![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2024/05/rsz_turkinfo_15_png.png "Türkinfo - \")
A magyar- török kulturális évad jegyében országszerte 18 helyszínen tartottak Tulipánfesztivált. A Siroki várban a hagyományőrzésé volt a főszerepet, korabeli ruházatban és eszközökkel készítettek a török hagyományőrzők a vendégeknek török kávékat, és az arab írással is meg lehetett ismerkedni.
„PONT AZ IRODALOM AZ, AMI FELNYITHATJA AZ EMBEREK SZEMÉT” (BESZÉLGETÉS SCHMIDT SZONJÁVAL)
A török irodalom jóval sokszínűbb, mint amennyire Magyarországon látják. Ennek a gazdagságnak jártunk utána Schmidt Szonja Emese turkológussal, műfordítóval készült beszélgetésünkben.
1749: Mi vonzott, fogott meg a török kultúrában annyira, hogy azon túl, hogy török szakon végeztél, műfordító vagy?
Schmidt Szonja Eemese: Tizenkilenc éves koromtól sokszor utaztam Törökországba, mindig vidékre, Közép- és Dél-Anatóliába, hol hosszabb, hol rövidebb időre. Sok időt töltöttem az ottani emberek között, ezért valamilyen formában mindig azonosulni tudtam az életükkel, érzéseikkel, múltjukkal, és nálam ez az emberi tényező adta meg azt a pluszt, ami által elhivatottságra tettem szert. Tudományos pályára készültem, amit nem is hagytam el teljes egészében, de közben kerestem az eszközöket, és az irodalomban találtam meg azt, amivel úgy érzem, átadhatok valamit, amit fontosnak tartok, és talán közelebb viszi a magyar embereket ehhez a világhoz, mellyel valamilyen sorsszerű módon sokunknak dolga van.
1749: Könnyen jöttek az első fordítások, nem telt komoly erőfeszítésedbe, hogy eljuss az első munkáidhoz, hogyan, mi alapján tájékozódtál, hogy kit, mit érdemes magyar nyelvre átültetned?
SchSzE: Szegeden, altajisztika szakon végeztem, ahol nagyrészt összehasonlító- és történeti nyelvészettel, kis arányban pedig történelemmel foglalkoztunk, de török irodalommal semmit. Önállóan ástam bele magam a törökországi irodalomba, először népköltészetet fordítottam, később kinti írókat is megismertem, de a sokféleségben egyedül bizony nehéz volt eligazodnom. Intézményektől függetlenül és a fővárostól távol élve sokáig eleve reménytelen dolognak éreztem azt, hogy valaha fordításom jelenjen meg. Egy magamban dédelgetett álom volt ez, ami szép lassan, sok év után hozta meg gyümölcsét, amikor egy törökországi irodalmi nyári egyetem résztvevőjeként több irodalmi szakemberrel volt szerencsém megismerkedni, ennek köszönhetően pedig itthon is volt már hova kapcsolódnom. Az első választásomat nagyban befolyásolta a neves novellista és regényíró Sevinç Çokummal való személyes találkozásom, majd rácsodálkozásom a regényére, amelyről úgy éreztem, egy számomra oly kedves, ám itthon kevésbé ismert szegletével foglalkozik Törökországnak. Meg kell jegyeznem, mivel ez a Török Kulturális Minisztérium égisze alatt szervezett kurzus volt, meglehetősen egyoldalúan, a konzervatív oldaláról mutatkozott be a török irodalom.
1749: Magyarországon jobbára Orhan Pamuk neve ismert, bár az ő könyvei sincsenek az eladási listák élén, szemben például a skandináv irodalommal. Hogy látod, miért nem hódíthatta meg a magyar olvasóközönséget a török irodalom?
