Tizenhét éven keresztül nyert Recep Tayyip Erdoğan elnök választást választás után, azzal az ábránddal kecsegtetve szavazóit, hogy visszaállítja Törökország oszmán kori fényét. Jelentősen növelte országa befolyását a kiterjesztett kereskedelmi és katonai kapcsolatok és beavatkozások révén, az életszínvonal pedig erőteljesen növekedett a hosszú éveken keresztül töretlen gazdasági növekedés miatt.

De az ellene irányuló 2016-os puccskísérletet követően Erdoğan teljes körű tisztogatásba kezdett. Tavalyi újraválasztása után röviddel, mely során még több hatalmat ragadott magához, a török gazdaság megingott, a líra pedig zuhanórepülésbe kezdett. Míg elnökségét mind jobban az oligarchikus kapcsolati rendszer és önkényuralmi intézkedések határozzák meg, a törökök ismét akaratukat fejezik ki, csakhogy ezúttal szavazataik helyett szó szerint a lábaikkal adnak hangot véleményüknek.

Tömegesen hagyják el az országot magukkal víve tehetséget és tőkét, ami az Erdoğan által kínált álomképbe vetett bizalom széles körű és ijesztő megingását jelzi. Ezt alátámasztják a kormánystatisztikák és elemzők véleményei is.

Az utóbbi két évben nemcsak diákok, tanárok és akadémikusok menekültek el. Üzletemberek, befektetők és több ezer gazdag személy is követte példájukat, akik mindent eladva, családjukkal és vagyonukkal együtt távoztak külföldre.

A Török Statisztikai Intézet adatai alapján több mint negyedmillió török emigrált 2017-ben, ami 42%-os emelkedés a 2016-os számokhoz képest, amikor 178,000 állampolgár hagyta el az országot.

Törökország történetében nem példátlan, hogy diákok és tudósok hulláma hagyja el az országot, de a jelenlegi tömeges kivándorlás sokkal inkább tűnik a társadalom maradandó átrendeződésének. Ibrahim Sirkeci, a londoni Regent’s University nemzetközi tanulmányainak igazgatója és más elemzők szerint, ez több évtizeddel vetheti vissza Törökország fejlődését

„Az agyelszívás mára maga a valóság”, mondta Sirkeci.

Az emberek, tehetség és tőke kiáramlását több tényező együttes kombinációja mozgatja, ami az Erdoğan kormányzása alatti élet minden területét meghatározza, és ami az Erdoğant ellenzők félelmei szerint jó darabig nem fog változni.

Ez magában foglalja a politikai üldözéstől és terrorizmustól való félelmet, a bizalom hiányát az igazságszolgáltatásban, a jogrend önkényes átformálását, valamint az üzleti környezet szétforgácsolódását. Utóbbit tovább fokozzák azok az aggodalmak, melyek szerint Erdoğan kártékonyan manipulálja a török gazdaság vezetését és szervezését, hogy abból ő és a hozzá közel állók profitálhassanak.

Következésképpen a köztársaság majdnem száz évvel ezelőtti alapítása óta először, az egykori vagyonos osztály nagy számú képviselője, különösképpen a szekuláris elit tagjai, akik Törökország kulturális és üzleti életét évtizedekig meghatározták, elhagyják az országot és helyüket egy új, Erdoğanhoz és a kormánypárthoz közeli vagyonos réteg veszi át.

A távozók között van a 38 éves Merve Bayındır, aki miután a divatos isztambuli Nişantaşı kerületben lévő üzletével Törökország legkeresettebb kalapkészítőinek egyike lett, most Londonba kényszerül költözni.

„Mi mindent eladunk”, mondta egy isztambuli hazalátogatása során adott interjúban. Azért látogatott haza, hogy eladja négyemeletes házukat, és felszámolja, ami még megmaradt isztambuli üzletéből, a MerveBayindir-ból, melyet anyjával közösen vezet.

Bayındır aktív résztvevője volt a Taksim téren kirobbant 2013-as kormányellenes tüntetéseknek. A tüntetések során tapasztalt erőszak traumatizálta őt, és azóta fél a saját városában.

A tüntetésen résztvevőket Erdoğan közönséges bűnözőnek titulálta, és a sorozatos letartóztatások és zaklatások miatt sokan döntöttek úgy, hogy elhagyják az országot.

