Bár Recep Tayyip Erdogan török államfő azzal revolverezte az európai országokat, hogy nem fogják útját állni azoknak az afgánoknak, akik Törökországon keresztül Európába igyekeznek, valójában az Európával határos ország nem feltétlenül tranzitország az afgán menekülteknek, így Erdogannak szofisztikáltabban kell kezelnie ezt a kérdést.

Érdeklődéssel hallgatta a török vezetés Zabihullah Mujahidot, az Afganisztánban hatalomra került tálibok szóvivőjét, aki azt mondta, hogy Katar és Törökország segíthet újraindítani a kabuli repülőteret. Az nem derült ki, hogy a két ország valamelyike bejelentkezett-e a feladatra, de úgy tűnik a lehetőség nyitva áll. És Recep Tayyip Erdogan kormányának esélyt kínálna az afgán vezetés befolyásolására, ha megvethetné a lábát Afganisztánban a repülőtér üzemeltetőjeként – írja a Bloombergen megjelent cikkében Bobby Ghosh a térséggel foglalkozó publicista.

Ankara korábban, a nyár közepén még az amerikai hadsereg kivonulása közben felajánlotta a táliboknak, hogy biztosítja a repülőteret, illetve egy kellően nagy területet körülötte, ám Afganisztán akkor még csak a hatalomba készülő, új uraitól azt a választ kapta, hogy ez sértené az ország szuverenitását, területi integritását és ellenkezik nemzeti érdekeivel. Egy szóval felejtsék el azt, amit most lehetőségként felvetettek. Na, ja, akkor még úgy tűnhetett, hogy a repülőtér a bukott nyugatbarát kormány utánpótlásának csatornája lesz…

A törökök elfogadták, hogy kosarat kaptak, így nemrégiben Mevlut Cavusoglu külügyminiszter azzal állt elő, hogy egy magántulajdonban lévő török biztonsági cég láthatná el a kabuli repülőtér biztonsági feladatait, azaz nem a török hadsereg. Az ügy minden bizonnyal fontos tárgyalási téma lesz Erdogan és a talibán vezetők egyeztetésein, amikor az utóbbiak ellátogatnak Törökországba. Akárhogy is van, a török elnök szívesen rajta tartaná a kezét a tengeri kijárattal nem rendelkező, hegyekkel körülvett Afganisztán legfontosabb közlekedési ütőerén.

Megy a meccs a befolyásolásért

Erdogan ennek birtokában olyan befolyást építhet ki Kabulban, ami nem csupán országát, hanem személyes érdekeit is szolgálhatná. Ez azonban nem lesz egyszerű, mert Törökországnak két erős ellenféllel kell megküzdenie, mégpedig Katarral és Pakisztánnal. A legfontosabb rövid távú tétje a törököknek ebben az, hogy meg akarják fékezni az Afganisztánból induló menekültáradatot. A menekülők többsége ugyan Iránban és Pakisztánban marad – így volt ez a korábbi hullámok idején is -, ám egy részük eljut Törökországba, sokan közülük abban bízva, hogy elérhetik Európát is.

Törökországban él a világon a legtöbb menekült, számuk az ENSZ adatai szerint eléri a 3,7 milliót. Túlnyomó részük szíriai, de van köztük 130 ezer afganisztáni is. Erdogan nem akarja, hogy országa az Európába tartó menekültek várószobája legyen. Ankara ugyan eurómilliárdokat kap az EU-tól a menekültek támogatására, de a társadalom egyre nehezebben tűri a sok érkezőt, és a támogatásként érkező pénz gyorsan kevés lehet, ha túl sokan érkeznek Afganisztánból. Sokkal jobb opció meggyőzni a tálibokat, hogy kulturáltabban gyakorolják a hatalmukat, ne üldözzék el erőszakosságukkal országuk lakóit.

Járulékos hasznok

A kabuli befolyás emellett jól jönne Törökországnak mint a NATO tagjának. Erdogan brüsszeli és washingtoni kapcsolatai nem valami fényesek – részben kormányának emberjogi jogsértései miatt –, így ha ki tudná tölteni annak az űrnek egy részét, amit az USA hagyott hátra Afganisztánban, akkor hasznosabbá tehetné magát, jó pontokat szerezhetne Washingtonban.

Erdogannak magának azért jönne jól, ha befolyást szerezne Afganisztánban, mert hitelesebben tekinthetné magát az iszlám világ vezetőjének. Ezért a címért leginkább a szaúd-arábiai királyi családdal áll versenyben. Más kérdés, hogy a török tervekből mi valósul meg. Sok függ a versenytársaktól, Katartól, amely az elmúlt években jó kapcsolatokat épített ki a tálib elitben, és Pakisztántól, amely esetleg úgy gondolhatja, hogy Afganisztán a „jussa” azért, hogy a szovjet és az amerikai jelenlét idején támogatta a betolakodók ellen éppen harcoló lázadókat.

Forrás: www.napi.hu