![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2024/05/rsz_turkinfo_15_png.png "Türkinfo - \")
Mezopotámia a történelemkönyveken túl – Törökország Viszkok Fruzsi szemével
Törökország népszerű turista célpont. Mi, magyarok leginkább Isztambult célozzuk meg, de én egy másik arcát ismertem meg: a megelevenedő történelemkönyvet, Mezopotámiát. Viszkok Fruzsina írása.
Az Európa és Ázsia találkozásánál található térség az évezredek során számos civilizációnak szolgált bölcsőjeként, valamint kulcsfontosságú kereskedelmi útvonalak jelentős állomásai is voltak itt. A különböző népek és ősi kultúrák keveredése ma is elementáris erővel hat az idelátogatókra, legalábbis számomra ez egy igazi lelki utazás is volt. Sokszor elérzékenyültem kalandozásaink során, annyira kijózanító hatással volt rám, hogy milyen picike is az ember a történelem távlatában, és mennyire szerencsés vagyok, hogy ezeket az élményeket megélhetem.
Összegyűjtöttem az utazás számomra kedvenc állomásait, melyeket egytől egyik felejthetetlen élményként viszek tovább. Ha nem egy megszokott turista célpontra vágysz, Dél-Anatólia ezen útvonala egész biztosan jó választás lesz, ugyanis turistával csak elvétve találkoztunk, akik többségében törökök voltak, így a térség felfedezése még inkább egyedülálló élmény.
Folytatás részletekkel és sok fényképel
„Aknamezőn át az áhított célig” – avagy valóban végleg leteheti-e a fegyvert a PKK?
Mintha egy pillanatra fellélegzett volna egész Törökország, sőt máshol, messze Anatólián túl is érződött a reményteljes megkönnyebbülés. Mindenütt, ahol ebben az országban – vagy hazájukból Nyugat-Európába vagy máshová elszármazottan, esetleg elmenekülve – törökök és kurdok együtt vagy egymástól elkülönülten élnek. A világmédia értelmezése szerint újra felcsillant a kurd–török béke lehetősége. Sok helyütt ezért hatott ilyen felszabadítóan az a nyilatkozat, amelyet először az isztambuli Elit World Hotelban sajtóértekezleten olvastak fel a Márvány-tenger kis börtönszigetén fogva tartott és így kényszerűen távol levő Abdullah Öcalan nevében. Tehát nem maga a világhírű rab, az életfogytiglani szabadságvesztésre ítélt kurd „terroristavezér” ment végig sorról sorra hangosan a saját szövegén, hanem mások, két látogató, törökül és kurdul, a vele újabban kapcsolatot tartó kurdbarát DEM Párt képviselői. Videó ugyan készült, amelyen felhívásának olvasása közben őt magát is megörökítették a szigetre látogató pártküldöttség tagjainak, valamint három rabtársának és ügyvédjének jelenlétében. De ezt a fegyintézeti hatóság tiltása miatt nem hozhatták nyilvánosságra, csak a történelmi jelenetről készült fényképet oszthatták szét később az isztambuli sajtóértekezleten… Elvégre az immáron huszonhat éve elzárt fogolyra még mindig érvényes a tengertől körülölelt fegyintézet szigorú belső szabályzata…
A nyilatkozat első hallásra sokak számára mellbe vágó, szinte hihetetlen felhívást tartalmazott, nemzetközi szenzációt keltve. Ebben a börtönben megőszült hetvenöt éves Öcalan parancsnok az általa alapított és irányított fegyveres mozgalom, a Kurdisztáni Munkáspárt, a PKK harcosaihoz fordult, fegyverletételre, egyben pártjuk és szervezetük feloszlatására szólítván fel őket. A délkelet-törökországi havasok barlangjaiba és az Irakot és Iránt is átszelő Zagrosz vadregényes hegyvonulatának rejtekhelyeire rajtaütéseik után vissza-visszahúzódó, ott megbúvó és immáron közel negyven éve onnan le-lecsapó, de nemritkán városi gerillaként is küzdő felkelőknek címzett „tüzet szüntess és oszolj!” felhívás hatása – mint az első híradások megfogalmazásaiból kitetszett – valóban „évszázados jelentőségű” lehetne. Ha. És ez a ha többszörös nagy kérdőjelként mered az érintettekre és érdekeltekre. Ha például a gerillák szavatolt biztonságos körülmények között tudnák teljesíteni a parancsot, nem kitéve a kormányerők egyelőre most sem szünetelő támadásainak…
Egynémely éleslátású török politikai elemző szerint valóban olybá tűnhetett, mintha Öcalan a PKK-t egyoldalúan, mindenfajta feltételek nélküli fegyverletételre szólította volna fel. A fegyveres szervezet vezetősége ki is nyilvánította, hogy követi kurdul Rêber Apo, törökül Önder Apo, szabad magyar fordításban Bátyánk, Vezetőnk utasítását. Ömer Murat török politikai elemző és más újságírók szerint Öcalan mindamellett szükségesnek tartotta bizalmasan megüzenni az İmralı börtönszigetére látogató DEM-küldöttség egyik tagjával, Sırrı Süreyya Önderrel, hogy „ennek a megkezdett folyamatnak a sikere megköveteli a demokratikus politikának és alapvető jogi követelményeinek elismerését”. Murat úgy tudja, hogy a PKK tényleges hadműveleti vezetője, Murat Karayılan is hitet tett az öcalani üzenet és a további erőszakról köntörfalazás nélkül való lemondás mellett. Ugyanakkor – mint ezt a jelenleg Németországban élő volt török diplomata és politikai szakíró forrásai megnevezése nélkül közli – „Karayılan nem habozott megfogalmazni bizonyos feltételeket”. Ezek a következők:
1. „Erőszak alkalmazására csakis erőszakra adandó válaszként kerülhet sor.” Ami nyilvánvalóan azt jelenti, hogy Törökországnak le kell állítania minden hadműveletét a PKK ellen.
