A Budapest Főváros Levéltára által a főváros 150. születésnapjára készített monográfia legújabb fejezetében a török hódoltság kori Buda életébe nyerhetünk bepillantást Papp Adriennek, a Budapesti Történeti Múzeum régészének és Sudár Balázs történész turkológusnak hála, akik izgalmas részletekbe avatnak be minket és egészen új szemszögből láttatják a korszakot, amelyet, ahogy a műsorból kiderül, nem is a „törökök” nevével kellene jellemeznünk.

Részletek a műsorból:
A tanulmányodban úgy fogalmazol, hogy az oszmán térhódítás nem annyira az oszmán magaskultúra megjelenését, mint inkább a balkáni világ benyomulását jelentette. Ez a gyakorlatban akkor mit jelentett?

Sudár Balázs: Azt, hogy a birodalom kulturálisan sokrétegű, de van egy elitkultúrája, ami összefogja ezt az egészet. (…) Teljesen mindegy, hogy milyen nemzetiségű valaki, beletanul ebbe a kultúrába, és attól lesz egy csoporttudata (…) Ebben benne van a nyelv, az étkezési szokások, a sportok, a zene, a költészet meg minden, ami elválasztja őket a közemberektől, legyenek azok bármilyenek. Furcsa helyzet, hogy az oszmán kultúrának nincs népi kultúrája. Vannak törökök, meg vannak albánok, meg vannak bosnyákok, meg bolgárok, meg görögök, meg mindenki van a birodalomban, de olyan, hogy oszmán nép, olyan nincsen, az csak az elit kultúrája. (…) A katonaság, a lakosság, aki bevándorol ide, azok bizony délszlávok, és hozzák a saját délszláv hagyományaikat, esetleg az iszlamizált délszláv hagyományokat, amik egészen őrült dolgokat tudnak eredményezni. Az egyik kedvenc sztorim: a XVII. században jezsuiták írnak Rómába, hogy nagyon nagy szükségük lenne töménytelen mennyiségű Szűz Mária-éremre. Ennek mindenki nagyon örül, és kérdezik, hogy de mégis mi történt. És mondják, hogy a muszlim nők rájöttek, hogy azon Szűz Mária van a kisdeddel, és innentől kezdve termékenységi amulettnek tekintik. Muszlim nők jönnek a jezsuitákhoz, Szűz Mária-éremért! Szóval ez teljesen őrült kavalkád, ahol a család egyik fele gond nélkül lehet ortodox keresztény, a másik fele muszlim.

Már a római időkben és a középkorban is nagy jelentősége volt a város fejlődésében a Dunának, amelyen a török időkben még hajóhíd is épült, ha jól tudom, a mai Erzsébet hídtól kissé északra. Milyen termények érkeztek a városba a Dunán keresztül ebben az időszakban?

Papp Adrienn: A Duna volt a legfontosabb dolog a török Buda életében, mert a Duna volt a legfőbb összekötő út a birodalom belső területei felé. (…) Budáról nem sok minden megy Belgrád felé, de Belgrád felől nagyon-nagyon sok minden jön ide. Ezt úgy kell elképzelnünk, hogy napi rendszerességgel jött akár sok hajó Belgrád felől, és hozta a terményeket. Például búzát a Bácskából. (…) Etetni kellett a várkatonaságot meg az egész környéket, de érdekes módon nem az Alföldről, a környező területekről hordták be a búzát, hanem délről jött fel, ahogy egy csomó ipari termék is és csomó jópofaság, ami az oszmán létnek emblematikus holmija: a kávé, a pisztácia, a méz. (…) A hajóhíd stratégiai értelemben volt fontos, talán nem is annyira kereskedelmileg. Időnként nagyon gyorsan kellett a hadseregeket átcsoportosítani, vagy hadseregellátást intézni. Ez a híd óriási, nagyon bonyolult és nagyon masszívra megcsinált alkotás volt. Ki lehetett nyitni, ha jöttek a kereskedelmi hajók. A mi szempontunkból ez azért lényeges, mert Budát és Pestet gyakorlatilag egy egységgé tette, ami azért is fontos, mert itt már katonailag is egy egységet képez Pest, Buda, meg a Gellért-hegyi erőd. És ez a két várost szorosan összekovácsolja.

Forrás és a podcast: www.valaszonline.hu