SchSzE: A török irodalom, úgy érzem, itthon továbbra is csak kuriózumként, egzotikumként van elkönyvelve, ehhez hozzáadódik még a mi európaiságunk miatti fölényérzet, a magyar embereknek tagadhatatlanul ellenérzései vannak mindennel szemben, ami török vagy keleti. Tudatosan vagy tudattalanul bennünk van ez, talán a mi identitáskeresésünk miatt is, és ezt nehéz legyűrni. Holott pont az irodalom az, ami felnyithatja az emberek szemét, és segítene helyre tenni ezt. Ráadásul nagyon sokszínű a törökországi irodalom itthoni felhozatala, igazán jól kiművelheti magát belőle az, aki keres. De sajnos tényleg csak az, aki keres, hiszen az itthoni nagy kiadók alig adnak ki török írókat, a kisebb kiadóknál megjelenő művek pedig nem jutnak el a nagyközönségig. Talán ez idén kissé változni fog, hiszen a török-magyar kulturális évad miatt több piacvezető kiadónál napirendre került a török kortárs irodalom itthoni megismertetése. Ennek ellenére azt hiszem, bőven vannak hiányosságok, és ez a kiadók érdektelensége miatt is van.
Aki kedvet kap a török irodalomhoz, az böngéssze könyvekről szóló rovatunkat!
Vasárnapi utazások: török emlékek nyomában Somogyban és Baranyában
Egy szép májusi hétvégén, éppen anyák napján tett kirándulásról szól ez a beszámoló, ezúttal Magyarországon. Színes tulipánok, hatalmas repcetáblák és táncoló nárciszok között megbúvó pécsi, szigetvári, babócsai török emlékeket kerestünk fel.
Utazásunk egyik apropója az volt, hogy – a felújítást és az új kiállítás berendezését követően – nemrégiben megnyitott pécsi Jakováli Hasszán dzsámiját meglátogassuk. Az ő kezelésükben van Pécsett Idrisz Baba türbéje is, így ez a két látnivaló egy belépőjeggyel látogatható. Izgatottan vártam, hogy megnézhessük, hiszen mindkettőről oly sokat olvastam, annyi képet láttam már.
Jakováli Hasszán dzsámija Magyarország egyik legjobb állapotában fennmaradt török építészeti emléke, az egyetlen, amelynél a dzsámihoz csatlakozó karcsú minaret majdnem változatlanul őrizte meg az eredeti formáját. Evlija Cselebi leírásából tudjuk, hogy Jakováli Hasszán pasa – kanizsai pasa volt, majd boszniai bej – építtette, feltehetően a XVI. század második felében.
Ebben a cikkben nem írok le sok információt a helyről, inkább csak fel szeretném kelteni érdeklődésüket, hogy keressék fel Önök is. Teszem ezt azért is, mert mind a türbében, mind a dzsámiban olyan tökéletes idegenvezetést kaptunk, oly színesen mesélték el számunkra a látni- és tudnivalókat, hogy a kedves olvasó jobban teszi, ha maga is meghallgatja.
Ráadásul a kiállítás berendezői kifejezetten célul tűzték ki, hogy minden érzékszervünkre hassanak: az ott hallott fülemüle ének, a rózsaillat, a tükörterem varázslatos atmoszférája nem átadható ebben az írásban.
A folyosó falán berendezett, Pécs történetét bemutató kiállítás számtalan meglepetéssel fog szolgálni még a történelmet ismerők számára is, a mecsetbe való belépéskor – eredeti, dervisek által is koptatott köveken lépkedve – különös érzés fog el bennünket. A minaretet teljes magasságában pedig a hátsókertben tett sétánk során láthatjuk.
A türbe hasonlóan nagy élményt jelent. Tulipánokkal teli kertje éppen az Édesanyák útja mellett található meg, így ideális időpontot választottuk, hogy meglátogassuk.
Tudják, hogy Pécs híres szülöttjének, Zsolnaynak is köszönhetjük, hogy ma láthatjuk? Az ő felújítási tervrajzát is megnézhetjük a látogatótérben.
Volt már raktár is, üresen is állt, befalazták ablakait, majd kibontották. Ma méltó sírhelye Idrisz Babának, egy 16. században élt szent életű embernek, aki maga is a bektasi rend tagja volt, ahogyan budapesti híres sorstársa, Gül baba is.
Egy rövid pécsi belvárosi séta és ebéd után továbbindultunk Szigetvárra. Tudom, sokkal több időt kell eltölteni ebben a szép városban, de szerencsére sokszor jártunk már ott, így most követtük a kitűzött útitervet és újabb török emlékek nyomába indultunk.
Erre a napra vettük tervbe – hiszen ott nem kell nyitvatartási időhöz igazodni, bármikor, így naplemente tájékán is betérhetünk – a Magyar–Török Barátság Park meglátogatását. A parkban szálló orgonaillat és a hatalmas, sárgálló repcetábla háttérképe tette tökéletessé az élményt.