2. „Nyomatékosítjuk, hogy a siker záloga a demokratikus politika és a jogi megalapozottság.” Ez minden bizonnyal arra való utalás, hogy véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy önkényesen leváltott DEM-polgármesterek helyére állami „kényszerkinevezetteket” ültessenek. Meg kell erősíteni továbbá a helyi önkormányzatok jogkörét, és közkegyelemben kell részesíteni a PKK-harcosok többségét.
3. „Készek vagyunk kongresszus összehívására a PKK feloszlatása végett – nyilvánította ki Karayılan. Ehhez azonban alkalmas biztonsági helyzetet kell teremteni. Ahhoz pedig, hogy a kongresszus sikeres lehessen, a tanácskozást Öcalannak személyesen kell irányítania és levezetnie. Biztosítani kell számára, hogy szabadon élhessen és dolgozzon, és bárkivel akadálytalanul érintkezhessen, akivel csak óhajt, beleértve barátait is.” Ez nyilvánvalóan egyet jelent azzal, hogy Öcalant ki kell engedni a börtönből, és olyan új környezetet kell biztosítani számára, ahol szabadon létesíthet kapcsolatot a PKK tagjaival.
Némelyekben felmerült a gyanú, hogy a török kormány titokban bizonyos ígéretekkel és engedményekkel kecsegtette az egészen az utóbbi időkig teljes elszigeteltségben tartott Öcalant, akinek felhívása talán erre adott reagálás volt. Azonban hogy ez így van-e, erre csak az idő adhat választ – írja Ömer Murat. „Ellenben figyelembe véve, hogy Törökország immáron egyszemélyi uralmú rezsimmé változott, miért kellene a PKK-nak elégségesnek tekintenie egy ilyen rendszer által adott garanciákat a PKK feloszlatásához? Ha a PKK holnap leteszi a fegyvert és feloszlatja önmagát, vajon Erdoğan nem fog-e visszariadni még az érvényes alkotmány megsértésétől sem, és akkor ki fogja megakadályozni őt minden demokratikus és jogi vívmány egyszerű félresöprésében?”
A törökországi demokrácia helyzetéért való ilyen aggodalmak különösképpen időszerűvé váltak éppen ezekben a napokban, amikor teljesen átlátszó vádakkal – korrupció és terrorizmus támogatása – elemi erejű felháborodástól és tüntetésektől kísérve egyszerűen letartóztatták a népszerű Ekrem İmamoğlut, Isztambul főpolgármesterét, az államelnök legerősebb ellenfelét és győzelemre esélyes kihívóját a legközebbi elnökválasztásokon. E rendőri intézkedést a The New York Times úgy kommentálta, hogy ezek után felmerül a kérdés, hogy a világ 20 legerősebb gazdaságai és az USA NATO-szövetségesei közé tartozó Törökország egyáltalán mennyiben maradt még demokrácia. Mert ezzel közelebb került ahhoz, hogy teljes mértékben tekintélyuralmi rendszerré változzék.…
Ebben a feszült légkörben a Birgün című baloldali radikális napilap értetlenkedve feltette a kérdést, hogy vajon, miért éppen a kurdbarát DEM Parti, a Népek Egyenlőségének és Demokráciájának Pártja vállalkozott „politikai kollaborációra” Erdoğannal. Szerinte „utóbbi rezsimje csak saját túlélésére játszik, ezért bocsátkozott hosszú, színfalak mögötti tárgyalásokba a PKK-val, s ez motiválta kezdeményezését a kurdok irányában. „Csak találgatni lehet – olvasható a lapban –, hogy a DEM miért támogat egy ilyen színtiszta gyakorlati szempontú opportunista és történelmileg elhibázott kezdeményezést, és vajon miért működik együtt Erdoğan AKP-jával, elnézve annak fasiszta mentalitását, ahelyett, hogy küzdene ellene!”
Ez utalás volt arra, hogy tavaly októberben nagy meglepetésre Devlet Bahçeli, a Nemzeti Cselekvés Pártja, az MHP vezére, a török államelnök legszorosabb választási szövetségese felajánlotta, hogy a kurd rab élhet a „szabadulás reményének jogával”, ha elhatárolódik a terrorizmustól, és fegyverletételre szólítja fel a PKK-t. Különös módon a közvélemény nagy részének szemében az MHP-vezérnél keresve sem lehetett volna alkalmatlanabb és politikai-társadalmi szempontból ellenszenvesebb személyt találni erre a kezdeményezésre, tekintve pártjának a terrorista Szürke Farkasok rettegett bűnszervezetében gyökerező régmúltját, valamint a saját maga által napjainkban kifejtett szélsőjobboldali, nacionalista és kiváltképp kurdgyűlölő tevékenységét. De talán éppen Erdoğanhoz való nagyon szoros közelsége és vele való politikai egyetértése „hitelesítette” lépését, amellyel e fontos kurd vonatkozású kérdésben „megszelídítve” maga mögé állíthatta a kurdokkal és a PKK-val való bármiféle alkut eddig makacsul ellenző legszélsőségesebb nacionalista ultráit is.
