Törökország nagyvárosaiban igazi látványosságnak számítanak azok az üzletek, amelyek ragyogó színű, és változatos mintázatú kézzel varrt paplanokat kínálnak a vásárlóknak, elsősorban a házasodni készülő fiatal lányoknak. Törökországban ugyanis ma is a kelengye részét képezik azok a szaténból készített ágyneműk, melyeket a paplankészítő mesterek (yorgancı) művészi igénnyel varrnak meg, és amelyek nem csupán azért értékesek, mert évszázadok óta ugyanazzal az eljárással, kézzel készülnek, hanem azért is, mert egészségesek, ugyanis előállításukhoz elsősorban természetes anyagokat használnak.

Paplanosok, kelengyések

Annak idején, amikor belevágtam a felnőtt életbe, stafírungként a nagymamám nekem is összeállított egy kezdőcsomagot, amelyben a törlőruhák és törölközők mellett helyet kapott egy gyönyörű, kézzel varrott, libapihékkel (nem tollal) kitömött szatén pehelypaplan. Magyarországon ma már kevesen értenek a paplantöméshez és varráshoz, ám Törökországban a vidéki asszonyok mellett napjainkban is nagyszámú mester foglalkozik azzal, hogy a házasulandókat és az egyéb vásárlókat ellássák kézi készítésű paplanokkal, amelyek nemcsak az ágyneműket kínáló üzletekben lelhetők fel, hanem a kelengye árusításra szakosodott, ma is népszerűnek számító çeyizcik-nél is.

A paplanos szakma nagy múltra tekint vissza Törökországban. Evliya Çelebi a 17. században arról számolt be, hogy az isztambuli Fedett Bazárban 105 paplanvarró üzlet működött. A paplanosok, akárcsak a tömőanyagul szolgáló pamutot feldolgozó gyapottömők vagy a pamutkereskedők évszázadokig önálló céhhel rendelkeztek. Iskender Pala azt írja A bánat cseppje című regényében, hogy e céhek üzletei az Ezeregyoszlopos (Binbirdirekli) ciszternában kaptak helyet:

„A bizánci eredetű Ezeregyoszlopos ciszternában, amely a város szívében helyezkedett el, gyapottömők dolgoztak, és az összes itteni üzletet ellepte a fehér pamutpor. A víz már régen kiszáradt a ciszternából, a helyiség a pamut-és gyapjúkereskedő céhek székhelye lett. A gyapottömők választása a nyirkossága miatt esett erre a helyre, mert a nedvesség lekötötte a levegőben szálló gyapot- és gyapjúport. Ennek ellenére a közel ötven boltból álló piac padlóját napjában többször is fel kellett mosni.”

Az isztambuli paplanosok ipartestületének még pár évtizede is 1200 tagja volt, de mára ez a szám, illetve a kézzel varrt paplanokat árusító üzletek száma lecsökkent. Bár a nagyobb városokban, mint Ankarában, Isztambulban, Kayseriben, Konyában, Kilisben stb. ma is sokan űzik ezt a mesterséget, és a helyi paplanos ipartestületek is működnek, a mesterek arról panaszkodnak, hogy a gyári, kész paplanok megjelenésével megcsappant a kereslet portékáik iránt, ráadásul utánpótlásuk is alig akad; kevesen vállalkoznak rá, hogy a mesterek mellett inasként, segédként eltanulják a szakma fortélyait.

Hogyan készül? 