Meglepetésként szolgált számunkra, hogy nem csak mi jártunk ott: egy török látogatóval beszélgettünk először, aki a kaposvári Şişecam beruházáson dolgozik, és szabadidejében idelátogatott, majd – miközben sétálgattunk a parkban – sorra érkeztek az autók a parkolóba családokkal, fotósokkal.
Mindenki ismeri legalább fényképről a két hatalmas szobrot, mely a park központi eleme. A Zrínyit és Szulejmánt megformáló emléket élőben látni azonban egészen más, az apró részleteket – például a hátul megformált muszlim és keresztény jelképeket – is megfigyelhetjük. Informatívvá pedig az teheti a látogatást, ha elolvasgatjuk a táblákat – akár magyarul, akár törökül beszélők megtehetik – melyek a két nép történelmét összekötő híres történelmi személyeket, fontos eseményeket mutatják be. Nemcsak Zrínyiék idejéből, hanem több évszázadot is felölelve.
A sokat emlegetett repceültetvényen túl magaslott egy templomtorony, mely további kóborlásra hívott minket. Bevallom meglepetésként szolgált számunkra, előre nem volt tervezett úti cél, hogy bizony ez az a templom, melynek helyén állt Szulejmán szultán sírhelye (legalábbis korábbi vélekedés alapján). Turbék templomának – hivatalos nevén Szigetvári Segítő Szűz Mária-kegytemplom – tornyát láttuk ott a távolban. Turbék névalak is a vár ostromakor elhunyt Nagy Szulejmán szultán halálának helyén emelt türbe, sírhely török szóból eredeztethető (türbe > Türbék > Turbék).
Kapuján ott a tábla: Zrínyi emlékút, és megtaláljuk a felfestett jelzést is, mely szerint a templom a Mária Út része is. Úgy tűnik zárva, de nyugodtan lépjenek be a kertbe, mely egyébként a falak mellett elhaladva, hátul is nyitott.
Szerencsénk volt: éppen a közelgő naplemente aranyló színei világították meg a falakat, és a kertet. Néhány igazán emlékezetes percet töltöttünk itt, olvasgatva az emléktáblát. Szinte szimbolikus az, ahogy a kertben álló kereszt árnyékot vetett a réges-régi időkre emlékeztető, oszmán írásjelekkel is ellátott táblára.
Csak a látogatásunk után olvastam utána a templom történetének, mely elég egyedülálló: a kegytemplom a korábban muszlim zarándokhelyként működő és települést maga köré szervező egykori szultáni türbe helyén épült, és amely a szentély búcsújáróhellyé válását az ott elhelyezett, „törökverő” státussal felruházott Segítő Szűzanya-képpel, a vár és a város töröktől való visszavételét követően kialakult búcsújáróhely Segítő Boldogasszonynak szentelt temploma.
Az épület török vonatkozású elemei is különlegesek: a hódoltsági időszakból származó, a muszlim ima előtti rituális mosakodás célját szolgáló medencéből kialakított szenteltvíztartó, illetve néhány török fogas vésővel megmunkált, lépcsőként beépített faragott kő.
Nemrégiben nagyszabású kutatómunka eredményeként a türbe korábban vélt helyszínének elméletét megcáfolták, de az biztos, hogy itt Turbékon volt. A szultáni sírkomplexumról, Szulejmán türbéje és a síremlék mellett állt mecset, illetve a feltárt derviskolostor múltjáról, a régészeti bizonyítékokról a Türkinfo korábbi cikkében olvashatnak részleteket.
Szombatra nem jutott már más, mint egy rövid séta Szigetvár belvárosában. Meg sem lepődünk, hogy a főtéren álló templom falán is a török időkre emlékeztető táblácskát találunk.
Egy jó vacsora, társasjátékok zöme és pihenés várt ránk a remek, családok számára tökéletesen alkalmas, a vár kapujától rövid sétára lévő apartmanunkban. Másnap reggelre maradt Szigetvár fő látványosságának, a hősies védőiről híres vár meglátogatása.