Néhány nap óta azonban úgy fest, mintha Ankara hirtelen elkezdett volna nem egy nyelven beszélni, vagy másként fogalmazva, mintha átértelmezték volna Bahçeli kijelentését Öcalan szabadulásának reményére vonatkozóan. A török igazságügy-miniszter, Yılmaz Tunç ugyanis sajtóértekezletén egy kérdésre válaszolva kizárta, hogy Öcalan reménykedhet szabadlábra helyezésében. Szerinte ez a lehetőség csak azokra az elítéltekre vonatkozik, akiket jó magaviseletükre való tekintettel büntetésük egy részének letöltés után feltételesen kiengednek. A hatályos törvény értelmében azonban semmiképpen nem vonatkozhat olyasvalakire, mint Öcalan, akinek a reá eredetileg kiszabott halálos ítéletét 2002-ben súlyosbított életfogytiglani szabadságvesztésre változtatták, miután az európai uniós tagság reményében eltörölték a halálbüntetést. „Jelenleg arra kell összpontosítanunk figyelmünket, hogy véget vessünk a terrorizmusnak, és hogy a terroristák letegyék a fegyvert. Ez számunkra mindennél előbbre való” – jelentette ki a miniszter.
Ez a visszalépésként értelmezhető állásfoglalás azután hangzott el, hogy a PKK vezérkara hűséges támogatásáról biztosította Öcalan felhívását, bejelentve, hogy fegyverszünetet hirdet, de tisztázva, hogy a szervezet végleges lefegyverzését és a párt feloszlatását PKK-kongresszussal kell jóváhagyatni Öcalan jelenlétében és irányításával. A feszültséget még inkább kiélezte, hogy a PKK tűzszüneti bejelentése ellenére a török hadsereg a földön és levegőből egyaránt folytatja támadásait. Erről a felkelők népi védelmi erőinek (HPD) főhadiszállása földrajzi helyszínekre és időpontokra lebontva részletes jelentést tett közzé. Mint közölték, ezekre a támadásokra a legitim önvédelem értelmében saját hatékony akciókkal válaszoltak, tűz alá véve katonai szálláshelyeket, technikai berendezését, állásokat.
„Ilyen körülmények között lehetetlen és veszélyes kongresszust tartani – jelentette ki a kurd Sterk tévéállomásnak nyilatkozva Cemil Bayık, a PKK egyik legmagasabb rangú vezetője. Mindennap felderítő és harci repülőgépek zúgnak el felettünk, folyamatosan támadnak, bombáznak bennünket. Márpedig kongresszust csak akkor tarthatunk, ha valóban megérnek ehhez a szükséges feltételek” – hangoztatta. Ám gyorsan megérkezett a köztársasági elnök válasza is: „Ha továbbra is halogató taktikához folyamodnak, folytatni fogjuk hadműveleteinket – egészen az utolsó terrorista elhulltáig” – így Erdoğan, aki egyébiránt Bahçelivel együtt naponta megismétli követelését, hogy a PKK azonnal tegye le e fegyvert.
Nem meglepő, ha e felek vitájának és a kormány ellentmondásos megnyilatkozásainak és intézkedéseinek nyomasztó súlya alatt a kurd Eufrátesz Hírügynökség, az ANF szemleírója ezzel a címmel jelentette meg cikkét: A probléma megoldásához vezető út végig akadályokkal van aláaknázva…
De ez voltaképpen már korában is így volt, s a felek régtől fogva ilyen veszélyek közepette igyekeztek dűlőre jutni egymással. A mai helyzetre és az új kurd kezdeményezésre különös módon emlékeztet egy rejtélyes módon felbukkant interjú, amelyet a „még szabad” Öcalannal 1993. március 17-én készített a híres publicista, Can Dündar. A jelenleg németországi számkivetettségben élő vezető török újságíró menekülésre kényszerült hazájából, miután a török titkosszolgálat szíriai akcióját leleplező cikke miatt hatósági üldöztetés indult ellene. A videóra vett beszélgetés, amelyet a napokban egy kurd újságíró, Amed Dicle talált meg és osztott meg a közösségi médiában, eredetileg olyan időszakban látott napvilágot, amikor érvényben volt a kurd gyökerű Turgut Özal államfő által a PKK-val kialkudott tűzszünet.
Az interjú során Dündar megkérdezte Öcalant, hogy el tudja-e képzelni magát legális politikai párt élén a török nagy nemzetgyűlésben.
„Ez nehéz lenne a jelenlegi politikai törvények és parlamenti viszonyok között – hangzott a válasz. De ha föderális törvényhozás alakulhatna, ha módosítanák a politikai pártokra vonatkozó törvényt, és ha szélesebb körű részvételhez törvényes szabályozást alkotnának, akkor egyértelmű helyzet állna elő. De most nem a Törökországba való visszatérésről kell beszélni, hanem arról, hogy miképpen lehetne átalakítani Törökországot. Akkor mindannyiunknak helye lehetne a változó Törökországban…”
Az Öcalan által 1993-ban meghirdetett tűzszünet történészek szerint fordulópont lehetett volna. De Özal elnök minden erőfeszítése ellenére a török állam hivatalosan nem ismerte el a fegyvernyugvást. Néhány hónapon belül a tűzszünet össze is omlott, s a konfliktus még elkeseredettebbé vált Özal 1993 áprilisában bekövetkezett hirtelen és váratlan halálával. Sokáig az a szóbeszéd járta, hogy halálában részesek voltak azok az erők, amelyek nem akartak beletörődni béketárgyalások megkezdésébe.