„Nagyon erős a kirekesztés, nemcsak kulturálisan, hanem személyes szinten is, a haragot és erőszakot már nem lehet elviselni”, mondta Bayındır. „Ha egyszer felépítettél valami jót, valami értékeset, és az a szemed előtt hullik darabjaira, az bizony a reménytelenségbe taszít.”

Hozzá hasonló törökök ezrei kérvényeztek üzleti vízumot Nagy-Britanniába vagy úgynevezett arany vízumot Görögországba, Portugáliába vagy Spanyolországba, amivel bevándorlók juthatnak tartózkodási engedélyhez, ha bizonyos érték felett ingatlant vásárolnak.

A politikai menedékjogot kérvényező törökök száma is többszörösére emelkedett az utóbbi három évben, állítja Sirkeci, aki 25 éve tanulmányozza a törökök bevándorlását Nagy-Britanniába.

Szerinte az utóbbi pár évben körülbelül 10 000 török élt az üzleti vízum lehetőségével, hogy Nagy-Britanniába költözhessen, ami 2016 eleje óta ugrott meg igazán. Ez a duplája a 2004-2015 közötti üzleti vízumoknak.

A Nagy-Britanniába politikai menedékjogot kérvényező törökök száma megháromszorozódott a törökországi puccskísérletet követő hat hónapban. Ugyanebben az időszakban hatszorosára nőtt a Németországba politikai menedékjogot kérvényezők száma, állítja Sirkeci az ENSZ menekültügyi hivatalának adataira hivatkozva. A világszerte politikai menedékjogot kérelmező törökök száma a 2017-es 10 000 főről több mint 33 000-re emelkedett.

A menekülők jelentős része Fethullah Gülen prédikátor követője, aki több évtizede él az amerikai Pennsylvaniában, és akit a 2016-os puccskísérletre való felbujtással vádolnak. Másokat – bár nem Gülen követői – koholt vádak és bizonyítékok alapján mégis azzal vádolnak, hogy Gülen követői közé tartoznak.

A puccskísérletet követő tisztogatások során több tízezer tanárt és akadémikust távolítottak el munkahelyéről, több százat közülük azért, mert aláírtak egy békepetíciót, melyben arra kérték a kormányt, hogy szüntesse meg a kurd városokban folytatott katonai beavatkozásokat, és térjen vissza a konfliktus békés rendezésének útjára. Sok százan végül külföldön álltak újra munkába.

Erdoğan arra tett kísérletet, hogy Törökországot konzervatívabbá és vallásosabbá tegye, melynek alapjául annak a hozzá közel álló középosztálynak és elitnek a felduzzasztása szolgált, amik így gazdasági sikereikért cserébe kiemelt hűséggel tartoznak neki.

A tőke és tehetség kiáramlása tehát Erdoğan tudatos, társadalomátalakító erőfeszítéseinek eredménye, mondja Bekir Ağırdır, a Konda közvéleménykutató cég igazgatója.

A kormány, állami támogatások és kedvező egyezmények segítségével új vállalatoknak segített felemelkedni, amelyek rohamtempóban utasítják maguk mögé a régi vállalatokat. „Tőkeáthelyeződés folyik jelenleg”, mondta Ağırdır. „Ez tudatos társadalmi és politikai átszervezés.’’

Ilker Birbil matematikus, aki jelenleg a rotterdami Erasmus Egyetemen tanít, miután elhagyni kényszerült Törökországot, mert a békepetíció aláírása miatt vádat emeltek ellene, arra figyelmeztet, hogy az ország véglegesen elveszíti a kivándorlókat.

„Azok, akik elhagyják az országot, nem akarnak visszajönni”, mondta Birbil a megosztott politikai légkörre hivatkozva. „Ez igencsak aggodalomra ad okot.”

„Rengeteg e-mailt kaptam diákoktól és barátoktól, akik mind keresik a lehetőséget, hogy elhagyhassák Törökországot”, folytatta.

A diákok azért is vágynak annyire elkeseredetten a változásra, mert Erdoğan 17 éves hatalma idején nőttek fel, mondta Erhan Erkut, az innovációra és vállalkozásra specializálódott isztambuli MEF Egyetem egyik alapítója.

„Ez az egyetlen kormány, amelyet valaha ismertek, és nem tudják, milyen más alternatívák léteznek.”