Ami az előnye, az a hátránya is: teljesen szabadon barangolhatunk a vár teljes területén, sétálhatunk a magas falakon, átérezhetjük azt, hogy a vitézek hogyan járták körbe és kémlelték a tájat, ahol akkoriban sok száz sátorban laktak a török támadók. Viszont itt nem kaptunk idegenvezetést, így saját magunkra van bízva, hogy némi ismeretet is magunkra szedjünk a tájékoztató táblákról. Én magam például semmit nem tudtam arról, hogy a váron belül egy mecset is áll. Tökéletes belső térrel nem rendelkezik, de szépen felfedezhetők a régi ablakok, sőt felmászhattunk a női karzatra, és a minaret szűk lépcsőjén is kaptattunk kicsit.
Meg kell említsem, hogy Szigetváron találják még az érdeklődők az ún. Török Házat is, mi is arra autóztunk, de sajnos be nem jutottunk.
Nagyon izgatott voltam következő úti célunk miatt, hiszen emiatt indultunk neki éppen ezen a hétvégén. Szerettem volna teljes pompájában látni Babócsán a basa kertjét, ahol ezernyi (százezernyi?) csillagos nárcisz fehérlik és bólogat a szélben.
A kert mellett április utolsó hétvégéjén rendezik a Nárcisznapot. Mi ezt az eseményt a tömeg elkerülése miatt kihagytuk, ezért is választottuk a csendesebb vasárnapot.
Jól tettük! Néhány látogató sétálgatott csak a két virágmező között kihúzott kordonok között, így nem csak megnézhettük a csodát, de a szél suhogását és a méhek zümmögését is hallottuk.
A babócsai vár 1555-ben került először oszmán kézre. Babócsa ugyan néhányszor még magyar kézben volt, ám csaknem százharminc éven át a török birtokolta. A história szerint e területet a török hódoltság idején a helyi basa ültettette be nárcisszal háremhölgyei gyönyörködtetésére. A virágon nem fog az idő, az évszázadok során minden tavasszal kibontja szirmait. Egy más forrás alapján pedig a babócsai várat ostromló török pasa egyik felesége ültette a növényeket a területre.
Egész Európában nincs ekkora kiterjedésű összefüggő nárciszmező, épp ezért a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága védetté nyilvánította.
A török korból gazdag emlékanyagot tárt fel a megyei múzeum régésze, dr. Magyar Kálmán, közöttük a Basa-kert földvárában a Tibold nemzetség kegyúri bencés apátságának raktárként használt maradványait, a melléje épült török gőzfürdőt.
Zárásul nem tudok mást mondani: hálás vagyok a sorsnak, hogy láthattam ezt a tavaszi csodát. Jövőre április végén, május elején Önök is látogassanak oda és más baranyai és somogyi török kori emlékhelyre!
Szerző és fotók: Erdem Éva – Türkinfo
Lenyűgöző tájakon halad keresztül Törökország új hálókocsis vonatútja
Úgy tűnik, hogy Törökország is csatlakozott a hálókocsis vonatos utazásokat érintő trendhez, ugyanis április 19-cel elindul a Mesopotamia Express névre hallgató járat. Az Ankarából induló szerelvény létesítésével az volt a cél, hogy az utazók könnyebben megismerhessék az ország középső és délkeleti régióját.
2024. április 19-én debütál Törökország legújabb hálókocsis járata, az Ankarából induló Mesopotamia Express. A szerelvény az ország középső, illetve délkeleti térségében halad majd végig úgy, hogy közben történelmi és gasztronómiai szempontból is jelentős úti célok környékére kalauzolja el az utasokat.
Az utazás összesen 1051 kilométert fog kitenni, az első megálló a Kappadókia történelmi központjaként ismert Kayseriben lesz: a háromórás kiruccanás során az utazók középkori mecsetek sokaságát, a helyi bazárt vagy a Kayseri-várat is meglátogathatják, mielőtt továbbindulnának Malatya ókori településére – tájékoztat az Euronews.
Útvonal: Kayseri, Malatya, Elazığ, Diyarbakır
Három csodálatos koncertet ajánlunk a tavaszra
Törökországból, Afrikából és Marokkóból érkeznek az előadók Budapestre, hogy három feledhetetlen estén repítsék messzi tájakra a közönséget.
Áprilisban és májusban a Müpa színpadára három különleges világzenei koncertet láthatunk: felcsendülnek tradicionális keleti dallamok, sokszínű afropop pezsdít fel, és megelevenednek a ’60-as évek nagy zenészeit inspiráló marokkói szertartások.