Az interjú emlékezetes vonatkozása volt, hogy Öcalan nem katonazubbonyban, hanem polgári öltönyben jelent meg, amivel mintegy jelezni kívánta, hogy a fegyveres harccal szemben a politikai párbeszédet részesíti előnyben.
De ezt a gondolatot kifejtette húsz évvel később már elítélt rabként is, amikor a kurd újév, a newroz alkalmából, 2013. március 21-én börtönéből küldött filozófiai mélységű békeüzenetben köszöntötte népét, bejelentve, hogy most új korszak kezdődik, a fegyveres ellenállást felváltja a politikai demokrácia szakasza. „Ma tanúként hívom az engem hallgató milliókat: mostantól a politika döntsön, ne a fegyverek! Elérkezett az ideje, hogy katonai alakulataink visszavonuljanak a határon túlra. Küzdelmünket fel nem adjuk, hanem új és másfajta harcba kezdünk…” Felidézte, hogy „törökök és kurdok vállvetve küzdöttek és estek el a Çanakkalénál vívott csatában, együtt küzdöttek a felszabadító háborúban, s 1920-ban együtt alapították a nemzetgyűlést. Közös történelmünk tapasztalata alapozhatja meg közös jövőnket is, s az új korszakot is bevilágíthatja az a szellemiség, amely egykor a török nagy nemzetgyűlés megalapítását övezte.”
Akár reménykeltőnek is felfogható látnoki szavak ezek. Amelyek különösképpen bátorítók lehetnek a török társadalom jelenlegi feszült helyzetében a kurd–török közeledés legújabb történetében bekövetkezett sorozatos visszaesések és kudarcok, legutóbb pedig a 2012 és 2015 közötti békefolyamat beteljesítésének Erdoğan által már-már a siker kapujában magyarázat nélkül történt hirtelen és önfejű leállítása után.
Az ANF hollandiai központi szerkesztőséggel működő és több nyelven tájékoztató kurd hírszolgálati iroda összeállítást közölt Öcalan felhívásának kedvező nemzetközi visszhangjából. Vezető helyen mutatta be a nagy tekintélyű és befolyásos francia napilap, a Le Monde cikkéből vett alábbi idézetet: Öcalannak a megbékélés szellemében feléje kinyújtott kezét a török kormánynak most meg kell ragadnia…
Flesch István – Türkinfo
Interjú Rácz Tamással: Játsszuk újra Eger ostromát!
Játékfigurákkal életre keltett egri hősök és oszmán vitézek: Eger-1552
Rácz Tamás 1981-ben született Szekszárdon. Faddon nőtt fel, 2000-ben költözött a fővárosba. Az ELTE magyar és történelem szakán végzett. Főbb érdeklődési területe a magyar-török háborúk korszakai, különös tekintettel az egri vár 1552-es ostromára és az egri várvédőkre. Tagja annak a gyűjtő és baráti társaságnak, amely számos játékkiállítás során mutatta be eddig a nagyközönségnek a magyar Schenk-játékot. Jelenleg Budapesten él.
Jó pár éve már annak, hogy először meséltél nekem a nagy tervedről: Schenk-figurákkal – a történeti hűségre törekedve – megépíteni az egri vár ostromának makettjét. Pontosan mit szeretnél bemutatni ezzel, és mikor vágtál bele ennek a nagyszabású tervnek a megvalósításába?
A terv az, hogy bemutassam az 1552-es egri várvédő hősöket, és azt a harmincnyolc napig tartó, a nemzeti emlékezetbe mélyen bevésődött török ostromot, amely miatt manapság is az egyik legolvasottabb magyar regény az Egri csillagok, a legtöbb látogatót vonzó várunk pedig Egerben van.
A 2015-ös esztendő eleje volt a kezdet, pontosabban a kezdet kezdete. Az interneten való böngészés közben ekkor pillantottam meg ugyanis egy aukciós oldalon a kedvenc gyerekkori játékfigurámat, egy műanyag „öltöztetős katonát”. Akkor már több, mint tíz éve volt annak – utoljára egyetemista koromban, a kétezres évek elején –, hogy Schenk-figurát láttam és vásároltam. Újra fellobbant bennem a gyerek- és ifjúkori gyűjtőszenvedély, újra feléledt a régi gyerekkori álom: építsük meg az egri várat, játsszuk le újra az egri ostromot!
Honnan jött egyáltalán az ötlet?
Az első felfedezés után jöttek az újabbak. Megismerkedtem a játék történetével, kiderült számomra, hogy a gyerekkoromból megmaradt öltöztetős katonáim a nyugatnémet Playmobil-figurának egy magyar fröccsöntő mester, Schenk Károly munkássága nyomán létrejött másolatai. Vagyis ez egy magyar játék, sőt Magyarország legnépszerűbb műanyag játéka. A német Playmobil világhírű, az egész világon számtalan rajongója és gyűjtője van, akik közül sokan szebbnél szebb és nagyon látványos diorámákat, vagyis háromdimenziós maketteket készítenek és állítanak ki a nagyközönségnek. Ezeket a diorámákat nézegetve jutott eszembe: nem érdekelnek az indiánok, nem izgatnak az űrhajók, kisgyerekként az én álmom az egri vár volt, úgyhogy legyen, nekikezdek.
Lebegett-e hasonló dioráma a szemed előtt, amit mintának tekintesz?
