A kazak és magyar nép kialakulásának tudományos tanulmányozásakor nemcsak e folyamatoknak összetettsége válik szembeszökõvé a számunkra, hanem a hasonlóságok is a középkori és mai magyar és kazak területek népei etnikai fejlõdésének terén.

Böszörmények, izmaeliták, szaracénok: a középkori Magyarországon élő muzulmánok.

Bocskai István mozgalmát (1604–1606) tanulmányok sora vizsgálja a protestáns vallásszabadság, a rendi jogok védelme, a hajdúk felkelése szempontjából.

A 751-es talaszi csata után, melyben az arabok karluk szövetségeseikkel győzelmet arattak a kínaiak felett, megszilárdult az arab uralom Transzoxianában, mely most már végleg az iszlám világ része lett.

Az 1848/49. évi magyar szabadságharc katona-egészségügyét, illetve a bukás után török földre menekültek sorsát feldolgozó tanulmányok csak utalásokban foglalkoznak azokkal a volt honvédorvosokkal, akik az iszlám területén találtak menedéket, védelmet1.

1301-ben kihalt az Árpád-ház. Az európai dinasztiák vetélkedéséből a nápolyi-francia Anjou-ház került ki győztesen, s szerezte meg a magyar koronát. A két Anjou-házi magyar király: I. Károly (Róbert) (1307-1342) és (Nagy) Lajos (1342-1382) uralkodása idején Magyarország ismét virágzásnak indult.

Egy rövid előadásban nem lehet bemutatni egy jelentős európai térségben ezer év alatt végbement etnikai és területi változásokat, de összegezni lehet ezek főbb jellegzetességeit, a jelenre és a jövőre gyakorolt hatásukat.

Az előzőekben megismerkedhettünk azzal a középkori szemlélettel, amely Szkítiát általános nomád őshazának tekintette, s minden nomád népet innen származtatott: így lettek, többek között, a magyarok is szkíták.

A 6. század közepén új nép alapított birodalmat a Zsuanzsuan Birodalom helyén Belső-Ázsiában, s a türkök hatalma – mert így hívták ezt a népet – minden eddigi nomád birodalmáét felülmúlta.

A legenda szerint a világ egyik legtovább uralkodó császári háza, az Oszmán-dinasztia egészen a bibliai Noé unokájáig, Oghuzig tudja visszavezetni a családfáját.