Omar Faruk Tekbilek és együttese
Omar Faruk Tekbilek az egyik legnagyobb hatású török világzenei előadó, aki a Müpa színpadán április 23-án kelti új életre a legnemesebb közel-keleti zenei hagyományokat. Talán nem túlzás azt állítani, hogy csodagyerekként kezdte a pályafutását, mert korán megszerette a zenét, és már tizenkét évesen rendszeresen koncertezett. Azonban sokáig egyáltalán nem volt benne biztos, hogy a zenei pályát választja. Igaz, zenész családjától sok inspirációt, nagybátyjától pedig, aki hangszerüzletet üzemeltetett, rengeteg hangszert kapott, és már nyolcévesen megismerkedett a kaval nevű fúvós hangszerrel. Mégsem volt egyértelmű, hogy zenei pályára fog lépni, mert sokáig inkább a vallási pálya vonzotta és imámnak készült.
Végül mégis a zene mellett döntött, de spirituális elkötelezettsége máig meghatározza az életét és munkásságát, a zene nyelvén pedig képes örökérvényű üzeneteket megfogalmazni.
Halálos drótkötélpályás baleset történt Törökországban
Egy ember életét vesztette a drótkötélpályás balesetben Törökországban, heten pedig megsérültek.
A Reuters azt írja, a sürgősségi mentőegységek összesen 40 embert mentettek ki hét kabinból, és folytatják a munkálatokat, hogy a többi kabinban rekedt 134 ember szintén biztonságba kerüljön. Többek között helikoptereket is küldtek a helyszínre, segítvén a mentőakciót.
A honlapon közölt információk szerint a drótkötélpálya 36, egyenként 6 fő befogadására alkalmas kabinból áll. Átlagosan 9 perc alatt lehet feljutni a pálya segítségével a Tünektepe létesítményhez, ahonnan kiváló kilátás nyílik Antalya városára.
Videó a leni linken.
Elkezdődött Székesfehérvár első esőkertjének beültetése a Török udvarban
Elkezdődött csütörtökön reggel Székesfehérvár első esőkertjének beültetése a Török udvarban. Közel 40 féle évelő növényt, összesen 1125 darabot ültetnek el a területen, amely a történelmi Belváros ékköve lesz.
Az esőkertek azért különlegesek, mert a tetőkről bevezetett esővíz jobban átnedvesíti a talajt és ezzel biztosítja a növények egyenletes vízellátását és a csapadék minél nagyobb arányú hasznosítását.
Az Török udvar esőkertjének növénylistája: nádtippan, fürtös fáklyaliliom, sásliliom, ligeti zsálya, pompás kúpvirág, méhbalzsam, izsópfű, bíbor kasvirág, sarkantyúvirág, évelő tollborzfű, kerti macskamenta, macskafarkú veronika, varjúháj, fényperje, gólyaorr, menyecskeszem, harangvirág, szívlevelű bőrlevél, szellőrózsa, tűzeső, kékgyökér, meténg.
Székesfehérváron a Török udvarban készül a város első esőkertje a Grundfos Magyarország Gyártó Kft. támogatásával. A Városgondnokság munkatársai előkészítették a korábban rossz minőségű, homogén füves területet, kiszintezték, majd geotextillel és kaviccsal befedték talajt. Az esővizet egy szépen kialakított lefolyón juttatják el a növényekhez a környező épületekről. Csütörtökön reggel a Grundfos és a Városgondnokság munkatársainak, valamint a Városháza környezetvédelmi szakembereinek a közreműködésével kezdődött a növények ültetése.
A munkába bekapcsolódott dr. Cser-Palkovics András polgármester is. Hangsúlyozta, hogy az esőkert nagyon különleges Magyarországon, sőt, a fehérvárit akkreditálni is fogják a Green City mozgalom keretében. A Török udvar pedig kiváló helyszíne a beruházásnak, melyhez a Városgondnokság adja a szakértelmét, a Grundfos pedig vállalta a közel hárommillió forint finanszírozást. Az esőkert kuriózum lesz és jó példát is jelent majd arra, hogy a város más pontjain is létrehozzanak hasonlókat civil összefogással.
Forrás: www.szekesfehervar.hu