A diorámák, melyeket eddig láttam, illetve melyeknek a készítésében eddig részt vettem, magát a játékot mutatják be. Tessék, ilyenek az elmúlt ötven év gyerekjátékai, nézd, ilyen volt az indiános Playmobil-figura, ilyen az űrhajós Lego, ez meg itt a Schenk-huszár. Az én diorámatervem azonban más: nem a játék a főszereplő, a játék pusztán háttér. A Schenk-figurák tekintetében ez biztosan egyedülálló, főleg az időközben létrejött honlap miatt is, külföldi példákat – hasonló elképzelésűeket – nem ismerek.
Hogyan történt/történik a Schenk-figurák begyűjtése?
Ahonnan csak lehet, illetve lehetett, mindvégig betartva azt a magam számára felállított szabályt, hogy egy egri hős Schenk-figurája vagy egy Schenk-kiegészítő sem kerülhet a gyűjteményembe átverés vagy csalás útján. Amit meg kellett fizetni, azt megfizettem. A fő beszerzési terület ma már egyértelműen az internet, a közösségi meg aukciós oldalak, a különböző bolhapiacok hetente történő látogatását másra hagyom. A gyűjtőtársaktól viszont – akik inkább barátok már, mint gyűjtőtársak – sok fontos kiegészítő érkezik még ma is, főleg csere útján.
Miért volt fontos állomás számodra a budai Várban rendezett, 2022-es „Kádár (játék)katonái” című kiállítás?
A különböző Schenk-kiállításokon 2016 óta, főleg mint segítő háttérember rendszeresen részt vettem. Csak a legfontosabbakat említve: ott voltam Kecskeméten 2016-ban a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely A Schenk-féle „Mini emberke”, majd 2017-ben a Várban lévő HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Schenk Kis emberek – Nagy csaták című időszaki kiállítások előkészületeinél is. A 2022-es, a Budapesti Történeti Múzeum tárlata volt az első alkalom, ahol saját figurákkal és kiegészítőkkel dolgoztam, a kenyérmezei csatát megjelenítő dioráma összes török figurája az én gyűjteményemből érkezett a hadszíntérre. Óriási tapasztalat és hatalmas élmény volt mindegyik, a kisebb volumenű kiállítások is.
Mikor hoztad létre a nagy látogatottságnak örvendő honlapot és a Facebook-csoportot?
Élesben mindkettő 2020 szeptemberében indult. A rendkívül sikeres gyűjtési időszaknak köszönhetően 2020 januárjában már elkezdhettem összerakni az első figurákat. Még 2015-ben eldöntöttem, hogy minden egyes ismert egri várvédőnek külön bábut szentelek, és az oszmán katonákkal együtt 1552 darab figurából fog állni a dioráma.
Tavasszal egy informatikus barátom felvetette, hogy a segítségével indítsunk el egy honlapot. Viszont, ha már honlap – gondoltam én – akkor nem elegendő pusztán egy név meg egy fénykép egy Schenk-figuráról, aki a szemünk láttára alakul át egri hőssé vagy éppen oszmán harcossá, hanem adjunk meg minden fontosabb életrajzi adatot, amit csak ismerünk róla. Így vette kezdetét Csiffáry Gergely Az 1552-es egri várvédő hősök névsora, sorsuk és az „egri név” című munkájának részletesebb tanulmányozása, végül kiegészítése. Ezzel indult útjára az eger-1552.hu és a hozzá kapcsolódó internetes közösségi csoport (Eger-1552) története. Itt viszont meg kell említenem, hogy igazán ekkor, azaz 2020-ban kristályosodott ki a dioráma történelmi ismeretterjesztő jellege, hiszen az eredeti szándék, vagyis egy kiállítás során látható, nagy méretekkel rendelkező makett kisebb elemei, azaz a figurák és bizonyos kiegészítőik (királyi zászlók, dobok stb.) önállóan is, részletesen bemutatásra kerülnek a honlapon. Ezért állítottam fentebb, hogy más ilyen jellegű Playmobil-, Schenk- vagy bármilyen más, fém- vagy műanyagalapú játék felhasználásával készült diorámát nem ismerek. Ez pedig azt is jelenti egyúttal, hogy az eredetileg beütemezett tíz év, amely időt erre szántam az életemből, jócskán megnövekedett. A cél azonban 2015 óta mit sem változott: az egri vár 1552-es ostromának és az egri várvédő hősöknek a bemutatása Schenk-figurákkal és Schenk-féle kiegészítőkkel. A célközönség is ugyanaz maradt: elsősorban a kíváncsi gyerekek és a történelemkedvelő felnőttek. A honlapunk magas látogatottságára utal egyébként, hogy a Google keresőmotorja előkelő helyen pozicionálja, amiért nagyon hálás vagyok minden érdeklődőnek.
Mit érdemes tudniuk az Eger-1552 nevű Facebook-csoportodról az érdeklődőknek?
A csoportban minden szerdán bemutatom egy vagy több várvédő életrajzát. A csoportunk privát jellegű, tehát csak a tagok láthatják az általam, vagy a többi tag által közzétett tartalmakat. Erős szűrést alkalmazunk, bármilyen politikai vagy kereskedelmi hirdetés, irreleváns poszt előzetesen törlésre kerül. A fő téma nyilvánvalóan az 1552-es egri ostrom, az egri vár, az Egri csillagok, egyszóval minden, ami az „egri névhez” köthető. Várunk mindenkit szeretettel. Jelenleg 2300 körül van a taglétszámunk, ami általában az egri ostrom évfordulójának környékén szokott nagyobb mértékben megugrani, vagyis minden év szeptember-október hónapjában, amikor is szinte minden nap megjelentetünk valami fontosabb tartalmat.