Első lépésként a paplan szövetét — általában szatént — és a bélésül szolgáló muszlint egymáshoz illesztve géppel megvarrják az elkészíteni kívánt paplan burkát, majd a tömésként használt gyapjút vagy pamutot egy hallaç-nak nevezett gép segítségével átszellőztetik, meglazítják. Fontos ugyanis, hogy a tömőanyag ne legyen csomós, ne tapadjon össze. Ezután a paplan szövetét kifordítva a földre terítik és egy bot segítségével a tetején egyenletesen elrendezik a tömőanyagot. Ezt követően felcsavarják a paplant oly módon, hogy miközben a huzat felső rétegét a tömőanyaggal együtt tekerik, az alsó réteget alulról a tekerés irányába húzva tulajdonképpen a huzat felső rétegét az egyenletesen eloszlatott tömőanyaggal együtt belebújtatják a huzat alsó rétegébe. A művelet végén egy felcsavart palacsintára emlékeztető hengert kapnak, ráadásul egyetlen további mozdulattal minden a helyére kerül: az alsó anyagréteg mozgatásának köszönhetően az eredetileg kifordított paplanszövet színe kerül kívülre, a tömőanyag pedig belülre. Érdemes videón megnézni a technikát, és kipróbálni a következő ágyneműhúzásnál.  Ezután az előbb említett botot használva sok-sok botütéssel ismét elegyengetik a tömőanyagot, majd egy papírsablon, körző és vonalzó segítségével felrajzolják a paplanra varrandó mintát. A motívum bonyolultságától függően a minta felrajzolása megelőzheti a tömés műveletét. A következő lépés a minták kivarrása, ez mindig kézzel történik, csak egy tűt és egy gyűszűt használnak hozzá.

A paplanba varrt minták nagyon változatosak és művészi kidolgozásúak. Fontos tudni, hogy a varrás nem csupán díszítésül szolgál, hiszen ezek az öltések tartják a tömőanyagot a helyén, ezeknek köszönhető, hogy a tömés nem csúszik össze, hanem egyenletes eloszlású marad. (Ellentétben a mi dunnáinkkal, amiket időről-időre fel kellett rázni).

A paplanokon található motívumok zömét a természet ihlette. A tenger hullámai és a csillagok éppúgy megtalálhatók közöttük, mint a virágmotívumok, jelesül a tulipán, az ibolya, a kamilla, a szegfű, a gránátalmavirág, a rózsa vagy a borostyán, valamint a gyümölcsök, mint a szőlő vagy a madarak, mint mondjuk a páva. Népszerűek a geometrikus minták is; ezek közé tartozik a meglepő nevű baklava, amely tulajdonképpen rombuszminta, vagy a méhsejtminta. A mesterek számos motívummal dolgoznak, egy gyakorlott paplankészítő akár több, mint 300 félével is.

A paplankészítő mesterek jórészt ma is megrendelésre dolgoznak; az üzletükbe betérő fiatal lányok maguk választják ki a kelengyéjükbe kerülő új ágyneműik színét – a rózsaszín, a sárga, a lila vagy az éjszínű különösen népszerű — és mintáját. Az anyag és a tömőanyag kiválasztásánál szem előtt kell tartaniuk, hogy vékonyabb nyári, vagy melegebb téli ágyneműt szeretnének, illetve, hogy mindennapi vagy alkalmi használatra szánják-e a garnitúrát.  Ha egy megrendelő a meglévő mintáktól eltérő, új motívumot szeretne, a mester azt is megrajzolja, és gyakorlott kézzel varrja a paplanra. Az egyszerűbb motívumok megvarrása 1-2 napot vesz igénybe, ám a bonyolultabb minták, mint a kamilla, a tulipán vagy a méhsejt elkészítése akár egy hétig is eltarthat. A munka igen fáradtságos — a fölre terített paplan fölé görnyedve vagy a földön ülve, a paplant az ölben tartva kell varrni –, ennek ellenére ezek a termékek nem megfizethetetlenek. (Egy kétszemélyes kézzel varrt szaténpaplan ára 450 TL körül van.)

Isztambulban vagy más török városokban járva tehát érdemes betérni a yorgancı feliratú boltokba is, hogy megcsodálhassuk a színes szaténpaplanok különleges motívumait, és ha szerencsénk van, megleshessük, milyen fürgén jár a mesterek keze.

Felhasznált források:

http://www.turkishculture.org/textile-arts/quilts-69.htm

https://www.youtube.com/watch?v=9ZaXUJlyqrA

https://www.youtube.com/watch?v=LHwBkx8FhBA

https://www.youtube.com/watch?v=kkzz6u9p7Po

https://www.youtube.com/watch?v=33E_F__D0N4

Nagy Marietta – Türkinfo