A Regent Egyetemen tanító Ibrahim Sirkeci szerint vannak családok, amelyek már eleve külföldön alapítják vállalkozásaikat, hogy az utódok is ott örököljék meg azokat. Hozzátette, az olyan magánegyetemek, mint a Regent Egyetem diákjai is ebbe a kategóriába esnek.

Az AfrAsia Bank éves jelentése, a Global Wealth Migration Review szerint legalább 12 000 török milliomos – akik a tehetős réteg 12%-át teszik ki – helyezte át vagyonát az országon kívülre 2016-ban és 2017-ben. A jelentés szerint többségük Európába vagy az Egyesült Arab Emirátusokba költözött. Törökország legfontosabb üzleti központja, Isztambul is felkerült a világ hét városának listájára, amely azokat a városokat sorolja fel, ahol a vagyonos réteg legdrasztikusabb kivándorlásával küzdenek.

„Ha valaki megnézi bármelyik ország összeomlásának történetét, látja, hogy az összeomlást a gazdagabb emberek kivándorlása előzi meg”, írja a jelentés.

A török gazdaság rázkódásaival egy időben a vagyonukat külföldre áthelyező üzletembereket Erdoğan nyilvánosan árulónak titulálta,

„Megbocsássanak, de mi nem felejtünk”, figyelmeztetett az Isztambulban tavaly áprilisban megrendezett Török Külgazdasági Kapcsolatok Bizottsága ülésén. „Nemzetünk keze gallérjuknál fogva ragadja majd meg őket ebben az életben és a túlvilágon is.”

„Erre a viselkedésre nincs elfogadható magyarázat”, tette még hozzá Erdoğan.

Reakcióját azok a jelentések váltották ki, miszerint Törökország legnagyobb cégeinek egy része megkezdte kivonni befektetéseit az országból. A jelentések szerint több cég is jelentős tőkeáthelyezést hajtott végre külföldre, attól tartva, hogy a puccskísérlet utáni megtorlások célkeresztjébe kerülhetnek, illetve hogy a török gazdaság jelentős zsugorodásának negatív hatásait elkerüljék.

A szóban forgó cégek egyike a Yıldız Holding, amely a közösségi média felületein került össztűz alá mint Gülen mozgalmához köthető vállalat.

Röviddel ezután a Yıldız 7 milliárd dollárnyi hitelt helyezett át, és eladta az Ülker kekszgyár részvényeit londoni székhelyű holding cégének. Ezzel gyakorlatilag a családja tulajdonában álló Ülker többségi tulajdonrészét helyezte át, távol a török bíroságoktól.

(A Yıldız Holding szóvivői a New York Times megkeresésére nem válaszoltak rögtön, de a cikk megjelenése után kijelentették, hogy a cégcsoport tagjai semmilyen kapcsolatban nem állnak a Gülen mozgalommal, amelyet terrorista szervezetnek neveztek. Valamint hozzátették, hogy a hitelállomány és részvények Londonba helyezése semmiben nem érinti a cég törökországi elhivatottságát és tevékenységeit.)

„Több milliárd dollárt menekítettek ki Törökországból az elmúlt években, főleg a puccskísérlet után, amikor az emberek elkezdték fenyegetve érezni magukat”, mondta Mehmet Gün, egy isztambuli ügyvédi iroda tulajdonosa.

A kalaptervező Merve Bayındır két éve kezdte el apránként kiköltöztetni cégét Londonba. Törökországban egy ideig féltucat alkalmazottal és egy bemutatóteremmel dolgozott tovább, de mára egy bérelt londoni művészteremben tervezi és kalapjait.

„Maradhattam volna”, mondta még az isztambuli interjú alkalmával. „Jobban jártam volna.” De szerinte az élet Isztambulban annyira feszültté vált, hogy attól tartott, akár lázadás vagy polgárháború is kitörhet az Erdoğant támogatók és az őt ellenzők között.

„Ha ma idejövök, nem ugyanazt az Isztambult látom. Már nem érzem a belőle áradó energiát. Fáradtnak tűnik.”, mondta Bayındır. Az, hogy én nem akarok idejönni, azért nagyon súlyos dolog, mert én egyike vagyok azoknak, akik valaha a város szerelmesei voltak.”

Forrás: The New York Times

Szerző: Carlotta Gall

Fordította: Horváth Bálint – Türkinfo