Egyedül viszed ezt a projektet, vagy vannak csapattagok, akik segítenek?
Itt most sok nevet említhetnék köszönetképpen, de mindent a maga idejében. Szerencsére nem vagyok egyedül, nagyon sok segítséget, támogatást kapok barátoktól és szakemberektől, de a munka dandárját egyelőre magam végzem, nem áll külön csapat mellettem. A tennivalók nagyobb részét pedig már nem a Schenk-figurák gyűjtése, összeillesztése és fényképezése, hanem az 1552-es ostromra vonatkozó kutatómunka jelenti. Schenk-gyűjtőből lassacskán hobbitörténésszé váltam, tehát nemcsak az alapkoncepció változott, hanem jómagam is.
Miért vágtál bele az ostrom résztvevőivel kapcsolatos kutatómunkába?
A forráselemzések után úgy látom, hogy Csiffáry Gergely a várvédőkre vonatkozóan roppant jelentős kutatómunkát végzett, nélküle még a Schenk-játék gyűjtésébe sem fogtam volna bele. Csakhogy mikor útjára indítottuk a honlapot, és elkezdtem feltölteni az egri várbeli gyalogosokat megszemélyesítő figurák fényképeit és életrajzait, hamarosan beleütköztem az általam később csak Nagy Lukács-problémaként elnevezett kérdéshalmazba. Mindezt különböző életrajzi ellentmondások generálták. Például, hogy az egri védők soraiban valójában hány Nagy Lukácsot ismerünk, kik ők, mi volt a pontos tisztségük, és lehetséges-e, hogy közülük az egyik Nagy Lukács valóban visszatért az egri várba az ostrom során? Később pedig, amikor az egri várbeli lovasság tagjait tekintettem át, észrevettem, hogy Tinódi a művében két Nagy Bálintot és két Nagy Tamást említ, ezzel szemben Gárdonyi is, meg Csiffáry is csak egyet ismer belőlük. Ezek az apróbb ellentmondások vezettek el oda, hogy alaposabban tanulmányozni kezdjem a Csiffáry-féle adatokat, minden általa megadott forrást afféle kritikai elemzésnek alávetve.
Mi a kutatómunka folyamata, hogyan zajlik az egri hősök beazonosítása, be tudsz-e számolni érdekesebb felfedezésekről?
Az alapfeladat továbbra is a Csiffáry-szöveg adatainak ellenőrzése. Ezután következik az információk értelmezése, ami néhány esetben hiányzik az ő munkájából. Itt van például Gersei Benedek esete: Csiffáry leírja róla Tinódira hivatkozva, hogy 1552-ben az egri várban szolgált, és a következő év januárjától Pethő Gáspár századához tartozott. Ami kimaradt: Gersei Benedek főlegény volt Tinódi szerint, mégpedig a Bebek-bástya és az Ókapu közötti részén a várnak, pontosan ott tehát, ahol Pethő Gáspár volt eredetileg kijelölve az ottani „álló sereg”, azaz a bármikor bevethető tartalék egyik vezetőjének és az ottani várrész parancsnokának. Lehetségesnek tartom tehát, hogy az 1552-es ostrom előtt a Pethő Gáspár által vezetett lovascsapattal érkezett az egri várba Gersei Benedek is, ami véleményem szerint fontos lehetséges adat.
De említhetnék olyan esetet is, amikor valamilyen ellentmondás vezet egy egri hős beazonosításához, ilyen például Nagy Bálint fentebb említett példája. Vagy az egyik Molnár Ferenc, akivel kapcsolatban Csiffáry nem vette észre az egyik forrásban a „másik” jelentésű latin szót, így csak egy Molnár Ferenc szerepel a listájában. A szerencsének köszönhető a harmadik Nagy Imre nevű hős felfedezése; a szerencsének és egy latin szónak, amit a kutatók eddig nem vettek figyelembe. Ugyanis teljesen véletlenül vettem észre, hogy az a – Bornemissza Gergely kapitánysága alatt szolgáló – Nagy Jakab, akiről eddig úgy tudtuk, hogy a várbeli gyalogos kapitány, Nagy Imre testvére volt, valójában egy Nagy Imre nevű tizedesnek, „decurio”-nak a fivére, aki szintén Bornemissza Gergellyel együtt érkezett az egri várba. Egyszóval az egri várvédők névsora jelenleg folyamatosan módosul, a honlap létének köszönhetően pedig mindez nyilvánosan, az érdeklődők szeme láttára történik.
Mikorra tervezed a dioráma építését befejezni? Szeretnéd-e esetleg valamilyen évfordulóra időzíteni?
Az eredeti terv, mint említettem, tíz év volt, tehát 2025-ben zárult volna a projekt, de ahogy bővült, módosult az eredendő célkitűzés, úgy egyre inkább látszott, hogy a munka elvégzéséhez sokkal több idő szükséges. Tervezett végső határidő már nincs; azt tudom, hogy a következő egy évben hogyan haladunk előre, de évfordulóban egyelőre nem gondolkodom.
Mi lesz a sorsa a diorámának, ha elkészül? Hol lesz elsőként kiállítva? Milyen helyszínekre tervezed elvinni?
Amikor minden elkészül, és a legapróbb részletek is összeállnak egy nagy egésszé, természetes, hogy vándorkiállítás lesz belőle, amit már most sokan várnak a visszajelzések alapján. Mindez mindenképp örvendetes és igencsak motiváló a számomra. Azt viszont még korainak érzem, hogy az egyelőre készülőben lévő diorámával kapcsolatban konkrét helyszíneket említsek. Minden meglesz a maga idejében, abban azonban biztos vagyok, hogy az egyik fő célpont, naná, hogy Eger lesz.
