezt a feltételezett nyelvcsaládot. Ezeken a nyelvészeken belül még olyan is akad, aki a koreai nyelvet is ide szeretné sorolni, sőt, akad, aki még a japánt is bevenné ebbe a csoportba. A nyelvészek többsége viszont nem lát ezekre a feltételezésekre elégséges bizonyítékot. Ennek ellenére mondhatjuk, hogy létezik egy ilyen vita. A magyar nyelvvel és bizonyítható rokonaival kapcsolatban azonban ilyen vitáról nem beszélhetünk.

Lehetnek nyelvész végzettségűek, akik a legkülönbözőbb feltételezéseket fogalmazzák meg a magyar nyelv rokonságát illetően (például a teljesen tisztázatlan eredetű, és legkésőbb a 2. században kihalt etruszk nyelvvel rokonítják). De számtalanszor bebizonyosodott (igen, szándékosan bizonyosságról beszélek), hogy ezek a feltételezések, a konzisztenciájuk és a mellettük felhozott érvek nem állják ki a tudományosság próbáját. A tudomány nagyon demokratikus dolog, nem abban az értelemben, hogy „a többség dönt” (szerintem a demokráciának amúgy sem ez a lényege), hanem abban az értelemben, hogy mindegy, ki állít valamit, van-e neki valamilyen nyelvészeti (vagy más tudományos) végzettsége, csak az számít, hogy az érvrendszere megfelel-e a tudomány követelményeinek. Márpedig ezeket a követelményeket senki sem vonja kétségbe, a sarlatánok is inkább kijátszani próbálják őket.

Lehetnek-e további rokonai a magyar nyelvnek, mint a többi uráli nyelv, tehát a távolabbi rokon szamojéd nyelvek, valamint a közelebbi rokon finnugor és még közelebbi rokon ugor nyelvek? Persze, lehetnek, csak nincs ilyesmire bizonyíték. Elvileg bármelyik környékbeli (tehát eurázsiai) nyelvcsalád lehet rokona az uráli nyelveknek, akár az indoeurópai vagy a török nyelvcsalád is, de ilyen rokonságra bizonyítékot eddig nem ismerünk.

Honnan erednek a bizonyítékok?

Folytatás

Forrás: qubit.hu