A Budapesti Történeti Múzeumban – 2022-ben, a kiállítás kapcsán – már bemutatkozott néhány egri várvédő a nagyközönségnek, Bornemissza Gergely figurája pedig néhány társával együtt személyesen jelent meg 2024-ben a Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium egyik osztálytermében, ahol egy kisebb előadást tartottam az egri ostromról a gyerekeknek.
Mi a helyzet az ostromló török katonákkal? Milyen érdekesebb információkat tudnál velük kapcsolatban megosztani? Sikerült-e már az ő figuráikat is beszerezned?
2025 őszén indul a honlapon és a Facebook-csoportban a várvédők bemutatásának utolsó fázisa. Legelőször ugyanis 2020-21-ben a várbeli gyalogság, a következő „évadban” a lovasság tagjai kerültek ismertetésre, majd Bornemissza csapata és a püspöki lovagtisztek következtek. 2023 őszétől a tavalyi év tavaszának végéig a borbélyok, a tüzérek, a mesteremberek, a segédhadak és az Eger környéki falvakból a várba menekült közrendűek mutatkoztak be. Jelenleg pedig a városbeli egriek vannak soron, utoljára, ősztől pedig a várbeli személyzet jön.
Az oszmán harcosok figurái ott voltak a kenyérmezei csatában, és reményeim szerint ott lesznek egy nagyobb dioráma csatamezején is 2026-ban, de erről egyelőre többet sajnos nem mondhatok. Feltehetően 2027-ben érkeznek majd meg a honlapra, és ezek a figurák – kivéve azokat persze, akiket név szerint ismerünk – nagyobb csoportokban lesznek megszemlélhetőek.
Akiket név szerint ismerünk (például Kara Ahmed vagy Hadim Ali), azokkal kapcsolatban a kutatómunka 2024-ben már elkezdődött. Itt a főbb nehézséget az jelenti, hogy a XVI. századi magyar források – Tinódit is beleértve – az oszmán vitézek nevét, tisztségét és életrajzi adatait tekintve felettébb óvatosan kezelendők. Nagy szükség van a korabeli oszmán forrásokra, hiszen állandó háborús helyzet volt, márpedig a háborúkban mindig zajlik dezinformációs hadjárat is. Ezenkívül nyilván sokkal árnyaltabb képet kapunk, ha a „másik oldal” forrásait is felhasználjuk.
Jó példa erre Hanivárnak, az egyik nem létező, fiktív személynek az esete. A XX. századi magyar történeti munkák szerint a belgrádi bég, aki részt vett Eger ostromában, egy Hanivár nevű személy volt. Tinódi is ír nándorfehérvári bégről, de alkalmasint ő arra a nándorfehérvári-szendrői bégre gondolhatott, akinek a szendrői székhelye 1521, azaz Nándorfehérvár elfoglalása után átkerült Belgrádra. Szántó Imre Eger vár védelme 1552-ben című könyve (1971) Gömöry Gusztáv Eger ostroma 1552-ben című, 1890-ben írt tanulmányára hivatkozik ebben a kérdésben, Gömöry viszont nem hivatkozott senkire. Mivel a török forrásokban nem találni olyan Hanivár nevű bég nyomát, aki 1552 környékén Belgrádon vagy Szendrőn szolgált volna, így élek a gyanúperrel, hogy Vörösmarty Mihály Eger című eposzának a költő által kitalált, „hírkereső” Hanivárja áll a háttérben, aki egyszerűen átnyargalt a romantikus irodalom világából a XIX. század historikus munkáiba. Visszatérve Tinódira: ő valószínűleg azért használta a krónikájában a „nándorfehérvári-szendrői bég” kifejezést, mert így akarta érzékeltetni a korábbi székhelyváltást, vagy csak azért, mert Borsod vármegyében is volt egy Szendrő, egy ugyanolyan nevű mezőváros. Azonban ezt a szándékot már a XIX. században félreértelmezték, és a szöveget olvasva arra következtettek, hogy létezett külön egy nándorfehérvári meg egy szendrői bég is az egri vár falai alatt, ám mivel a nándorfehérvári béghez nem sikerült (nem is sikerülhetett) nevet társítani, az 1827-ben készült eposz hőse lett a megoldás. Hanivár neve egyébként jelenleg is megtalálható a Wikipédia Eger ostroma (1552) című szócikkében. Ez is a dioráma és a honlap bevallott célja: amennyire csak lehet, pontosítva-helyesbítve rendbe rakni az 1552-es egri ostrom összes ismert résztvevőjével kapcsolatos adatokat. Ezenkívül végleg eltávolítani a jövő történelemkönyveiből a „hírkereső” eposzi jelzőjű Hanivárt, meg azokat is, akik érdemtelenül szerepelnek ma az egri vár tábláin az egri hősök között.
Köszönöm a beszélgetést!
Pál Laura
A honlap:
A törökök torkig vannak Erdogannal: Az utóbbi évtizedek legnagyobb tiltakozási hulláma kezdődött
Az utóbbi évtizedek legnagyobb tiltakozáshulláma továbbra sem apad Törökországban. Több tízezer ember vonult utcára, miután Erdogan török elnök legnagyobb ellenzéki kihívóját, Isztambul főpolgármesterét letartóztatták a hatóságok.
Az ATV Start vendége Tarik Demirkan főszerkesztő, Türkinfo.
Szemtől szemben a könnygázzal: erős fényképek az utóbbi évtizedek legnagyobb törökországi tüntetéséről
Írtunk mi is arról, hogy vasárnap folytatódott az utóbbi évtizedek legnagyobb tiltakozáshulláma Törökországban, több tízezren mentek utcára, miután letartóztatták Erdogan ellenzéki kihívóját, Ekrem Imamoglu isztambuli főpolgármestert.
Az elmúlt napokban több mint 700 tüntetőt vettek őrizetbe a hatóságok, vasárnap a leghevesebb összetűzések Isztambulban voltak, ahol a rendőrök könnygázzal és gumilövedékkel próbálták feloszlatni a tömeget. Ekkor készültek azok a felvételek, melyek hétfőn aztán bejárják a világsajtót, és melyeken a vélhetően a dervisek hagyományos csúcsos sapkáját és jellemző ruháját viselő tüntetőt fújnak le szemtől szembe könnygázzal.
Forrás és további képek: 444.hu
Lázár következő nagy projektje: kancát keres Erdogan lovának
Főúr köszöni szépen, remekül van, csak kicsit magányos.
„Házasodna a csődör” című videóval jelentkezett Lázár János a mezőhegyesi ménesbirtokról, ahol Jusztinát, az „Erdogan török elnöknek ajándékozott kiváló mén édesanyját” mutatta be. Igaz, ő már egy idősebb hölgy az építési és közlekedési miniszter szerint, hiszen már 24 éves, de nagyon sok jó csikó származik tőle.
Lázár videójából kiderül, hogy az Erdogannak ajándékozott ló, Főúr, „köszöni szépen, remekül van”, egy török állami ménesben él. A török elnök viszont jelezte, hogy a lova magányos, ezért Lázárék egy kancát, egy fiatal hölgyet is keresnek Főúrnak. „Reméljük, boldogok lesznek Törökországban” – teszi hozzá a miniszter, aki mindenkit megnyugtat, a kanca anyja nem Jusztina lesz.
Forrás: hvg.hu
Arda Güler üzent a keménykedő magyaroknak; furcsa török bírózás: „Minden csapatnak ilyen játékvezetőre van szüksége”
Így látták Törökországban a magyar-török (0-3) Nemzetek Ligája-visszavágót.
A magyar válogatott vasárnap este 3-0-s vereséget szenvedett Törökországtól, így 6-1-es összesítéssel bukta el a Nemzetek Ligája-playoffot, amelyet az A-divízióban maradásért játszottak. A találkozó másnapján honlapunk a megszokott módon megnézte, hogyan látták az összecsapást ellenfelünknél, azaz ezúttal Törökországban.
A Fanatik elismerte, hogy „Magyarországnak az első 30 percben több helyzete volt, mint nekünk, és különösen ha Uğurcan nem avatkozik közbe Gazdag lövésénél, egészen más lett volna a folytatás a pályán. Amikor azonban a magyar csapat nagyvonalú volt, a félidő vége felé kezdtek előtérbe kerülni a válogatott minőségi játékosai.” A 2-0-val pedig „ennyi volt Magyarországnak”. A lap Vincenzo Montellát is dicséri, aki nem kísérletezik sokat, meghagyja a török csapat vázát, és azokat játszatja, akik kiérdemlik a lehetőséget.
A Fanatikon több véleményírás is megjelent a meccsel kapcsolatban, az egyikben azt fejtegetik, hogy „őszintén szólva, a magyar nem volt olyan csapat a szemünkben, amelyiket túlbecsültünk volna. Az igazi probléma velünk volt, tudjátok, milyen kiszámíthatatlanok vagyunk… Ami azt illeti, az első félidő nagy részét úgy töltöttük, hogy nem támadtunk, csak védekeztünk. Az első lövésünk Ardától jött a 35. percben. Nem mondhatjuk, hogy az ellenfél nagyon hatékony volt, de éreztette velünk, hogy az addig a percig játszott futball nem lesz elég, és hogy támadásban is tennünk kell valamit. Előbb Hakan büntetőjéből, majd Arda stílusos helyezésével két góllal azt mondattuk, hogy „ez az”.”
A 2-0 után a magyar csapat olyan volt, mint egy bokszoló, akinek az első félidő végéig már nem volt védekezése. Szétesett a csapatuk, mi pedig nagyszerű eredménnyel mentünk az öltözőbe.
Folytatáa
Forrás: www.csakfoci.hu
Sürgős találkozót hívott össze a török jegybank elnöke
A török jegybank elnöke rendkívüli találkozót tart a Török Bankszövetség vezetőivel a piaci turbulenciák miatt, miután Isztambul polgármesterének őrizetbe vétele megrázta a pénzügyi piacokat.
Fatih Karahan, a török jegybank elnöke vasárnap egyeztetést tart a Török Bankszövetség (TBB) igazgatótanácsi tagjaival a közelmúlt piaci fejleményeinek megvitatására – közölték banki források.
A török jegybank nem kívánt nyilatkozni a találkozóval kapcsolatban.
A török líra, a részvények és kötvények jelentős veszteségeket szenvedtek el szerda óta, amikor Ekrem Imamoglut, Isztambul polgármesterét és Recep Tayyip Erdogan elnök fő politikai ellenfelét őrizetbe vették:
Egy török bíróság vasárnap előzetes letartóztatásba helyezte Imamoglut korrupciós vádak miatt. A polgármester tagadja a vádakat, és országos tüntetésre szólította fel az embereket.
A török jegybank nem kívánt nyilatkozni a találkozóval kapcsolatban.
Forrás: www.portfolio.hu
